– Miért veszélyeztetett a nyelvek nagy része?
– Sokat beszélnek, írnak arról, hogy minden évben számos nyelv tűnik el. Megfogalmaztak különböző jóslatokat is arról, hogy századunk végére hány nyelv marad fenn a világon. Az optimista jóslat szerint a mai nyelvek mintegy fele, a borúlátók szerint akár nyolcvan-kilencven százaléka is eltűnhet vagy kerül erősen veszélyeztetett helyzetbe. Könyvemben a finnugor nyelvcsaládról írok, amely a világban meglévő nyelvcsaládok közül a kisebbek közé tartozik a maga másfél-két tucat nyelvével. Az elmúlt évszázadok során a nyelvcsaládnak több nyelve is – például a merja, muroma, kamassz – eltűnt, de további legalább fél tucat – köztük a lív, az enyec, a nganaszan, a vót – életének utolsó napjait éli.
A nyelv halálos ítélete
– Mi vezetett ehhez?
– A nyelvek eltűnésének számos oka van: a közösség lélekszáma, a kisebbségi lét, a közösség identitástudata, a többségi nemzet képviselte kisebbség- és nyelvpolitika. A nyelvek eltűnése nem az emberek elhalálozásával azonos jelenség, a nyelv nem öregszik meg és szenderül jobblétre, hanem a nyelvközösség tagjai adják fel nyelvüket s térnek át más, magasabb presztízsű vagy annak vélt nyelvre. A legdurvább beavatkozás a nyelvek életébe a gyarmatosítás során történt, amikor népeket irtottak ki, s ezzel természetesen a nyelvük is megszűnt létezni. A gyarmatosítás következtében megfeleződött a világ nyelveinek száma, s azóta számolunk – évről évre néhány százalékos csökkenéssel – a mintegy hatezer nyelvvel.
– A magyar nyelvre is ez a sors várhat?
– A finnugor nyelvcsaládnak három – független államban beszélt – nyelvét, az észtet, a finnt és a magyart nem sorolják a veszélyeztetettek közé. Független államok hivatalos nyelvei, kellő számú közösség anyanyelvei, széles körű használatuk és így fejlődésük is általában biztosítva van, ám mindegyik fölött gyűlnek viharfelhők, amelyekből – ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak – előbb-utóbb pusztító vihar zúdulhat le. A nyelvre leselkedő veszélyekre például finn kutatók már évek óta felhívják a figyelmet: az országban – a köz- és felsőoktatásban egyre erősebben terjedő, a tudományos életben szinte kizárólagos angolnyelvűség, a nemzetközi vállalatok túlnyomórészt angol ügyvitele nem sok jóval kecsegtet. Az észt nyelv esetében a viszonylag csekély, egymilliós beszélőközösség, a viszonylag magas, mintegy húszszázalékos idegen nyelvű, orosz lakosság, az észtek kimagasló szerepe az informatikában és a bankszektorban hátrányosan hat az észt nyelv helyzetére e területek angolnyelvűsége miatt, s csak erős nemzetinyelv-védő programokkal lehet elhárítani a veszélyt.
– Mennyiben sajátos a magyar nyelv helyzete?
– Ami a magyar nyelvet illeti, kedvezőtlen, hogy a magyar nyelvű beszélőközösséget a trianoni diktátum szétszakította, a nyelvközösség mintegy egyharmada kisebbségi létbe kényszerült, ahol fennmaradása a többségi nemzet kénye-kedvétől függ. Kisebbségi létben erős a többségi nemzet és nyelv hatása, gyakoriak a vegyes házasságok, amelyekben az esetek túlnyomó részében áttérnek a többségi nyelv használatára, a többségi nyelvű iskoláztatás következménye, hogy a kisebbségi anyanyelvet nem megfelelő szinten sajátítják el, s ezért előbb-utóbb azt el is vetve identitásváltás következik be. Az anyaországban, bár a nyelv hivatalos státusa kedvező, használatát erősen korlátozza a tudományos életben tapasztalható nyelvi diszkrimináció, amely az angolt juttatja az anyanyelvvel szemben szinte kizárólagos helyzetbe. Súlyosan érinti a nyelv jövőjét – s ez nem csupán magyar probléma – az általános műveltség színvonalának látványos csökkenése, ezzel együtt a nyelvi kultúra fogyatékossága. Széles körben eluralkodik a „minél többet minél kevesebb ráfordítással” szemlélet, az elavultnak tartott értékek elvetése, a klasszikus irodalmi alkotások átírása.
– Az angol nyelv térhódítása nagyon erős nálunk is. Mit jelent ez nyelvünk életében?
– Az angol/amerikai egynyelvűség egyfajta gazdasági imperializmus következménye, amit elősegít az angolnak egy bizonyos szintig valóban könnyű elsajátítása. Angol egynyelvűség azonban magas szinten nem valósulhat meg, mert a szubsztrátumnyelvek – például Afrikában, Ázsiában – erőteljesen befolyásolják mind fonetikájában, s még inkább szókészletében, a frazeológiában a közös kommunikációs eszközként használt angolt. Az eredmény egy primitív, kilúgozott angolalapú nyelvváltozat lesz, amelyen bizonyos szellemi szintig és bizonyos témakörökben lehet majd kommunikálni, de ez messze van egy valóban élő nyelvtől. Azt mondhatjuk, hogy az angol/amerikai globalizáció legelső nyelvi változata éppen az angol nyelv. Ahogy az élet egyre több területén – elsősorban a tudományban, a politikában – áttérnek az angol nyelv használatára, úgy sorvadnak el nemzeti nyelvek – azon egyszerű oknál fogva, hogy az angol nyelvűvé vált területek terminológiája nem alakul ki, s ezért a nemzeti nyelvek konyhanyelvi státusba süllyednek, s mint haszontalant, előbb-utóbb elvetik. A kizárólagos angolnyelvűség alapvető emberi-nyelvi jogot sért, azt az elvet, hogy mindenkinek joga, hogy anyanyelvén jusson információkhoz.
Ezt kell tenni a magyar nyelv megmentéséért
– Van még esély arra, hogy megállítsuk ezt a folyamatot?
– Nem egyszerű a feladat, de megoldható. Általános feltételek: a többségi nemzet nyelvének megerősítése, fejlesztése az angol hatás ellensúlyozására; a többnyelvű államok nyelv- és kisebbségpolitikájának megváltoztatása; az érintett nemzetiségek öntudatának erősítése. A magyar nyelvet illetően például meg kell akadályozni a határon túli magyarok körében az asszimilációt, helyette a disszimilációt kell erősíteni, s ehhez a magyarságpolitikának új, nem a demográfiát, hanem a nyelvmegőrzést középpontba helyező irányt kell vennie. Nyelvcsaládunk oroszországi tagjait illetően: az egészen kis lélekszámú közösségek nyelvei – főként, ha azokat a közösségeknek csupán töredéke beszéli – nem menthetők. Bár feltámaszthatók, lásd a már kihaltnak nyilvánított, Lettországban egykor beszélt lív nyelv revitalizációs programját, vagy akár a latin nyelvet, amelynek nincsenek anyanyelvű beszélői, mégis, teljeskörűen használatos. A nagyobb, néhány százezres közösségek nyelvei fenntarthatók – akár a kedvezőtlen kisebbségpolitikai feltételek ellenére is –, ha a közösségben megvan ehhez az akarat.
– A fiatalokat érdekli a nyelvük túlélése?
– Nagy az ifjúság felelőssége, s egyben látszik a reménysugár is, mivel szinte minden finnugor nép körében van egy kis lélekszámú, de nagyon aktív fiatal csapat, amelyik élve a modern technika vívmányaival használja, fejleszti anyanyelvét, akár a világhálón is megjelenve, s ezzel egyszersmind bizonyítva, hogy anyanyelvük alkalmas a legkülönbözőbb témakörökben való megnyilvánulás nyelvi leképezésére. Persze, ehhez fejleszteni is kell a nyelveket, s ehhez hasznos minta lehet a magyar kezdeményezésű Terminologia scholaris projekt. Mindehhez a három független finnugor nyelvű állam, Észtország, Finnország, Magyarország segítséget nyújtott, s nyújt a jövőben is, amennyiben az orosz politika nem ereszti le a sorompót, ahogy az utóbbi esztendők gyakorlatában megéljük, arra hivatkozva, hogy ezek az államok a finnugorság kérdését kihasználva beavatkoznak Oroszország belügyeibe. Végül: meg kell fontolni, hogy nemcsak a tudományos gondolkodásban, hanem politikai szinten is összekapcsolják a biodiverzitás és a nyelvi-kulturális sokszínűség kérdését, s a problémákra a megoldást nem külön-külön, hanem összekapcsolva keressék. Nyelvi-kulturális sokszínűség nélkül nincs biodiverzitás sem.
Pusztay János
Professor emeritus (ELTE), nyelvész, az uráli népek és nyelvek kutatója, irodalmuk fordítója. Önálló köteteinek száma 78, nyelvészet, szépirodalom (versek, novellák, tárcák), régió- és felsőoktatás-politika témákban. Csaknem nyolcszáz nyelvészeti, irodalmi tanulmány, tudomány-népszerűsítő írás szerzője. 1991–2012 között Szombathelyen a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanszékvezető főiskolai, 1997-től egyetemi tanára, 1991–1996 között főigazgatója. 2008–2018 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának professzora volt.
Borítókép: A szeretlek szó különféle nyelveken egy kínai installációban (Forrás: VCG)
