Egri csillagok négyszer: Egyetlen kötetben a Gárdonyi életében megjelent szövegváltozatok

Időnként minden alkotón erőt vesz a legyűrhetetlen kényszer, hogy a befejezett művein is változtasson. Keller Péter, Gárdonyi dédunokája a Titkosnapló segítségével rekonstruálta, miért variált szövegein annyit az író.

Forrás: Főfotó/Fortepan

A Gárdonyi 100 emlékév egyik kézzel fogható újdonsága a Bródy Sándor Könyvtár és a Dobó István Vármúzeum vaskos kötete, (Az) Egri csillagok, amely a szerző életében megjelent négy kiadás szövegváltozatait tartalmazza. Gárdonyi Géza öt részből álló történelmi regényét először a Pesti Hírlap közölte folytatásokban 1899. december 24. és 1900. április 21. között, majd ez a szöveg megjelent Az egri csillagok címmel 1901-ben a Légrády testvérek kétkötetes kiadásában. A cím a mai változat szerint rövidült a Singer és Wolfner 1905-ös, 1909-es és 1913-as kiadásaiban, a szövegbe azonban minden megjelenés előtt bele-belejavított Gárdonyi. Pedig olyan elégedetten írta naplójába a XIX. század utolsó napjaiban: „végére jutottam”. Miért nem tudta mégsem elengedni, véglegesnek és befejezettnek tekinteni a nagy művet?

A javítás is alkotás

Péter László irodalomtörténész úgy vélte, csaknem minden alkotón erőt vesz időnként a kényszer, hogy javítson, csiszoljon az egyszer már leírt, sőt közölt művein. Az is tipikus jelenség, hogy ahányszor csak alkalom nyílik az újabb kiadásra, mindannyiszor változik valamicskét a szöveg. Talán kicsinyhitűség, kínzó elégedetlenség áll e szertartás hátterében, vagy csupán a rutin? Gárdonyi Géza alkotói módszerének része volt az újragondolás, a szerző folyamatosan és tudatosan fejlesztette írásait. – Javításra idődet ne sajnáld – olvashatjuk titkos naplójában.

A javítás is alkotás. Gyöngy, gyémánt, ha csak borsónyi is, értékesebb magánál a koronánál. S ha egy nap csak egy gyémántszemet alkotsz is, egy mondatban vagy csak egy szóban: gyűrűbe illesztettél drágakövet.

Az Egri csillagok már a szerző életében kötelező olvasmány lett, s ez újabb feladatot hozott magával: még fényesebbre kellett csiszolni a gyémántot. De milyen elvek alapján?

A Titkosnapló iránymutatásai szerint – válaszolhatjuk a kutatásoknak köszönhetően, merthogy közel ötven évig senki nem tudta megfejteni az író „tibeti írását”. A pont-vonal-körív elemekből álló egyedi betűrendszert Gárdonyi József nevezte apja „tibetűi”-nek, bár azoknak valójában semmi közük nincs a tibeti nyelvhez.

A titkosírás megfejtésének kulcsát magával vitte a sírba a szerző, aki arról is rendelkezett, hogy meg kell semmisíteni a jegyzeteit: „Fiaim! Ami ebben a fiókban van, teljesen tűzbevetendő. Egy darabkát se tartsatok meg belőle. Senkinek semmi haszna belőle…” Írói műhelyének titkairól vélekedett így Gárdonyi – de tényleg ilyen véget szánt volna naplójának?

Íróink és költőink sajátosan viszonyulnak saját szövegeikhez, a megrögzött javítgatók alkalmanként a „Tűzre vele!” teátrális gesztusától sem riadnak vissza. Szokásos eljárásuk ez a művészeknek, olyan toposz, amely Péter László­ megfigyelése szerint végigvonul az irodalomtörténeten. Már Vergilius is úgy rendelkezett, hogy az Augustus császárt dicsőítő Aeneist égessék el a halála után. Rimbaud szintén arra kérte barátját, a magyar születésű Paul Deményt, akárcsak Kafka az íróként mára feledésbe merült Max Brodot, hogy a rájuk bízott kéziratot semmisítsék meg. De ahogyan Augustus császár megakadályozta az Aeneis elégetését, úgy Demény és Brod sem tett eleget barátja kérésének. Kardos László irodalomtörténész prózai magyarázata erre az, hogy az „utókornak és irodalomtudománynak megvannak a maga kegyetlen igényei és embertelen jogai, s a költőnek, ha valóban meg akar valamit semmisíteni kéziratai közül, azt saját kezével kell összetépnie, tűzbe dobnia”. Rónay György osztotta a fenti véleményt, tömören és velősen úgy fogalmazott:

A költő égesse el, amit akar, de utána az utókor ne égessen el semmit.

A Titkosnapló esetében minden bizonnyal ez volt a helyes döntés, mert bárhogyan rendelkezett is Gárdonyi jegyzetei sorsáról, közben számolt a feléje irányuló érdeklődéssel. Az 1960-as évek végén Gilicze Gábor joghallgató és Gyürk Ottó honvéd alezredes szinte egyszerre rukkolt elő a titkosírás megfejtésével. Az ezeroldalas „fordításból” Z. Szalai Sándor irodalomtörténész Korompai János közreműködésével közreadott kétszáz lapnyi válogatást, amelynek tanúsága szerint például Gárdonyi szinonimagyűjteményének borítóján ez olvasható: „Gratulálok, ha megfejtened sikerült: a magyar nyelvnek magas, elzárt Tibetjébe találtál kaput. Ha addig eljutsz, ameddig én, megtalálod azt az aranyalmafát is, amelynek neve: analógia.”

Az analógiás gondolkodás felfedezhető Nagy János Ádám villamosmérnök munkamódszeré­ben is, aki korábban a statisztika és a matematika eszköztárával vizsgálta Gárdonyi Géza humorát, legújabban pedig az informatikára épülő technológia segítségével vetette össze az Egri csillagok szövegváltozatait.

 

Minden második mondat

– Amikor az író Göre Gábor álnéven megjelent leveleit vizsgáltam, rácsodálkoztam arra, hogy a levelek azonos hatásmechanizmuson alapulnak, vagyis egységes elv szerint épülnek fel. A Göre-sorozat minden darabja mérnöki precizitással szerkesztett alkotás – állítja Nagy János Ádám. – Az Egri csillagok esetében hasonló tudatosságot tapasztaltam a szerző életében megjelent szövegváltozatok vizsgálatakor. Az elemzésekből levont következtetések ráadásul statisztikailag is alátámaszthatók. Első lépésben létrehoztam egy szoftvert, amellyel a különböző kiadások mondatról mondatra összehasonlíthatók. Az eltéréseket vizuálisan – színnel – jelzi a program.

A szövegvizsgálat alapja közel négyszer tizenkétezer mondat. Az eredmények azt mutatják, hogy Gárdonyi az egymást követő kiadások alkalmával nagyjából minden második mondatba belejavított.

Keller Péter Gárdonyi-kutató, az író dédunokája a Titkosnaplóból megismert elvek és a szövegvariánsok együttes olvasása során arra kereste a választ: milyen írói szándék fedezhető fel a változtatások mögött? A Titkosnapló szerint „A nagyjelenet minden! A többi csak előzmény. Ha így vázolod a regényt, a befejezés után könnyű munka minden bővítés és epizód.” Az említett nagyjeleneteken – például a várvédők esküjén – nem is igen variál a szerző, az viszont a szakralitás irányába mutat, hogy az „ég” írásmódját 1909-től nagy kezdőbetűre változtatja. A történeti hűség elve alapján a kukorica kikerül a regényből, és napraforgóra módosul. Az Amerikából származó növényt 1552-ben nem ismerték Magyarországon – a kukoricaszár azonban egy helyen, a várárok betemetésekor elkerülte Gárdonyi figyelmét, így bent maradt a szövegben. Az írónak az első kiadás megjelenése után jutott tudomására, hogy mikroszkóp csak 1590 táján készült Hollandiában, Gábor pap tehát nem mutathatta górcső alatt a béka véredényrendszerét Gergőnek.

Színek, árnyalatok

Keller Péter arra is felhívja a figyelmet, hogy a történet idejében mást jelentett a kalap és a süveg. A Pallas nagy lexikona szerint a kalap szinonimája a föveg. A süveg viszont magyar viselet. Az 1913-as kiadástól kezdve tehát Gergő csak akkor visel kalapot, amikor olasz énekesnek adja ki magát. A Titkosnapló bejegyzése arra is figyelmeztet, hogy érdekessé és hitelessé válik minden karakter, ha néhány olyan vonás is van benne, amely nem szükségszerű. Dobó István jellemét például árnyalja az a betoldott szövegrész, amelyből kitűnik, hogy a vitéz katona szót ért még a gyermekekkel is. „Minden igét megnézz! – tanácsolja Gárdonyi. – Ahol a köznyelv leggyakoribb igéit vagy az irodalmi nyelv fakó igéit látod a papiroson: más szóval a szót! Keresd a vele rokon igéket [...] Ahol van törölhető, töröld; ahol más szóra váltható, váltsd! Sohase baj, ha rövid; az a baj, ha több a kelleténél.” A színek különösen nagy szerepet játszanak az impresszionista képekkel dolgozó írónál, ezért külön fejezetben foglalkozott velük, a sárgának közel negyven, a kéknek több mint húsz árnyalata megtalálható a jegyzeteiben.

Amelyik műben nincs mosolygás, olyan, mint a sótlan leves

– vallja Gárdonyi, és elég is egyetlen szereplővel, Sárközi cigánnyal felidézni a humoros betétekkel élénkített szövegrészeket.

(Az) Egri csillagok című kiadvány megjelenése, a regény szövegváltozatainak nyomon követése új ablakokat nyit az írói szándék, Gárdonyi írásművészetének, munkamódszerének megértésére. A technológiát illetően Nagy János Ádám és Keller Péter kötetzáró tanulmányában ígéretet tesz arra, hogy követik az író példáját, és a vizsgálati eljárás módszereit a jövőben is folyamatosan fejlesztik.

Borítókép: Janicsár Sokol rádióval az Egri csillagok forgatásán Pilisborosjenőn, 1968. Gárdonyi törekedett a történeti hűségre (Fotó: Főfotó/Fortepan)