Meddig romolhat az afgán nők helyzete?

Decemberben két, a nők jogait súlyosan korlátozó intézkedést fogadtak el Afganisztánban, amelyek nemzetközi felháborodást váltottak ki, ám az elítélő nyilatkozatokon kívül más nem történt. Az iszlamisták pedig közölték, a döntések akkor is hatályban maradnak, ha atombombát dobnak rájuk.

AFGHANISTAN-ECONOMY (Fotó: MOHD RASFAN / Europress/AFP) Fotó: MOHD RASFAN Forrás: Europress/AFP

Az 1979-es szovjet invázió azonban mindent megváltoztatott. Az Amnesty International Afganisztán-kutatója, Horia Mosadiq szerint az afgán nők elvesztek a militarizáció és a háborúskodás közepette. Először a háború miatt, majd a mudzsahidok és a kormányerők közti polgárháborúban, végül a talibán uralom alatt 2001-ig teljesen leépültek a XX. század vívmányai.

A nők nem tanulhattak, nem dolgozhattak, férfi kísérő nélkül nem hagyhatták el a házat, minimális bőrfelületet sem mutathattak, nem beszélhettek nyilvánosan, nem voltak politikai jogaik, és férfiak nem gyógyíthatták őket (mivel a nők nem tanulhattak és nem dolgozhattak, így az orvosi ellátás is ellehetetlenült). Kabul lakosainak a földszinti és az első emeleti ablakokat el kellett sötétíteniük, hogy az utcáról se lehessen a házban lévő asszonyokat megpillantani. Aki megszegte a szigorú szabályokat, arra testi fenyítés, akár halálra kövezés várt.

A jelenlegi jogcsökkentés itt még nem tart, bár a tálib hatalomátvétellel nyugati szervezetek szerint sokszorosára nőtt a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma. Szakértők úgy vélik, önbeteljesítő folyamatról van szó. Az ENSZ Fejlesztési Programja szerint az afgánok 97 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, a tálib hatalomátvétel óta másfél millióan hagyták el az országot, és további három-ötmillióan voltak kénytelenek az országon belül költözni. 

Az ENSZ egyik forrása 23 millióra becsüli a potenciálisan éhező afgánok számát, ami a 39 milliós ország 55 százaléka, a WHO december végi jelentése viszont már 28 millió éhezőről szól. Ez nagyban köszönhető a tálibok nők munkavégzését tiltó intézkedéseinek, mivel az ország korfáját erősen befolyásolta a folyamatos háborúskodás, így a segélyszervezeteknél főként nők dolgoztak. 

Az éhezés és a bevétel hiánya rákényszeríti a családokat, hogy lányaikat adják el. A kényszerházasság esetén ugyanis a szülők megfelelő ellenszolgáltatásra jogosultak. A megházasodott lányoknak azonban nincs hova fordulniuk, ha családon belüli erőszak éri őket, mivel a női jogászok munkavégzése is tiltott. (Körülbelül 1500 női jogász praktizált a tálib hatalomátvétel előtt, akik rendszeresen nyertek pert az erőszakoskodó férjek ellen.)

Nemi apartheid

Hayat Alvi, az amerikai Naval War College professzora szerint az afgán nők jelenlegi helyzete annak a pszichológiai-vallási félelemnek tudható be, amely a nőket bűnös cselekedetekre való kísértésnek tartja. Az ultraortodox iszlamista felfogás szerint a nők a kísértéssel egyenlők. (Hasonló megközelítés a keresztény kultúrkörben is megtalálható, ahol Éva az eredendő bűn forrása.)

A Korán egyik szabálya szerint a hithű muszlimok tiltják az ördögtől valót, és élvezik a jót, tehát a kísértést ki kell küszöbölni. Ezt a legegyszerűbben a nők láthatatlanná tételével lehet megtenni.

A Korán és Mohamed próféta életéről, tanításairól szóló Hadísz sehol nem tartalmazza, hogy a nők csak burkát viselhetnek nyilvánosan, ez a tanítások ultraortodox felfogásának köszönhető – magyarázza Alvi. A VII. századig vezethetők vissza az első értelmezések, amelyek a középkori társadalmaknak megfelelően patriarchális szemszögből közelítettek az írásokhoz. A szélsőséges iszlamisták ezt tekintik követendőnek, így egy nemiségen alapuló apartheidrendszert hoznak létre.

Törésvonalak

A felvilágosult muszlimok látják a történelmi, pszichológiai kontextust, és próbálnak tenni az elnyomás ellen. Kandahárban például hatszáz férfi tüntetett a női oktatás mellett december végén. 

Többtucatnyi férfi oktató adta be a felmondását, ami tovább súlyosbította a tanárhiányt. Olyan muszlim országok, mint Törökország, Katar vagy Szaúd-Arábia is bírálták a döntést. A török külügyminiszter, Mevlüt Cavusoglu­ odáig ment, hogy azt „sem nem iszlámnak, sem nem emberinek” minősítette. Szaúd-Arábia pedig annak ellenére fogalmazott meg kritikát, hogy 2019-ig számos hasonló jogszabály korlátozta ott is a nők jogait.

Az Európai Unió több tagállama, Svájc, Ausztrália, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok közös nyilatkozatot fogalmaztak meg, amelyben elítélik a döntést, és következményekre figyelmeztetnek. A tálib oktatási miniszter, Nida Mohammad Nadim azonban közölte, hogy akkor sem változtatnak, ha a Nyugat atombombát dob Afganisztánra.

A hagyományőrző afgánok és a reformerek a XX. század óta vitáznak, de a tálib uralom nőfelfogása Alvi szerint egybecseng a pastu kultúra konzervativizmusával, így az új tálibok könnyen találnak követőket. 

Hiába vannak tehát a nyugati információk szerint a tálibokon belül is törésvonalak az ország élelmezési nehézségeit megoldani kívánó pragmatizmus és a hitelveket szem előtt tartó ortodoxia között, a pastu támogatás miatt nem várható változás a nők jogaiban a súlyos, akár évekig tartó országos éhezés bekövetkeztéig. Különösen, hogy az ukrán háborús helyzet sokkal közelebbről érinti a Nyugatot, így Afganisztán – ahogy egy afgán lány tweet­je fogalmaz – „senkit nem érdekel”.

Borítókép: Letakart arcú próbababák kabuli ruhaüzletben. Elkendőzött jogok (Fotó: Europress/AFP)