Hogyan lehet történelmet írni regény formájában?

„A pokol kapujából kerültem az Isten közelébe: az egri sánc tetejére” – írja Gárdonyi Géza a városba költözéséről. Aprólékosságának köszönhetően talált rá összefüggésekre, írásaiban a pedagógiai érzék is megmutatkozik. Halálának századik évfordulóján Egerben, a Gárdonyi-emlékév keretében életművét ünneplik.

Nyughatatlan ember volt Ziegler Sándor szász nemzetiségű, evangélikus felekezetű gépészmérnök és feltaláló, ám a korszellemet követve nemzeti hős lett. „Kossuth fegyvergyárosa”, aki kiérdemelte Petőfi és Bem barátságát – így emlékezik rá az utókor. 

Cs. Varga István irodalomtörténész hozzáteszi: Gárdonyi Géza édesapja a magyar szabadságért áldozta teljes vagyonát. Huszonöt éves korában kétszáz ember dolgozott a keze alatt a bécsi Ziegler-gyárban.

A szabadságharc kitörésekor fegyvergyárat telepített Pestre, később Nagyváradra, majd Aradra. A világosi fegyverletétel után menekülnie kellett, nemzeti érzésű birtokosok uradalmaiban cséplőgépjavító mesterként, vasmunkásként dolgozott szerte az országban. 

Szőlősgyörökön megismerte Nagy Teréziát – vele és egyre bővülő családjával vándorolt tovább. Élt Balatonkenesén, Akarattyán, a Gárdony melletti Agárdpusztán, Kilitin, Pátkán, de mindig új település: Székesfehérvár, Pest, Buda, Sály, Hejőcsaba, végül a Kálhoz tartozó Nagyút-puszta következett. Hét gyermeke közül csak a legidősebb fia, Géza jutott el az érett férfikorig.

Figurás Feri és Paprika János

Apja után érzékeny és lobbanékony természetű ember volt a száz éve, 1922. október 30-án elhunyt Gárdonyi Géza, aki sok újságnál, sokféle név alatt publikált ifjúkorában. 

Amikor párbajvétségért elítélték, Don Vigole bőrébe bújva értekezett a börtönbüntetés hiábavalóságáról, máskor Egy katholikus pap álnéven jelentkezett, de volt ő Figurás Feri, Garabonciás diák és Paprika János is, a barátainak csak Göre, szülőhelye iránti ragaszkodásból Gárdonyi. 

Hogy kereste volna a bajt? A sárospataki református kollégiumból kimaradt – egyszerűen nem tanult – tiltakozva az ellen, hogy kiszakították a megszokott családi körből. Újságíróéveiben gyakran összetűzésbe került munkaadóival, szerkesztőivel, 1891-ben a szegedi Hungária Szállóban úgy elragadta a hév párbajozás közben, hogy nemcsak ellenfelét, de annak segédeit is megsebezte. 

Egerbe költözésekor az új környezetben valóban megtalálta azt, amire mindig is vágyott.
– Vannak, akik lázadóként élik le az egész életüket, és ettől szenvednek, mert az ember nem arra születik, hogy örökké elégedetlenkedjen, keseregjen. Gárdonyi békességre és nyugalomra lelt Egerben – erősíti meg Király Júlia irodalomtörténész. 

1897-ben magához vette idősödő édesanyját és két nagyobbik fiát, otthont teremtett a családjának, és onnantól csak úgy ontotta magából az írásait, formába öntötte sorra és meg is valósította az ötleteit.

Pedig nem éppen jó emlékek kötik Egerhez: nélkülözésekkel teli diákévek a tanítóképző líceum növendékeként. 

„Valamikor réges-régen sokat küszködtem, nyomorogtam ebben a városban – írja. – Aztán elkerülve innen sorsom jobbra fordult, s hogy pénzhez jutottam, elhatároztam, hogy eljövök ide – magyarán mondva – jóllakni. Elégtételt venni a szenvedéseimért. Ekkor történt egy délutáni sétám alkalmával, hogy amint felfelé jöttem az úton, egy öreg anyókát pillantottam meg, akit azután meg is örökítettem fényképező masinámmal. Ez az anyóka talán Sors néne lehetett, mutatta meg számomra a kis házikót s a napsütéses őszi délutánon a fülembe súgta: Lásd, ezzel foglak kiengesztelni, ez lesz a te jövendőbeli otthonod, ahol megszületik majd lelkedben sok tarka mese, amit ezer éve gyűjtöttem.”

Kosztolányi Dezső a kis formák nagy mesterének nevezte Gárdonyi Gézát, aki valóban elbeszélésekkel, novellákkal, anekdotákkal és karcolatokkal szerzett nevet magának. Az 1890-es évek közepétől azonban egyre inkább a nagyepikai mű, a történelmi regény gondolata foglalkoztatta. 

– Hogyan lehet történelmet írni regény formájában? Gárdonyi receptje: kiválaszt egy emberi figurát a vérzivataros múlt szereplői közül, s az – mint az ablaküveg – betekintést enged a történelmi korba – mondja az irodalomtörténész. 

– Az Egri csillagok hőse, Bornemissza Gergely, A láthatatlan emberből Zéta vagy Jancsi fráter az Isten rabjai című történelmi regényből az események sűrűjében éli mindennapjait. Általuk megismerhetjük a kort és múltunk történelmet formáló személyiségeit: a hun Attilát, IV. Bélát, Árpád-házi Szent Margitot vagy Dobó Istvánt és Török Bálintot. Vata tragédiáját szerette volna még megírni Gárdonyi Géza, és tervei között szerepelt II. Rákóczi Ferencről és Kossuth Lajosról szóló regény is.

Megtalált kút

A leírásoknál arra törekedett, hogy minden szempontból hiteles és megbízható képet adjon a múltról. Módszerének része volt a többéves kutatómunka: Gárdonyi járt a bécsi levéltárban, felkereste a Nemzeti Múzeum régiségtárát és a konstantinápolyi szultánmúzeumot, megnézte a Héttorony börtönt, a Jedikulát, Török Bálint fogságának színhelyét. 

Könyvtárában ma is megtekinthető a XVI. század történelmének forrásanyaga. A láthatatlan ember írásakor elutazott a catalaunumi csatamezőre. 

Aprólékosságának köszönhetően rátalált összefüggésekre, legendás például a Margit-szigeti kolostor 1914-es ásatásának egyik epizódja. 

A történet szerint az ásatás helyszínére Gárdonyi a fiá­val érkezett, akinek rögtön el is kezdte mesélni, hogy élt itt egy királylány is az apácák között:
– Itt volt a konyha, amott a betegház, emitt a négyszögletes udvart körülfutó árkádos folyosó – mutatott körbe –, ahol pedig most állunk, ott a kút, amiből vizet vittek a konyhába.
A feltárást végző munkások egyike itt belevágott Gárdonyi szavába:
– Nincs ott semmiféle kút, kérem, és soha nem is volt.
– Volt ott, ám maguk nem ott keresik, ahol kellene!

A vitába a feltárást vezető építész, Lux Kálmán is beleszólt, s úgy tűnt, elfogadja az író érvelését. Pár napra rá a műemlékvédelmi szakember levelet küldött Egerbe: „A betömött kút kőkarikáit három méter mélységben megtaláltuk. Az ön következtetése helyes volt.”

Gárdonyi kezdte meg az egri hősök névsorának összeállítását is, több mint háromszáz névig eljutott – ezek a kutatások mind a mai napig sem zárultak le. A városban úgy tartják, az Egri csillagok inspirálta a vár tudományos igényű feltárását, a regény megjelenésével ugyanis érdeklődés támadt a történelmi helyszín iránt. 

Egyre többen jöttek csak úgy körülnézni, így vetődött fel a vár helyreállításának igénye. Mi táplálja a kultuszt?

Az író vasúti bérlete az egri emlékmúzeumban. Regényei meghatározóak történelmi tudatunk formálásában Fotó: Komka Péter / MTI

A remény és szeretet meséi

– Az Egri csillagokban a szerző pedagógiai érzéke is megmutatkozik – mutat rá Király Júlia –, nem véletlen, hogy az 1552-es események a magyar nemzettudat részévé váltak. Egyetemistákkal beszélgetve gyakran felmerül a kérdés: mit találnak Gárdonyi művében a mai gyerekek? Elsősorban mesét. 

A hétéves Gergely nagy küzdelem árán kivívja környezete elismerését, felnövekedve elnyeri élete nagy szerelmét, a csatákból is győztesen kerül ki, és az egri vár kapitánya lesz. Csodálatos mese teli reménnyel és szeretettel. Egyetemes alkotás, amely hazaszeretetre nevel. 

– A tisztes, becsületes munka értékére. A természet megismerésére. Az Isten rabjai című regényben megmutatkozik Gárdonyi, az amatőr botanikus, aki hittel vallja, hogy a természet mindenre megtanít bennünket. Az egriek kicsit bogarasnak is tartották az írót – minek neki akkora kert? –, de Gárdonyi szemlélődő ember volt, átszűrte a lelkén a világ dolgait. A legapróbb természeti jelenségtől eljut az általános, egyetemes üzenetig. Keresi az egyensúlyt: a kételyek, a fájdalmak feloldásának lehetőségét, az idillt.

Száz évvel ezelőtt Kosztolányi Dezső is ott állt az egri várban, a sírnál, hogy elmondja: 

vannak viharos lángelmék, melyek magunkra döbbentenek, vannak hideg lángelmék, melyek a gyémánt ragyogásával tündökölnek élesen és keményen, s vannak prófétáló, útmutató előrehajtó lángelmék is. Gárdonyi Géza más volt és sokkal több volt minekünk. Ő a bájos lángelme volt. Úgy égett, mint egy családi lámpa. A magyarság, ez a nagy és boldogtalan és szétszóródott család az ő fényé­ben ült együtt.

A családi lámpa ma is fölkapcsolható. Ami a sírban van: csak a teste.

Játék, művészet

Eger városa Gárdonyi-ünnepet rendez az író halálának századik évfordulóján. „Amiben nincs játék, nincs művészet” címmel családi délelőtt és múzeumi tárlatvezetés várja az érdeklődőket október 30-án az emlékházban. Az egri várban, az író sírjánál Király Júlia irodalomtörténész, főmuzeo­lógus beszédet mond Gárdonyi Géza, a bájos lángelme címmel. 

A Bródy Sándor Könyvtár és a Dobó István Vármúzeum rendezésében vasárnap délután a Városházán mutatják be (Az) Egri csillagok – A Nagy „Nagy Könyv” című kiadványt, amely a szerző életében megjelent négy kiadás szövegváltozatait tartalmazza. 

Az Agria Park Galériában Cs. Varga István irodalomtörténész megnyitja A halhatatlan – Gárdonyi 100 című kiállítást, a vendégeket köszönti Keller Péter, az író dédunokája. A hétvégi seregszemle a Tükörképek című színházi esttel zárul.

Borítókép: Kép az Egri csillagok című film forgatásáról. Balról a színművészek, Sinkovits Imre – Dobó István, mellette Kovács István – Bornemissza Gergely szerepében. Jobb szélen Várkonyi Zoltán a film rendezője (Fotó: Fortepan / Bojár Sándor)