Meddig romolhat az afgán nők helyzete?

Decemberben két, a nők jogait súlyosan korlátozó intézkedést fogadtak el Afganisztánban, amelyek nemzetközi felháborodást váltottak ki, ám az elítélő nyilatkozatokon kívül más nem történt. Az iszlamisták pedig közölték, a döntések akkor is hatályban maradnak, ha atombombát dobnak rájuk.

AFGHANISTAN-ECONOMY (Fotó: MOHD RASFAN / Europress/AFP) Fotó: MOHD RASFAN Forrás: Europress/AFP

December 25-én a kabuli egyetem előtt egy tizennyolc éves lány tüntetett egyetlen szóval. Az arab iqra volt az első szó az iszlám szerint, amelyet Allah Mohamed prófétának mondott. Olvasásra, művelődésre, tanulásra való felhívásként lehet fordítani. Adela azután vonult ki a táblával az egyetem elé, hogy a tálibok bejelentették, további intézkedésig nők nem vehetnek részt a felsőoktatásban. A bejelentés után a női professzorokat már nem engedték be a munkahelyükre, hiába tartották be a szigorú kendőviselési előírásokat.

A tálibok 2021. augusztusi hatalomátvételük után azt ígérték, hogy az új rezsim nem ismétli meg a kilencvenes évek előírásait. Az elmúlt másfél évben azonban a nőket fokozatosan eltávolították a közéletből, a munkahelyekről és az oktatási intézményekből. 

Tavasz óta a lányok nem mehetnek középiskolába. Az egyetemeken külön tantermeket és bejáratokat kellett használniuk a női hallgatóknak, illetve csak professzor asszonyoktól és idős férfi tanároktól tanulhattak. 

Októberben szűkítették a tanulható tantárgyak sorát, így állatorvosnak, mérnöknek, közgazdásznak, újságírónak csak férfi tanulhatott. Decemberben minden tanulmányi lehetőségtől megfosztották az afgán nőket – pontosan ugyanúgy, mint 1996 után, amikor csak az alapfokú oktatás volt elérhető.

Elveszve a háborúban

Négy nappal később az afgán és a nemzetközi nem kormányzati szervezeteknél való munkavégzés is tiltottá vált. Novembertől a közparkokba, illetve az egyébként is szeparált edzőtermekbe sem léphetnek nők. 

Az indok minden egyes esetben az öltözködési szabályok nem megfelelő betartása. A középiskolák márciusi bezárása után még arról lehetett hallani, hogy az csak ideiglenes, amíg meg nem oldják az intézmények „az iszlám szabályainak megfelelő” oktatási körülményeket. Mivel a hatóságok közel egy év alatt sem tettek semmit a szegregált oktatás biztosítása érdekében, szakértők szerint ez a hatalomátvételkor ígért jogmegtartáshoz hasonló mellébeszélés volt.

Tény, hogy az elmúlt több mint négy évtized viharos eseményeinek az afgán társadalom fele egyértelmű vesztese. Az afganisztáni nőkről alapvetően két kép jut a Nyugat eszébe: a burkába burkolózó molylepke vagy a National Geo­graphic díjnyertes afgán lánya. Ez az ábrázolásmód azonban a jelenlegi rezsim gondolkodásmódjához hasonlóan sematikus. 

A XX. századot az 1979-es szovjet invázióig a nők jogainak folyamatos kiterjesztése jellemezte. 1919-ben Amanullah Kán király Kemal Atatürk példáját követve nyugati típusú államot kívánt létrehozni, és ennek megfelelően számos előremutató intézkedést hozott. Betiltotta a gyerekházasságot, nem javasolta a poligámiát, csökkentette a vallási vezetők bíráskodásra gyakorolt befolyását. 

A nőket nem kötelezte többé fátyolviselésre, és szavazati jogot is kaptak (mindössze egy évvel az angol után és egy évvel az amerikai szavazati jog előtt). Szoraja királyné megnyitotta az ország első lányiskoláját Kabulban. A király utódai is folytatták a megkezdett reformokat. Az 1950-es években megszűnt a nemi elkülönítés, az 1964-es új alkotmány pedig már a politikai részvételt is garantálta a nők számára, akik így üzletasszonyok és választott képviselők is lehettek.

Az 1979-es szovjet invázió azonban mindent megváltoztatott. Az Amnesty International Afganisztán-kutatója, Horia Mosadiq szerint az afgán nők elvesztek a militarizáció és a háborúskodás közepette. Először a háború miatt, majd a mudzsahidok és a kormányerők közti polgárháborúban, végül a talibán uralom alatt 2001-ig teljesen leépültek a XX. század vívmányai.

A nők nem tanulhattak, nem dolgozhattak, férfi kísérő nélkül nem hagyhatták el a házat, minimális bőrfelületet sem mutathattak, nem beszélhettek nyilvánosan, nem voltak politikai jogaik, és férfiak nem gyógyíthatták őket (mivel a nők nem tanulhattak és nem dolgozhattak, így az orvosi ellátás is ellehetetlenült). Kabul lakosainak a földszinti és az első emeleti ablakokat el kellett sötétíteniük, hogy az utcáról se lehessen a házban lévő asszonyokat megpillantani. Aki megszegte a szigorú szabályokat, arra testi fenyítés, akár halálra kövezés várt.

A jelenlegi jogcsökkentés itt még nem tart, bár a tálib hatalomátvétellel nyugati szervezetek szerint sokszorosára nőtt a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma. Szakértők úgy vélik, önbeteljesítő folyamatról van szó. Az ENSZ Fejlesztési Programja szerint az afgánok 97 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, a tálib hatalomátvétel óta másfél millióan hagyták el az országot, és további három-ötmillióan voltak kénytelenek az országon belül költözni. 

Az ENSZ egyik forrása 23 millióra becsüli a potenciálisan éhező afgánok számát, ami a 39 milliós ország 55 százaléka, a WHO december végi jelentése viszont már 28 millió éhezőről szól. Ez nagyban köszönhető a tálibok nők munkavégzését tiltó intézkedéseinek, mivel az ország korfáját erősen befolyásolta a folyamatos háborúskodás, így a segélyszervezeteknél főként nők dolgoztak. 

Az éhezés és a bevétel hiánya rákényszeríti a családokat, hogy lányaikat adják el. A kényszerházasság esetén ugyanis a szülők megfelelő ellenszolgáltatásra jogosultak. A megházasodott lányoknak azonban nincs hova fordulniuk, ha családon belüli erőszak éri őket, mivel a női jogászok munkavégzése is tiltott. (Körülbelül 1500 női jogász praktizált a tálib hatalomátvétel előtt, akik rendszeresen nyertek pert az erőszakoskodó férjek ellen.)

Nemi apartheid

Hayat Alvi, az amerikai Naval War College professzora szerint az afgán nők jelenlegi helyzete annak a pszichológiai-vallási félelemnek tudható be, amely a nőket bűnös cselekedetekre való kísértésnek tartja. Az ultraortodox iszlamista felfogás szerint a nők a kísértéssel egyenlők. (Hasonló megközelítés a keresztény kultúrkörben is megtalálható, ahol Éva az eredendő bűn forrása.)

A Korán egyik szabálya szerint a hithű muszlimok tiltják az ördögtől valót, és élvezik a jót, tehát a kísértést ki kell küszöbölni. Ezt a legegyszerűbben a nők láthatatlanná tételével lehet megtenni.

A Korán és Mohamed próféta életéről, tanításairól szóló Hadísz sehol nem tartalmazza, hogy a nők csak burkát viselhetnek nyilvánosan, ez a tanítások ultraortodox felfogásának köszönhető – magyarázza Alvi. A VII. századig vezethetők vissza az első értelmezések, amelyek a középkori társadalmaknak megfelelően patriarchális szemszögből közelítettek az írásokhoz. A szélsőséges iszlamisták ezt tekintik követendőnek, így egy nemiségen alapuló apartheidrendszert hoznak létre.

Törésvonalak

A felvilágosult muszlimok látják a történelmi, pszichológiai kontextust, és próbálnak tenni az elnyomás ellen. Kandahárban például hatszáz férfi tüntetett a női oktatás mellett december végén. 

Többtucatnyi férfi oktató adta be a felmondását, ami tovább súlyosbította a tanárhiányt. Olyan muszlim országok, mint Törökország, Katar vagy Szaúd-Arábia is bírálták a döntést. A török külügyminiszter, Mevlüt Cavusoglu­ odáig ment, hogy azt „sem nem iszlámnak, sem nem emberinek” minősítette. Szaúd-Arábia pedig annak ellenére fogalmazott meg kritikát, hogy 2019-ig számos hasonló jogszabály korlátozta ott is a nők jogait.

Az Európai Unió több tagállama, Svájc, Ausztrália, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok közös nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyben elítélik a döntést, és következményekre figyelmeztetnek. A tálib oktatási miniszter, Nida Mohammad Nadim azonban közölte, hogy akkor sem változtatnak, ha a Nyugat atombombát dob Afganisztánra.

A hagyományőrző afgánok és a reformerek a XX. század óta vitáznak, de a tálib uralom nőfelfogása Alvi szerint egybecseng a pastu kultúra konzervativizmusával, így az új tálibok könnyen találnak követőket. 

Hiába vannak tehát a nyugati információk szerint a tálibokon belül is törésvonalak az ország élelmezési nehézségeit megoldani kívánó pragmatizmus és a hitelveket szem előtt tartó ortodoxia között, a pastu támogatás miatt nem várható változás a nők jogaiban a súlyos, akár évekig tartó országos éhezés bekövetkeztéig. Különösen, hogy az ukrán háborús helyzet sokkal közelebbről érinti a Nyugatot, így Afganisztán – ahogy egy afgán lány tweet­je fogalmaz – „senkit nem érdekel”.

Borítókép: Letakart arcú próbababák kabuli ruhaüzletben. Elkendőzött jogok (Fotó: Europress/AFP)