„Valamikor réges-régen sokat küszködtem, nyomorogtam ebben a városban – írja. – Aztán elkerülve innen sorsom jobbra fordult, s hogy pénzhez jutottam, elhatároztam, hogy eljövök ide – magyarán mondva – jóllakni. Elégtételt venni a szenvedéseimért. Ekkor történt egy délutáni sétám alkalmával, hogy amint felfelé jöttem az úton, egy öreg anyókát pillantottam meg, akit azután meg is örökítettem fényképező masinámmal. Ez az anyóka talán Sors néne lehetett, mutatta meg számomra a kis házikót s a napsütéses őszi délutánon a fülembe súgta: Lásd, ezzel foglak kiengesztelni, ez lesz a te jövendőbeli otthonod, ahol megszületik majd lelkedben sok tarka mese, amit ezer éve gyűjtöttem.”
Kosztolányi Dezső a kis formák nagy mesterének nevezte Gárdonyi Gézát, aki valóban elbeszélésekkel, novellákkal, anekdotákkal és karcolatokkal szerzett nevet magának. Az 1890-es évek közepétől azonban egyre inkább a nagyepikai mű, a történelmi regény gondolata foglalkoztatta.
– Hogyan lehet történelmet írni regény formájában? Gárdonyi receptje: kiválaszt egy emberi figurát a vérzivataros múlt szereplői közül, s az – mint az ablaküveg – betekintést enged a történelmi korba – mondja az irodalomtörténész.
– Az Egri csillagok hőse, Bornemissza Gergely, A láthatatlan emberből Zéta vagy Jancsi fráter az Isten rabjai című történelmi regényből az események sűrűjében éli mindennapjait. Általuk megismerhetjük a kort és múltunk történelmet formáló személyiségeit: a hun Attilát, IV. Bélát, Árpád-házi Szent Margitot vagy Dobó Istvánt és Török Bálintot. Vata tragédiáját szerette volna még megírni Gárdonyi Géza, és tervei között szerepelt II. Rákóczi Ferencről és Kossuth Lajosról szóló regény is.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!