Bűnbánat, megbocsátás, feloldozás – megváltás nélkül. Amerika egyik legellentmondásosabb szerzői filmese, Jancsó Miklós kedvenc tanítványa, Darren Aronofsky egy kórosan elhízott férfi mélyre temetett traumáit tárja fel sebészkésével, méghozzá úgy, ahogyan erre senki nem lenne képes.
A Velencei Filmfesztiválon álló ovációval ünnepelt A bálna megosztó film, ám egy dolog biztos: mindenkiből hatást fog kiváltani.
Charlie (Brendan Fraser) 270 kilós angoltanár, aki lakása fogságában éli az életét, online kurzusokat tart az esszéírásról kikapcsolt webkamerával. Az eredetileg színdarabból írt forgatókönyv által végigkövetett egy hét alatt a pizzafutáron és egyetlen barátján (Hong Chau) kívül egy hittérítő (Ty Simpkins) tér csak be hozzá, valamint a lánya (Sadie Sink), akivel szeretné felvenni újra a kapcsolatot, és volt felesége (Samantha Morton).
Charlie évekkel ezelőtt elhagyta családját egy tanítványáért, akinek öngyilkossága után aztán saját magán áll bosszút. Bunueli értelemben halálra eszi magát, ám bűntudata és öngyűlölete dacára a vastag zsírréteg áthatolhatatlan pajzsa alatt mégis megmarad másokban kizárólag a jót látó, pozitív embernek.
Charlie mindenért bocsánatot kér, mintha a puszta létezése is szálka lenne környezete szemében. Nem akar kórházba menni, azt pedig végképp elutasítja, hogy megmentsék.
Darren Aronofsky filmjeit megterhelő végignézni. A rendező hírhedt arról, hogy színészeit (és közönségét) próbák elé állítja, legyen szó Jennifer Connelly drogosáról a Rekviem egy álomért című, zavarba ejtő alkotásról a függőségről, Mickey Rourke idősödő birkózójáról A pankrátorban vagy Natalie Portman megszállott balerinájáról a Fekete hattyúban. Aronofsky arról is híres, hogy Tarantino mellett talán ő a legfontosabb rehabilitációs rendező, ugyanis a kétezres évek derekára már a süllyesztőben teljesen eltűnt Rourke-ot az Oscar-jelölésig tolta, a hústorony Charlie-t alakító, egészen fantasztikus Brendan Fraser pedig még ennél is magasabbra juthat. Fraser kiválasztása a szerepre valójában óriási húzás volt: a mindenki által szeretett, rokonszenves egykori szépfiúval bitangul elbánt Hollywood. A múmia-filmek akciójeleneteinek kaszkadőrmutatványai közben Fraser ugyanis összevissza törte magát, sérüléseit pedig fájdalmas műtétek sorozatával és gyógyszerekkel tudták helyrehozni, ám mellékhatásként a színész meghízott, a szerepek pedig egyre kisebbek lettek, majd végképp elmaradtak. Szerepeltetése nemcsak azért volt okos döntés Aronofsky részéről, mert a színész egyrészt tényleg apait-anyait beleadott a munkába, hanem mert karizmája mit sem kopott az évek alatt, a néző ezért aztán bármennyire is undorodjon karakterétől, nehéz nem rokonszenveznie vele.
Akárcsak A pankrátorban, a lecsúszott színész által alakított lecsúszott karakter küzd a megváltásért és lányával való kapcsolatáért. Charlie legkétségbeesettebb pillanataiban azzal nyugtatja magát, hogy elolvassa egy diák szeretett esszéjét Moby Dickről, ami – részben – a film címét is adja. Herman Melville regényének megfoghatatlan fehér bálnáját írja le, amint feláll félmeztelenül a nappalijában, és megindul a hálószoba felé.
Azt hiszi, hogy jobb lesz az élete, ha meg tudja ölni a bálnát, de valójában ez már egyáltalán nem segít rajta
– magyarázza a fájdalmasan nyilvánvaló szimbolikát.
A kövérség a hét főbűnből legalább hármat jelképez: a lustaságot, a falánkságot és a bujaságot. A társadalom szemében a kövér ember maga tehet sorsáról. A bálna főhőse 270 kilós, ritka alkalom, hogy ennyire elhízott embereket lássunk a filmvásznon. Pedig léteznek, csak Charlie-hoz hasonlóan elbújnak otthonaikban a kíváncsiskodó tekintetek elől.
Felmérések szerint Amerika népességének 3,7-6,6 százaléka szenved extrémnek nevezhető elhízásban. A probléma tehát adott, ám míg eddig a filmekben ezek az emberek maximum gúny tárgyát képezték, Aronofsky nem fél provokatív lenni és vitákat indítani.
A kegyetlenség és a melodráma között egyensúlyoz: jár-e vajon a megváltás annak, aki szó szerint felzabálta az életét? Játszhat-e szülőt az az apa, aki önként kilépett gyermeke életéből? Szerethető-e egyáltalán egy ennyire kövér ember? A rendező őrült magabiztossággal teszi fel a legkellemetlenebb kérdéseket is, és mivel a szakma a kisujjában van, még arra is képes, hogy elsüssön itt-ott egy-egy viccet. Pontosan tudja, hogy a néző melyik jelenetnél fog undorodni, és hol fog meghatódni: kevés szerzői filmes képes erre, ám pontosan ez az arroganciaként is felfogható határozottság szokta szúrni kritikusai szemét.
Az elfojtásból elfogadás lesz, a dühből pedig szeretet. A bálna klausztrofób filmélmény, amely egy sötét, ételmaradékoktól bűzlő lakás falai közé vezet, hogy aztán jól gyomron vágjon. Brendan Fraser és Darren Aronofsky képes megmutatni a zsírbörtönbe zárt embert. A jót, az empatikust a múlt bűnei és fájdalma mögött egy olyan világban, ahol minden a külcsín körül forog.
(A bálna – amerikai filmdráma, 117 perc. Rendező: Darren Aronofsky. Premier: február 16. Forgalmazó: ADS Service Kft.)
