Akárcsak A pankrátorban, a lecsúszott színész által alakított lecsúszott karakter küzd a megváltásért és lányával való kapcsolatáért. Charlie legkétségbeesettebb pillanataiban azzal nyugtatja magát, hogy elolvassa egy diák szeretett esszéjét Moby Dickről, ami – részben – a film címét is adja. Herman Melville regényének megfoghatatlan fehér bálnáját írja le, amint feláll félmeztelenül a nappalijában, és megindul a hálószoba felé.
Azt hiszi, hogy jobb lesz az élete, ha meg tudja ölni a bálnát, de valójában ez már egyáltalán nem segít rajta
– magyarázza a fájdalmasan nyilvánvaló szimbolikát.
A kövérség a hét főbűnből legalább hármat jelképez: a lustaságot, a falánkságot és a bujaságot. A társadalom szemében a kövér ember maga tehet sorsáról. A bálna főhőse 270 kilós, ritka alkalom, hogy ennyire elhízott embereket lássunk a filmvásznon. Pedig léteznek, csak Charlie-hoz hasonlóan elbújnak otthonaikban a kíváncsiskodó tekintetek elől.
Felmérések szerint Amerika népességének 3,7-6,6 százaléka szenved extrémnek nevezhető elhízásban. A probléma tehát adott, ám míg eddig a filmekben ezek az emberek maximum gúny tárgyát képezték, Aronofsky nem fél provokatív lenni és vitákat indítani.
A kegyetlenség és a melodráma között egyensúlyoz: jár-e vajon a megváltás annak, aki szó szerint felzabálta az életét? Játszhat-e szülőt az az apa, aki önként kilépett gyermeke életéből? Szerethető-e egyáltalán egy ennyire kövér ember? A rendező őrült magabiztossággal teszi fel a legkellemetlenebb kérdéseket is, és mivel a szakma a kisujjában van, még arra is képes, hogy elsüssön itt-ott egy-egy viccet. Pontosan tudja, hogy a néző melyik jelenetnél fog undorodni, és hol fog meghatódni: kevés szerzői filmes képes erre, ám pontosan ez az arroganciaként is felfogható határozottság szokta szúrni kritikusai szemét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!