Ezerarcú ember volt, mégis remeteként élt. Császtvay Tünde irodalomtörténész írja róla a Nemzeti évfordulóink 2022 című kötetben megjelent tanulmányában: „Zenét szerzett, dalokat írt. Kiválóan hegedült és orgonált. Jól rajzolt és festett. Színdarabjaihoz látványterveket készített. Nagyszerűen fényképezett. Természettudósként és régészként is maradandót alkotott. Művelődésszerzéssel, hagyományápolással is foglalkozott. Jól sakkozott, vívott. Vállalkozásokat is alapított. Ő volt a Feszty-körkép titkára, és a Dante-fordítás elkészítése után megszervezte és létrehozta a Pokol-körképet.” És nem utolsósorban megírta az Egri csillagokat, amellyel örökre beírta magát a magyar irodalomba.
– Gárdonyit általában nem a regényírók első – például Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Kosztolányi Dezső mellé emelve –, hanem a másodvonalában szokták elhelyezni. Kétségtelen, nem tarthatjuk a magyar próza nagy megújítójának és esztétikai-poétikai nézetei, megoldásai sem feltétlen a modernitás felé mutattak sok esetben. De ismertségében, olvasottságában és olvasói befogadásában a legelsők közt áll, sőt az Egri csillagok című történelmi regénye 2005-ben elnyerte a Nagy könyv-díjat, azaz a közönségszavazatok alapján Magyarország legkedveltebb regénye lett több mint száz évvel az első megjelenés után – magyarázza Császtvay Tünde. Mint mondja, ebben nagy szerepe van, hogy bár Gárdonyi elsődlegesen nem annak szánta, ez a regénye mégis hamar átcsúszott az ifjúsági regény kategóriájába, és így bekerült a kötelező iskolai olvasmányok közé, ezt a biztos helyét pedig máig őrzi.
De hogy az olvasók – köztük a fiatal generációk – megtartották kedvenc olvasmányaik közt, azt mutatja, hogy Gárdonyi valami örök, de legalábbis évtizedeken át működő, remek regényreceptet talált el
– teszi hozzá.
Móricz Zsigmond úgy fogalmazott, hogy regényművészete „meggazdagította a magyar életet édes lángokkal”.
A százhatvan éve, 1863. augusztus 3-án született Gárdonyi Gézát szülei papnak szánták, ám ő már diákkorában verselt, tanítóként prózát is írt. Újságírói tevékenysége jelentős, több orgánumnál megfordult, Bródy Sándorral és Ambrus Zoltánnal együtt alapította a Jövendő című lapot, amely a Nyugat megjelenéséig a kor legszínvonalasabb magyar irodalmi folyóirata volt.
Hirtelen elhatározásból, 1897-ben költözött Egerbe, ahol zárkózottan élt. Ez a befelé forduló életforma teremtett alkalmat arra, hogy alapos történelmi tanulmányok és kutatómunka után nagyregények írásába kezdjen. Új utakat keresett, gondosan formálta írói arculatát, kereste önálló hangját.
A Pesti Hírlap 1899 karácsonyán folytatásokban közölte az Egri csillagokat, amely 1901-ben könyv formájában is megjelent. Már a szerző életében tizennégyezer példányban kelt el, s kötelező olvasmány lett. Az Egri csillagok a mai napig az egyik legolvasottabb magyar regény, amelyből Várkonyi Zoltán készített látványos történelmi filmet 1968-ban. A magyar filmgyártás harmadik legnézettebb alkotását a bemutatót követően 9,36 millióan látták.
A művet számos idegen nyelvre lefordították már az angoltól az eszperantón át a kínaiig, sőt törökül is megjelent.
Gárdonyi Géza remek stiliszta volt
Az író maga e művét tartotta legjobb alkotásának, azonban szövegével nem volt elégedett, folyamatosan csiszolta, átírta.
Császtvay Tünde megjegyzi, hogy Gárdonyi remek stiliszta volt, az a fajta szerző, akiről nem vált le a szöveg a megírás után. Az eredetileg részletekben, folyóiratban megjelent mű szövegét a kötetkiadásra körülbelül egyharmad arányban átírta, javította, feszesebbé húzta. Az irodalomtörténész arra is felhívja a figyelmet, hogy számos olyan külső tényező is segítette a regény diadalmenetét, ami fenntartotta az iránta való folyamatos érdeklődést, azaz – mai szóhasználattal élve – jó marketingnek bizonyulva röpítette egyre feljebb az ismertségét. Csak néhány példát említve: az író furcsa, emberkerülő élete, amit ráadásul legendák sorával „bulvárosítottak” és terítettek a korabeli újságokban, vagy 1945 után a mű számtalan kiadása ugyancsak segítette népszerűségének töretlenségét. Igaz, mint a kutatások kimutatták, a regény szövegét számos helyen átírták, csonkolták vagy megváltoztatták a szomszéd szocialista, úgynevezett „baráti” államok érzékenységét szem előtt tartva.
A Egri csillagok története az 1552. évi egri ostrom eseményeinek és előzményeinek történetét dolgozza fel.
Szalainé Király Júlia irodalomtörténész, a Gárdonyi-emlékház főmuzeológusa úgy véli, hogy a regény népszerűségének a titka egyrészt az izgalmas, meseszerű történet, amely egy kisfiú felnőtté válásáról is szól, másrészt Gárdonyi közérthető, cizellált nyelvezete.
Császtvay Tünde szerint a mű rendkívül élvezetes, és sokfelől „támad”: az ismert török kori történeti téma (amihez Gárdonyi komoly kutatómunkát végzett), a mozgalmas csatajelenetek, egy fiatal ember felnövekedése és nemhogy emberré, de hőssé válása, a haza védelme, egy csoport összetartó ereje mind-mind kortalan téma, és ugyanúgy képes megszólítani a mai fiatalokat, mint a korábbi idők ifjúságát. – Úgy tűnik, nem csak robotok vagy transzformerek válhatnak hőssé és legyőzhetetlenné, de hús-vér emberek – mint Dobó István – is képesek lehetnek rá. A regény Jumurdzsák-szála a gonosz és a jó örök harcát hozza be, de olvasható akár szerelmi regénynek is a mű, hiszen Éva szó szerint bármire képes a szerelméért. Mindez könnyen olvasható és érthető nyelven íródott – teszi hozzá. Ellenben az utóbbi években Jókai Mór műveit, nyelvezetét, különösen a kötelező olvasmányok listájában szereplő Az aranyember című regényét avíttnak kiáltották ki. Császtvay Tünde irodalomtörténészként biztosan nem játszaná ki egymás ellen Jókait és Gárdonyit, hiszen a magyar irodalom történetében rendkívüli, egyedi szereplők mindketten. – A saját egyetemi oktatói tapasztalatom szerint nemhogy ilyen remekműveket, de tulajdonképpen bármit lehetséges érdekfeszítően, a figyelmet felkeltve tanítani. Ma talán többet kell ezen dolgozni, és nyitottabb, kreatívabb módon kell utakat mutatni, amin haladva a diákok önmaguk jutnak el arra a felismerésre, mit kaphatnak ezektől a szellemi élményektől – állítja Császtvay Tünde.
Gárdonyit az utókor elsősorban a történelmi regényei révén ismeri: Egri csillagok (1901), A láthatatlan ember (1902), Isten rabjai (1908).
Kevésbé köztudott, hogy nemcsak regényeket és novellákat írt, hanem verseket, drámákat, meséket és humoros elbeszéléseket is, de foglalkozott szótárszerkesztéssel és nyelvtudománnyal is. Emellett ő készítette Dante Isteni színjátékának első – Babits Mihály által is elismert – fordítását.
Schöpflin Aladár szerint ő volt a legerősebb lírikus, elbeszélő létére líraibb, mint majd minden versíró kortársa. Császtvay Tünde szerint Schöpflin itt a Gárdonyi-próza líraiságáról gondolkozott elsősorban.
Gárdonyi tényleges lírai tevékenységét, költeményeit ma már nagyon kevesen és kevéssé ismerik. És azt kell mondanom, ez nagyrészt jogos. Versei legtöbbször a népdalok, a közköltészet hangjait, az idilli és nyugalmas paraszti – esetenként álparaszti – világot idézik, megformáltságuk is egyszerű és dalszerű, mély, sokrétegű líraiság nemigen mutatkozik bennük. Kevesen tudják azonban, hogy nem egy dala (például Kanász-nóta, Bús a magyarnak élete) elsősorban barátja, Dankó Pista cigánymuzsikus megzenésítésében a magyar nótakincs máig élő darabja
– mutat rá.
Gárdonyi Géza 1922. október 30-án halt meg, Egerben temették el. Egykori lakóháza 1952-től emlékmúzeumként működik, ahol élményszerű, játékos múzeumpedagógiai foglalkozásokon keresztül mutatják be életművét és az Egri csillagokat. Szalainé Király Júlia megjegyzi, hogy az emlékházban az író bútorai eredeti helyükön láthatók. A különleges tárgyak között megtaláljuk mintegy négyezer kötetes könyvtárát, íróasztalát, amelyen az Egri csillagokat írta, utazóbőröndjét, utazási igazolványát, pénztárcáját és pipatóriumát is. Születésnapját pedig minden évben piknikkel ünneplik.
