Az a katasztrófa, amely Törökországot és Szíriát sújtotta, mindenkit megérintett. Soha nem látott szörnyű képek készültek a földrengést követő káoszról, halott gyerekekkel és felnőttekkel, a teljes infrastruktúra pusztulását szinte élőben láthattuk. Hamar megtudtuk az okokat az elöregedett házakról, a nem megfelelő építkezési módokról, a szegénységről, és visszafojtott lélegzettel figyeltük, hogyan rohangálnak a kutyák a romok között túlélők után kutatva. Egy emberként mozdult meg a világ, hogy segíthessen a két országnak, ami dicséretes és szívet melengető. De ennél azért sokkal bonyolultabb ez a helyzet.
Minden katasztrófahelyzet kinyit ugyanis egy ajtót. Az embereket ki kell menteni, az utakat és a házakat újjáépíteni, a megrongálódott vízcsöveket kicserélni, az áramhálózatot helyreállítani. Modernebb, biztonságosabb módon. Így az építési vállalkozók azonnal ugranak, hogy részt vehessenek a gigászi feladatban. Az emberek mentése ugyanakkor lehetőséget nyújt a segítőknek arra, hogy megmutassák magukat a nagyvilág előtt. Igen, mi, magyarok is tudjuk, mit jelent egy emberi élet megmentése. A mi keresőkutyáink is ott vannak a terepen, jól megkülönböztethető egyenruhában, rajta a magyar logóval.
Ez az angolul soft powernek nevezett jelenség legnemesebb válfaja, amikor magyar állami pénzből életmentésre indulnak a kiképzett szakemberek és kutyáik, s ezt nem fogja elfelejteni nekik senki. Öregbítik a haza hírnevét a megmentett életek, no meg a tévén keresztül látott bátor kutyák, akik a tévéhíradókban lesznek Magyarország négylábú nagykövetei.
No és még tucatnyi más országéi. Elöl jár Tajvan, amelynek keresőkutyái gyakorlatilag azonnal megjelennek a katasztrófahelyzetekben, megkülönböztető mellényükön Taiwan felirattal. Az emberi irgalom mellett nem kérdés, miért teszik ezt. Tajvan ugyanis nem független állam, de nem tartozik teljesen szorosan Kína fennhatósága alá, kormánya amolyan renegátként a maga útját járja, választásokat tart, és féltékenyen őrzi önmaga függetlenségét. Csakhogy a nemzetközi diplomáciában a népi Kína minden fórumon megakadályozza, hogy az ő értelmezésében saját területének tekintett Tajvan bármi módon függetlenként tűnjön fel. A nemzetközi szervezetekben Kína megköveteli, hogy Tajvan államként ne lehessen jelen, ragaszkodik a Chinese Taipei (Kínai Tajpej) megnevezéshez a szigetország esetében. Így az évek során az olimpiai játékokon is ez került a zászló mellé, ahogy a FIFA is beadta a derekát, bár se Kínában, se Tajvanon nem számít jelentősnek a labdarúgás. Tajvan nem tagja az Egészségügyi Világszervezetnek sem, bár egy rendkívül erős és gazdag államról van szó, amely sokat segíthetne a krízishelyzetekben.
Így maradnak a gerillamarketinges módszerek, azaz ráadni a kutyákra olyan mezt, amelyen a Taiwan felirat díszeleg, a kutyák pedig élő adásban rohangálnak világszerte a híradókban, hirdetve a gyönyörű sziget önzetlenségét, szakmai profizmusát és egyben függetlenségét.
A mentőalakulatoknak azonban van egy másik, kevésbé mosolygós arca is. Törökország ugyan fejlett és erős állam, de megvannak a maga, akár háborús problémái is. A földrengés központja a keleti, kurdok lakta területen volt, márpedig ez szinte polgárháborúval felérő viszály otthona, számos fegyveres csoporttal, amelyek célja az elszakadás Törökországtól. Nyilván nem önmagukban küzdenek ezért, hanem más államok támogatásával, amelyek leginkább a háttérből, rejtőzködve segítenek.
Ezt a jelenséget hatványozottan látjuk Szíriában, ahol a kormányzat ellen nemzetközi embargó van érvényben, az ország nagyjából kilencven százalékát ellenőrzi a háborút követően Bassár el-Aszad államfő, a maradék ilyen-olyan lázadók kezén van. Utóbbiaknál is súlyos helyzetet idézett elő a földrengés, ám nekik korlátozottak a lehetőségeik, hogy kisegítsék a lakosságot, ugyanakkor nem kívánnak beengedni senkit, hogy segítsen. Őket se ejtették ugyanis a fejükre.
A nemzetközi segélyszervezetek egy része ugyanis tömve van hírszerzőkkel, diverzáns ügynökökkel, fedett katonákkal, olyan informátorokkal, akik a segítség álcájával más célok felé törnek.
Mozgásukat akadályozni katasztrófahelyzetben szinte lehetetlen, bízni kell abban, hogy valóban ételt fognak osztani és tábori kórházat felépíteni. Csakhogy ebben egyetlen fegyveres csoport se bízik, mivel ők is hasonlóképpen kerültek hatalomba. Ezért aztán ha valamely szervezet nem ül tökéletesen stabilan a helyén, inkább visszautasítja a külföldi segélyt, semhogy megvárja, amíg egy segélyszervezeti egység beszivárog az elnöki palotába, és lelövi a hadurat.
Senkire sincs ráírva, mit akar, egyik segélyszervezet se hirdeti magát úgy, hogy ez csak álca. Valójában hinni kell, hogy a segíteni akaró csoport csakugyan az, aminek mondja magát. Ehhez azonban nagyon régi bizalom szükséges, hagyományos kapcsolatok, s nem csak modern networking. Így sikerült a Hungary Helps programot beindítani és működtetni, hiszen annak egyértelmű célja a keresztény közösségek támogatása világszerte, erkölcsi okokból. Több ilyen kellene, több erkölcs és kevesebb opportunizmus.
Borítókép: magyar keresőkutyák is segítettek a keresésben (Fotó: BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Facebook-oldala)
