Nyughatatlan ember volt Ziegler Sándor szász nemzetiségű, evangélikus felekezetű gépészmérnök és feltaláló, ám a korszellemet követve nemzeti hős lett. „Kossuth fegyvergyárosa”, aki kiérdemelte Petőfi és Bem barátságát – így emlékezik rá az utókor.
Cs. Varga István irodalomtörténész hozzáteszi: Gárdonyi Géza édesapja a magyar szabadságért áldozta teljes vagyonát. Huszonöt éves korában kétszáz ember dolgozott a keze alatt a bécsi Ziegler-gyárban.
A szabadságharc kitörésekor fegyvergyárat telepített Pestre, később Nagyváradra, majd Aradra. A világosi fegyverletétel után menekülnie kellett, nemzeti érzésű birtokosok uradalmaiban cséplőgépjavító mesterként, vasmunkásként dolgozott szerte az országban.
Szőlősgyörökön megismerte Nagy Teréziát – vele és egyre bővülő családjával vándorolt tovább. Élt Balatonkenesén, Akarattyán, a Gárdony melletti Agárdpusztán, Kilitin, Pátkán, de mindig új település: Székesfehérvár, Pest, Buda, Sály, Hejőcsaba, végül a Kálhoz tartozó Nagyút-puszta következett. Hét gyermeke közül csak a legidősebb fia, Géza jutott el az érett férfikorig.
Figurás Feri és Paprika János
Apja után érzékeny és lobbanékony természetű ember volt a száz éve, 1922. október 30-án elhunyt Gárdonyi Géza, aki sok újságnál, sokféle név alatt publikált ifjúkorában.
Amikor párbajvétségért elítélték, Don Vigole bőrébe bújva értekezett a börtönbüntetés hiábavalóságáról, máskor Egy katholikus pap álnéven jelentkezett, de volt ő Figurás Feri, Garabonciás diák és Paprika János is, a barátainak csak Göre, szülőhelye iránti ragaszkodásból Gárdonyi.
Hogy kereste volna a bajt? A sárospataki református kollégiumból kimaradt – egyszerűen nem tanult – tiltakozva az ellen, hogy kiszakították a megszokott családi körből. Újságíróéveiben gyakran összetűzésbe került munkaadóival, szerkesztőivel, 1891-ben a szegedi Hungária Szállóban úgy elragadta a hév párbajozás közben, hogy nemcsak ellenfelét, de annak segédeit is megsebezte.
Egerbe költözésekor az új környezetben valóban megtalálta azt, amire mindig is vágyott.
– Vannak, akik lázadóként élik le az egész életüket, és ettől szenvednek, mert az ember nem arra születik, hogy örökké elégedetlenkedjen, keseregjen. Gárdonyi békességre és nyugalomra lelt Egerben – erősíti meg Király Júlia irodalomtörténész.
1897-ben magához vette idősödő édesanyját és két nagyobbik fiát, otthont teremtett a családjának, és onnantól csak úgy ontotta magából az írásait, formába öntötte sorra és meg is valósította az ötleteit.
Pedig nem éppen jó emlékek kötik Egerhez: nélkülözésekkel teli diákévek a tanítóképző líceum növendékeként.
„Valamikor réges-régen sokat küszködtem, nyomorogtam ebben a városban – írja. – Aztán elkerülve innen sorsom jobbra fordult, s hogy pénzhez jutottam, elhatároztam, hogy eljövök ide – magyarán mondva – jóllakni. Elégtételt venni a szenvedéseimért. Ekkor történt egy délutáni sétám alkalmával, hogy amint felfelé jöttem az úton, egy öreg anyókát pillantottam meg, akit azután meg is örökítettem fényképező masinámmal. Ez az anyóka talán Sors néne lehetett, mutatta meg számomra a kis házikót s a napsütéses őszi délutánon a fülembe súgta: Lásd, ezzel foglak kiengesztelni, ez lesz a te jövendőbeli otthonod, ahol megszületik majd lelkedben sok tarka mese, amit ezer éve gyűjtöttem.”
Kosztolányi Dezső a kis formák nagy mesterének nevezte Gárdonyi Gézát, aki valóban elbeszélésekkel, novellákkal, anekdotákkal és karcolatokkal szerzett nevet magának. Az 1890-es évek közepétől azonban egyre inkább a nagyepikai mű, a történelmi regény gondolata foglalkoztatta.
– Hogyan lehet történelmet írni regény formájában? Gárdonyi receptje: kiválaszt egy emberi figurát a vérzivataros múlt szereplői közül, s az – mint az ablaküveg – betekintést enged a történelmi korba – mondja az irodalomtörténész.
– Az Egri csillagok hőse, Bornemissza Gergely, A láthatatlan emberből Zéta vagy Jancsi fráter az Isten rabjai című történelmi regényből az események sűrűjében éli mindennapjait. Általuk megismerhetjük a kort és múltunk történelmet formáló személyiségeit: a hun Attilát, IV. Bélát, Árpád-házi Szent Margitot vagy Dobó Istvánt és Török Bálintot. Vata tragédiáját szerette volna még megírni Gárdonyi Géza, és tervei között szerepelt II. Rákóczi Ferencről és Kossuth Lajosról szóló regény is.
