Demkó Attila: Különvélemény

Európa évszázadokon át a különbözőség miatt volt sikeresebb a többi kontinensnél.

Armed soldiers stand guard in front of Brussels courthouse during the trial of prime suspect in the November 2015 Paris attacks Salah Abdeslam at the "Palais de Justice" courthouse in Brussels, on February 5, 2018. The only surviving suspect in the 2015 Paris attacks, Salah Abdeslam, defied Belgian judges on February 5 and said he put his "trust in Allah" on the opening day of his trial for a shootout that led to his capture. (Photo by Riccardo PAREGGIANI / AFP) Fotó: AFP

Orosz rakétatámadásban megsemmisült lakóház maradványai (Fotó: MTI/AP/Ukrán belügyminisztérium sajtóirodája)

Az azonban nem sokféleség, hogy az unió két tucat hivatalos nyelvén ugyanazt kelljen nemcsak mondani, hanem gondolni is az ukrajnai háborúról, a demokráciáról, Európa jövőjéről – szinte mindenről, mert úgymond „közösek az értékeink”. Aligha közösek, ha azok kizárólag egy gondolati körből fakadnak és annak hátszelével terjeszkednek. Vajon miért is kellene ugyanúgy gondolkodni az abortuszról, energiaátmenetről vagy a bevándorlásról? Nem lehet egy országnak más véleménye? Nem úgy tűnik, hogy lehetne. Ezt vagy azt kell gondolni – mert ha nem, akkor nem vagy európai, retrográd vagy, populista, esetleg még rosszabb. Ha egy országra sütik rá a bélyeget, az ország fizet, ha egy egyénre, akkor az egyén.

Mindezt persze be lehet csomagolni retorikába, szómágiába: ez vagy az nem felel meg a jogállamiság követelményeinek. 

De az mégis micsoda? Mik a pontos kritériumok? Ha egyáltalán vannak, ugyanúgy vonatkoznak minden országra? Ugyanúgy vizsgálnak mindenkit? 

Ezek a dolgok persze működhetnek – egy ideig. Addig, amíg jó idők vannak, kék Európa ege, de most már egyre kevésbé az. Lehet hinni a befogadásban, de elég Brüsszelben sétálni egy nagyot, hogy látszódjon, vannak problémák. Az Európai Bizottság épülete körül gyakran látni katonákat, mert egy megállóra a Robert Schuman tértől bomba robbant – és a tettesek mind egy bizonyos körből kerültek ki. Belgiumban született, bevándorló-hátterű emberekből, akik esetében nem sikerült az integráció. Ha valaki csak pár kilométert sétál el az EU szívétől, láthatja, hogy nem is nagyon van integráció, egy új világ született a városban, ami inkább Marokkó, mint Európa. Múlt ősszel a belga–marokkói meccs után egy belga zászlóval könnyen bajba kerülhetett az ember – Belgium fővárosában.

A terrorista Salah Abdeslam a tárgyalásán (Fotó: Europress/AFP)

Tízezer vagy százezer jobb életet kereső embert lehet kezelni évente, de mit mondana az uralkodó ideológia, ha kétmillióan vagy ötmillióan jönnének minden egyes évben. Hogyan tudnák ezt kezelni a „közös értékek”? Megtörténhet? Persze, Afrika polgárháborúkban gyötrődik Etiópiától Szudánon át a Száhelig, ahol akár kitörhet egy regionális háború is a nigeri puccs után.

De nem kell ilyen messzire menni. Hogyan tudják a „közös értékek” kezelni Oroszországot? Megnyerik majd az „értékek” a háborút Ukrajnának?  Egyáltalán, biztosan azt gondolja az ukránok többsége a „közös értékekről”, amit a valóság hallatán megsértődött brüsszeli bürokrata gondolt?

Európa csak akkor lehet sikeres, ha úgy tud egységes maradni a legfontosabb dolgokban, hogy megőrzi a vélemények valós diverzitását. 

Ha el lehet mondani, hogy ha ez így folytatódik, minden, az elmúlt évtizedekben felépített jó dolog veszélybe kerül, Schengentől az iparunk versenyképességéig. Európa évszázadokon át a különbözőség miatt volt sikeresebb a többi kontinensnél. Volt egy egységes keret, egy kultúra – a kereszténység, ami a belháborúk mellett közös védelemben is megnyilvánult. Hajlamosak vagyunk Magyarországon elfelejteni, de Budát egy közös európai hadsereg szabadította fel, ahogy ott volt az európai segítség Nikápolytól Nándorfehérvárig, de Mohácsnál is egy „európai” hadsereg állt szemben az oszmánokkal, a magyarok mellett szerbekkel, németekkel, olaszokkal, csehekkel – és a pápaság anyagi támogatásával. A nehéz időkben szükség van Európára, különösen annak szélein, ahol mi is vagyunk. De nem így, hanem úgy, hogy lehessen saját válaszokat is adni a kihívásokra. Aki sikeresebb, aki jobban reagál, azt követheti aztán a többi is. Ha a migrációt nézzük, a lelkük mélyén már a legtöbb svéd vagy német is tudja, a magyaroknak volt igazuk. Lehet, hogy hamarosan másban is kiderül, a magyar különvélemény állt közelebb a valósághoz a többségi véleménynél. Persze a dolog másik fele az, hogy különvéleményt csak belülről lehet képviselni – kívülről nem. 

Borítókép: Katonák Brüsszel belvárosában (Fotó: AFP)