A Gárdonyi 100 emlékév egyik kézzel fogható újdonsága a Bródy Sándor Könyvtár és a Dobó István Vármúzeum vaskos kötete, (Az) Egri csillagok, amely a szerző életében megjelent négy kiadás szövegváltozatait tartalmazza. Gárdonyi Géza öt részből álló történelmi regényét először a Pesti Hírlap közölte folytatásokban 1899. december 24. és 1900. április 21. között, majd ez a szöveg megjelent Az egri csillagok címmel 1901-ben a Légrády testvérek kétkötetes kiadásában. A cím a mai változat szerint rövidült a Singer és Wolfner 1905-ös, 1909-es és 1913-as kiadásaiban, a szövegbe azonban minden megjelenés előtt bele-belejavított Gárdonyi. Pedig olyan elégedetten írta naplójába a XIX. század utolsó napjaiban: „végére jutottam”. Miért nem tudta mégsem elengedni, véglegesnek és befejezettnek tekinteni a nagy művet?
A javítás is alkotás
Péter László irodalomtörténész úgy vélte, csaknem minden alkotón erőt vesz időnként a kényszer, hogy javítson, csiszoljon az egyszer már leírt, sőt közölt művein. Az is tipikus jelenség, hogy ahányszor csak alkalom nyílik az újabb kiadásra, mindannyiszor változik valamicskét a szöveg. Talán kicsinyhitűség, kínzó elégedetlenség áll e szertartás hátterében, vagy csupán a rutin? Gárdonyi Géza alkotói módszerének része volt az újragondolás, a szerző folyamatosan és tudatosan fejlesztette írásait. – Javításra idődet ne sajnáld – olvashatjuk titkos naplójában.
A javítás is alkotás. Gyöngy, gyémánt, ha csak borsónyi is, értékesebb magánál a koronánál. S ha egy nap csak egy gyémántszemet alkotsz is, egy mondatban vagy csak egy szóban: gyűrűbe illesztettél drágakövet.
Az Egri csillagok már a szerző életében kötelező olvasmány lett, s ez újabb feladatot hozott magával: még fényesebbre kellett csiszolni a gyémántot. De milyen elvek alapján?
A Titkosnapló iránymutatásai szerint – válaszolhatjuk a kutatásoknak köszönhetően, merthogy közel ötven évig senki nem tudta megfejteni az író „tibeti írását”. A pont-vonal-körív elemekből álló egyedi betűrendszert Gárdonyi József nevezte apja „tibetűi”-nek, bár azoknak valójában semmi közük nincs a tibeti nyelvhez.