Az utat borító nedves falevél pontosan olyan veszélyes, mintha havon száguldoznánk

Lombhulláskor az utakat vastagon beborító falevelek jelentősen megváltoztathatják járművünk abroncsának tapadását. Ráadásul lombfúvójukkal sokan szó szerint előállítják a balesetveszélyes helyzeteket. A vezetéstechnikai tréningeket csak kevesen engedhetik meg maguknak.

A hazai közúton soha nem lehet tudni, hogy az avar alatt hol vannak repedések és kátyúk Fotó: Fejér Megyei Hírlap/Fehér Gábor Fotó: Fehér Gábor Forrás: Fejér Megyei Hírlap

A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy a havas úton le kell lassítani, és fokozott óvatossággal kell vezetni. A falevelekkel borított utakat viszont sokkal kevesebben hiszik veszélyesnek, hol­ott ugyanúgy csúszhatnak – ezt Eddy Kasteel,­ a Ford Európa fejlesztőmérnöke nyilatkozta, miután a vállalat belgiumi tesztpályáján néhány zsák vizes falevél szétterítésével, egy autó és egy sor súrlódástesztelő eszköz alkalmazásával azt vizsgálták, hogy pontosan miként hat a gumiabroncsok tapadására az aszfaltot beborító levél.

A kísérlet – ez sem meglepő – természetesen nem mentes a Ford marketingszempontjaitól, hiszen mint az a Kreszvaltozas.hu rendőrségi hírportálon is olvasható, ugyanezek a mérnökök fejlesztették ki az új Ford Focus Active cross­over „csúszós út” üzemmódját is, amelyet arra terveztek, hogy javítsa a tapadást a jeges, havas vagy falevelekkel borított utakon. Az elektronika rendkívül gyorsan, újra meg újra áthangolja a menetstabilizáló rendszereket, a gyorsítást és a fékezést, hogy megelőzze a jármű megcsúszását, megpördülését, vagy azt, hogy letérjen a vezető által kijelölt nyomvonalról. De ha eltekintünk ettől az ígéretesen hangzó innovációtól, és számot vetünk azzal a ténnyel, hogy a forgalomban lévő autók és motorok általában nem rendelkeznek célzottan ilyen közlekedési vészhelyzetek elhárítására szolgáló kütyükkel, érdemes átgondolni, vajon helyén kezeljük-e a nedves lomb jelentette veszedelmeket.

A lombpaplan különösen akkor jelent veszélyt, amikor országúton aránylag nagy sebességgel haladva váratlanul egy kanyarban találkozunk vele. A csúszásveszélyt jelentősen fokozza a nyálkásság és az ősszel ugyancsak nem ritka sár- vagy murvafelhordás.

Járművezetőként az a fő kérdés, hogy ilyenkor miként reagáljunk. Erről Huszti László budapesti járművezető-képző szakoktatót kérdeztük, aki azzal kezdte, hogy mindenekelőtt válasszuk meg helyesen a kanyarbemeneti sebességet. Ez persze feltételezi azt, hogy egyrészt nem ér váratlanul bennünket a szennyezett útszakasz, másrészt tisztában vagyunk azzal, hogy ilyenkor mi a megfelelő sebesség.

Ha azonban úgy kerülünk veszélybe, hogy nem számítottunk a lombszennyezésre, és túl nagy a sebességünk, akkor gázlevétellel és szükség szerinti ellenkormányzással kíséreljük meg a saját sávunkban tartani a járművet! A fékbe semmiképp ne tapossunk bele abban bízva, hogy majd az ABS úgyis mindent korrigál, tudniillik a kerék oldalirányú megcsúszását a blokkolásgátló rendszer nem képes értelmezni.

Csak a manapság igen ritka hátsókerék-meghajtású autókkal könnyű oldalvást csúszva farolva (driftelve), gázt ügyesen adagolva íven tartani a járművet, de ehhez sem árt kellő vezetéstechnikai képességgel rendelkeznünk. Ha ugyanezt elsőkerék-meghajtású kocsival tervezzük, azt nyugodtan felejtsük el, amennyiben nem vagyunk raliversenyzők – tanácsolja Huszti László.

Az átlagautósok számára éppen az ilyen váratlan helyzetek kezelésének gyakorlására valók a vezetéstechnikai tanpályák – mutat rá az oktató, de hozzáteszi, hogy sajnos a mai magyar átlagjövedelem szintje mellett a vezetéstechnikai tréningeket csak kevesen engedhetik meg maguknak.

A motorosokra az avarszőnyeg még az autósoknál is veszélyesebb. Az igaz, hogy a motorkerékpárokkal elvileg driftelve – mint ahogy a salakmotor-versenyzők teszik – be lehet venni csúszva-sodródva kanyart, de ez szintén komoly vezetéstechnikai tudást követel. Arról nem is szólva, hogy a salakmotorpályákkal szemben egy hazai közúton nem lehet tudni, hogy az avar alatt hol vannak a szokásos nyomvályúk, repedések és kátyúk, amelyek kikerülése egyébként még száraz úton is ajánlatos. A bajba került átlagmotoros számára Huszti László tanácsa ugyanaz, mint az autóvezetőknek: gázlevétel és ellenkormányzás, majd, ha képesek vagyunk rá, farolással próbáljuk meg visszanyerni uralmunkat a gépünk felett. Ha pedig végül valahogy megúsztuk baleset nélkül a lombos kanyart, adjunk hálát a gondviselésnek, mivel csúszás ellen nincsen semmilyen univerzális és biztos recept.

Mindezt nem árt, ha a kerékpárosok, a futópályákat használók is szem előtt tartják.

Miközben tehát a vizes lomb balesetveszélyes volta nem kérdés, addig döbbenetes módon Budapest külső kerületeinek utcáin jelenleg az aszfalt szinte ki sem látszik a lombtakaró alól. Hogy ez miért van így, erre ugyancsak az ORFK–Országos Baleset-megelőzési Bizottság említett honlapja hívja fel a figyelmet.

Az útra hullott falevélre is figyelni kell! című októberi cikkükben azt olvashatjuk, hogy „Kertvárosias övezetekben […] az utóbbi években megfigyelhető egy rossz kertészeti szokás, amely szerint a motoros lombszívókat fordított üzemben lombfúvásra használják: kikergetik a faleveleket a kertből (parkból) a járdára, majd onnan is lefújják az útfelületre. Ez nagyon rossz gyakorlat, és nemcsak magáningatlanoknál, hanem önkormányzati kezelésűeknél is így tesznek a kertészkedéssel megbízottak. Hiszen így nemcsak a munkát adják tovább, hanem a közlekedőket is veszélyeztetik.”

Azt pedig már az ORFK kommunikációs osztályától tudtuk meg, hogy „A közúti közlekedés szabályairól szóló […] jogszabályok egyértelműen meghatározzák, hogy aki a közutat beszennyezi vagy a közútra a közlekedés biztonságát, zavartalanságát hátrányosan befolyásoló tárgyat juttat, köteles a keletkező veszély elhárításáról gondoskodni, illetőleg ameddig az nem lehetséges, a veszélyről a közlekedés többi résztvevőjét tájékoztatni. Az előírások megszegése esetén a szabálysértést elkövetővel szemben a rendőrség jogosult szankciót alkalmazni (helyszíni bírság, feljelentés), de fontos hangsúlyozni, hogy ilyen esetben nem a büntetés a cél, hanem a balesetveszélyes helyzet megszüntetése, a balesetek megelőzése.”

A helyzet törvénybe foglalt megszüntetését pedig utcaseprésnek hívják, de tegyük fel magunknak a kérdést: mikor is láttunk utoljára utcaseprőt a fővárosban, vagy úttisztítót, padkakarbantartót bárhol máshol az ország közútjain?

Borítókép: A hazai közúton soha nem lehet tudni, hogy az avar alatt hol vannak repedések és kátyúk (Fotó: Fejér Megyei Hírlap/Fehér Gábor)