Így maradnak a gerillamarketinges módszerek, azaz ráadni a kutyákra olyan mezt, amelyen a Taiwan felirat díszeleg, a kutyák pedig élő adásban rohangálnak világszerte a híradókban, hirdetve a gyönyörű sziget önzetlenségét, szakmai profizmusát és egyben függetlenségét.
A mentőalakulatoknak azonban van egy másik, kevésbé mosolygós arca is. Törökország ugyan fejlett és erős állam, de megvannak a maga, akár háborús problémái is. A földrengés központja a keleti, kurdok lakta területen volt, márpedig ez szinte polgárháborúval felérő viszály otthona, számos fegyveres csoporttal, amelyek célja az elszakadás Törökországtól. Nyilván nem önmagukban küzdenek ezért, hanem más államok támogatásával, amelyek leginkább a háttérből, rejtőzködve segítenek.
Ezt a jelenséget hatványozottan látjuk Szíriában, ahol a kormányzat ellen nemzetközi embargó van érvényben, az ország nagyjából kilencven százalékát ellenőrzi a háborút követően Bassár el-Aszad államfő, a maradék ilyen-olyan lázadók kezén van. Utóbbiaknál is súlyos helyzetet idézett elő a földrengés, ám nekik korlátozottak a lehetőségeik, hogy kisegítsék a lakosságot, ugyanakkor nem kívánnak beengedni senkit, hogy segítsen. Őket se ejtették ugyanis a fejükre.
A nemzetközi segélyszervezetek egy része ugyanis tömve van hírszerzőkkel, diverzáns ügynökökkel, fedett katonákkal, olyan informátorokkal, akik a segítség álcájával más célok felé törnek.
Mozgásukat akadályozni katasztrófahelyzetben szinte lehetetlen, bízni kell abban, hogy valóban ételt fognak osztani és tábori kórházat felépíteni. Csakhogy ebben egyetlen fegyveres csoport se bízik, mivel ők is hasonlóképpen kerültek hatalomba. Ezért aztán ha valamely szervezet nem ül tökéletesen stabilan a helyén, inkább visszautasítja a külföldi segélyt, semhogy megvárja, amíg egy segélyszervezeti egység beszivárog az elnöki palotába, és lelövi a hadurat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!