Ezerarcú ember volt, mégis remeteként élt. Császtvay Tünde irodalomtörténész írja róla a Nemzeti évfordulóink 2022 című kötetben megjelent tanulmányában: „Zenét szerzett, dalokat írt. Kiválóan hegedült és orgonált. Jól rajzolt és festett. Színdarabjaihoz látványterveket készített. Nagyszerűen fényképezett. Természettudósként és régészként is maradandót alkotott. Művelődésszerzéssel, hagyományápolással is foglalkozott. Jól sakkozott, vívott. Vállalkozásokat is alapított. Ő volt a Feszty-körkép titkára, és a Dante-fordítás elkészítése után megszervezte és létrehozta a Pokol-körképet.” És nem utolsósorban megírta az Egri csillagokat, amellyel örökre beírta magát a magyar irodalomba.
– Gárdonyit általában nem a regényírók első – például Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Kosztolányi Dezső mellé emelve –, hanem a másodvonalában szokták elhelyezni. Kétségtelen, nem tarthatjuk a magyar próza nagy megújítójának és esztétikai-poétikai nézetei, megoldásai sem feltétlen a modernitás felé mutattak sok esetben. De ismertségében, olvasottságában és olvasói befogadásában a legelsők közt áll, sőt az Egri csillagok című történelmi regénye 2005-ben elnyerte a Nagy könyv-díjat, azaz a közönségszavazatok alapján Magyarország legkedveltebb regénye lett több mint száz évvel az első megjelenés után – magyarázza Császtvay Tünde. Mint mondja, ebben nagy szerepe van, hogy bár Gárdonyi elsődlegesen nem annak szánta, ez a regénye mégis hamar átcsúszott az ifjúsági regény kategóriájába, és így bekerült a kötelező iskolai olvasmányok közé, ezt a biztos helyét pedig máig őrzi.
De hogy az olvasók – köztük a fiatal generációk – megtartották kedvenc olvasmányaik közt, azt mutatja, hogy Gárdonyi valami örök, de legalábbis évtizedeken át működő, remek regényreceptet talált el
– teszi hozzá.
Móricz Zsigmond úgy fogalmazott, hogy regényművészete „meggazdagította a magyar életet édes lángokkal”.
A százhatvan éve, 1863. augusztus 3-án született Gárdonyi Gézát szülei papnak szánták, ám ő már diákkorában verselt, tanítóként prózát is írt. Újságírói tevékenysége jelentős, több orgánumnál megfordult, Bródy Sándorral és Ambrus Zoltánnal együtt alapította a Jövendő című lapot, amely a Nyugat megjelenéséig a kor legszínvonalasabb magyar irodalmi folyóirata volt.
Hirtelen elhatározásból, 1897-ben költözött Egerbe, ahol zárkózottan élt. Ez a befelé forduló életforma teremtett alkalmat arra, hogy alapos történelmi tanulmányok és kutatómunka után nagyregények írásába kezdjen. Új utakat keresett, gondosan formálta írói arculatát, kereste önálló hangját.
A Pesti Hírlap 1899 karácsonyán folytatásokban közölte az Egri csillagokat, amely 1901-ben könyv formájában is megjelent. Már a szerző életében tizennégyezer példányban kelt el, s kötelező olvasmány lett. Az Egri csillagok a mai napig az egyik legolvasottabb magyar regény, amelyből Várkonyi Zoltán készített látványos történelmi filmet 1968-ban. A magyar filmgyártás harmadik legnézettebb alkotását a bemutatót követően 9,36 millióan látták.
