
A fővárosi Csalogány utcai tárgyaló falán romantikus, XIX. századi olaj-vászon tájképek. Az asztalon az Első Magyar Királyi Zálogház bőrbe kötött királyi alapítólevele 1773-ból, személyesen őfelsége Mária Terézia kézjegyével. Ha egy aukción e latinul fogalmazott dokumentumot is kikiáltanák, alighanem egekbe kúszna a licit. Ennek persze elhanyagolható a valószínűsége, hiszen a 250 éves társaság – mai nevén BÁV Aukciósház és Záloghitel Zrt. – távolról sem szorul rá, hogy pénzzé tegye „családi” kincseit. Tény, hogy kedvező pozícióját jórészt örökölte, hiszen a szocializmusban monopolhelyzetet élvezett, amihez képest a piac negyvenöt-ötven százalékának elvesztése a félig üres, félig teli pohár kérdését veti fel. Ám az is igaz, hogy kevés egykori állami vállalatról mondható el Magyarországon, hogy három évtizeddel a tervgazdálkodás elmúltával még mindig piacvezető. A zálogpiaci konkurencia zömmel két-három fiókkal rendelkező, olykor egykori BÁV-os becsüsök által alapított kisvállalkozásokból áll, míg a cég ma országosan közel száz zálogfiókkal és nyolc művészeti galériával rendelkezik, ahol 350 alkalmazott – túlnyomórészt becsüs – dolgozik. Régi igazság, hogy minden cég annyit ér, amennyit az alkalmazottai. Dandé Imre hálózatirányítási igazgató elmondása szerint minimális a fluktuáció. Sok másod-harmadgenerációs becsüsük van, munkavállalóik átlagban 17 éve vannak a cégnél, az utánpótlásról pedig a Becsüsakadémia gondoskodik.
A zsold elzálogosítása
Az államilag szabályozott kézizálog-hitelezést a bankrendszer fejletlensége keltette életre 1773-ban. A királyi zálogházat a hitelezői szerepet addig önkényesen játszó kereskedők és egyéb uzsorások ellensúlyozására alapította meg az uralkodó Mária Terézia Bécs után Pozsonyban is. A királyi zálogház 1787-ben helyezte át székhelyét Budára. Az alapítás történelmi hátterét Fertőszögi Péter művészeti vezető vázolja, aki rámutat az asztalon fekvő alapító okirat első paragrafusára, amely tételesen meghatározta, hogy akkoriban mely ingóságokat nem lehetett elzálogosítani (ruhaneműt, törékeny edényeket, könyvet, arcképet, háztartási eszközöket). Mint mondja, tiltották továbbá a katonai felszerelések, az Aranygyapjas és a Szent István-rend kitüntetéseinek zálogba adását is, ugyanakkor például az 1792–93-as években a katonák előszeretettel vettek fel zálogkölcsönt a következő havi zsoldjukra, amitől sokan reménytelenül eladósodtak. A gárdakapitány ezért meg is tiltotta, hogy a katonák üzleteljenek a zálogházzal.



























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!