A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy a havas úton le kell lassítani, és fokozott óvatossággal kell vezetni. A falevelekkel borított utakat viszont sokkal kevesebben hiszik veszélyesnek, holott ugyanúgy csúszhatnak – ezt Eddy Kasteel, a Ford Európa fejlesztőmérnöke nyilatkozta, miután a vállalat belgiumi tesztpályáján néhány zsák vizes falevél szétterítésével, egy autó és egy sor súrlódástesztelő eszköz alkalmazásával azt vizsgálták, hogy pontosan miként hat a gumiabroncsok tapadására az aszfaltot beborító levél.
A kísérlet – ez sem meglepő – természetesen nem mentes a Ford marketingszempontjaitól, hiszen mint az a Kreszvaltozas.hu rendőrségi hírportálon is olvasható, ugyanezek a mérnökök fejlesztették ki az új Ford Focus Active crossover „csúszós út” üzemmódját is, amelyet arra terveztek, hogy javítsa a tapadást a jeges, havas vagy falevelekkel borított utakon. Az elektronika rendkívül gyorsan, újra meg újra áthangolja a menetstabilizáló rendszereket, a gyorsítást és a fékezést, hogy megelőzze a jármű megcsúszását, megpördülését, vagy azt, hogy letérjen a vezető által kijelölt nyomvonalról. De ha eltekintünk ettől az ígéretesen hangzó innovációtól, és számot vetünk azzal a ténnyel, hogy a forgalomban lévő autók és motorok általában nem rendelkeznek célzottan ilyen közlekedési vészhelyzetek elhárítására szolgáló kütyükkel, érdemes átgondolni, vajon helyén kezeljük-e a nedves lomb jelentette veszedelmeket.
A lombpaplan különösen akkor jelent veszélyt, amikor országúton aránylag nagy sebességgel haladva váratlanul egy kanyarban találkozunk vele. A csúszásveszélyt jelentősen fokozza a nyálkásság és az ősszel ugyancsak nem ritka sár- vagy murvafelhordás.
Járművezetőként az a fő kérdés, hogy ilyenkor miként reagáljunk. Erről Huszti László budapesti járművezető-képző szakoktatót kérdeztük, aki azzal kezdte, hogy mindenekelőtt válasszuk meg helyesen a kanyarbemeneti sebességet. Ez persze feltételezi azt, hogy egyrészt nem ér váratlanul bennünket a szennyezett útszakasz, másrészt tisztában vagyunk azzal, hogy ilyenkor mi a megfelelő sebesség.
Ha azonban úgy kerülünk veszélybe, hogy nem számítottunk a lombszennyezésre, és túl nagy a sebességünk, akkor gázlevétellel és szükség szerinti ellenkormányzással kíséreljük meg a saját sávunkban tartani a járművet! A fékbe semmiképp ne tapossunk bele abban bízva, hogy majd az ABS úgyis mindent korrigál, tudniillik a kerék oldalirányú megcsúszását a blokkolásgátló rendszer nem képes értelmezni.
Csak a manapság igen ritka hátsókerék-meghajtású autókkal könnyű oldalvást csúszva farolva (driftelve), gázt ügyesen adagolva íven tartani a járművet, de ehhez sem árt kellő vezetéstechnikai képességgel rendelkeznünk. Ha ugyanezt elsőkerék-meghajtású kocsival tervezzük, azt nyugodtan felejtsük el, amennyiben nem vagyunk raliversenyzők – tanácsolja Huszti László.
Az átlagautósok számára éppen az ilyen váratlan helyzetek kezelésének gyakorlására valók a vezetéstechnikai tanpályák – mutat rá az oktató, de hozzáteszi, hogy sajnos a mai magyar átlagjövedelem szintje mellett a vezetéstechnikai tréningeket csak kevesen engedhetik meg maguknak.
A motorosokra az avarszőnyeg még az autósoknál is veszélyesebb. Az igaz, hogy a motorkerékpárokkal elvileg driftelve – mint ahogy a salakmotor-versenyzők teszik – be lehet venni csúszva-sodródva kanyart, de ez szintén komoly vezetéstechnikai tudást követel. Arról nem is szólva, hogy a salakmotorpályákkal szemben egy hazai közúton nem lehet tudni, hogy az avar alatt hol vannak a szokásos nyomvályúk, repedések és kátyúk, amelyek kikerülése egyébként még száraz úton is ajánlatos. A bajba került átlagmotoros számára Huszti László tanácsa ugyanaz, mint az autóvezetőknek: gázlevétel és ellenkormányzás, majd, ha képesek vagyunk rá, farolással próbáljuk meg visszanyerni uralmunkat a gépünk felett. Ha pedig végül valahogy megúsztuk baleset nélkül a lombos kanyart, adjunk hálát a gondviselésnek, mivel csúszás ellen nincsen semmilyen univerzális és biztos recept.
Mindezt nem árt, ha a kerékpárosok, a futópályákat használók is szem előtt tartják.
Miközben tehát a vizes lomb balesetveszélyes volta nem kérdés, addig döbbenetes módon Budapest külső kerületeinek utcáin jelenleg az aszfalt szinte ki sem látszik a lombtakaró alól. Hogy ez miért van így, erre ugyancsak az ORFK–Országos Baleset-megelőzési Bizottság említett honlapja hívja fel a figyelmet.
Az útra hullott falevélre is figyelni kell! című októberi cikkükben azt olvashatjuk, hogy „Kertvárosias övezetekben […] az utóbbi években megfigyelhető egy rossz kertészeti szokás, amely szerint a motoros lombszívókat fordított üzemben lombfúvásra használják: kikergetik a faleveleket a kertből (parkból) a járdára, majd onnan is lefújják az útfelületre. Ez nagyon rossz gyakorlat, és nemcsak magáningatlanoknál, hanem önkormányzati kezelésűeknél is így tesznek a kertészkedéssel megbízottak. Hiszen így nemcsak a munkát adják tovább, hanem a közlekedőket is veszélyeztetik.”
