– Itt nem szabad kamerázni a rendőröket – mondja Maria Teresa, Ferdinandy György felesége, miután mutattam neki telefonról, hogy felvettem, amint a járőrök megbilincselnek és a földre ültetnek egy dílert Miami Beach főutcáján, ráadásul tekintélyt parancsoló erővel vonultak ki, hat rendőrkocsi is megjelent a helyszínen.

Mint kiderül,
a Black Lives Matter-mozgalmat kiváltó gyilkosság után nem azt a következtetést vonták le a hatóságok, hogy nem térdepelünk a gyanúsított nyakára, hanem azt, hogy a közösségi média által elszabadult indulatok milyen veszélyesek a megítélésükre nézve.
Szerencsémre nem vették észre, hogy kamerázom őket, bár később meggyűlt velük a bajom New Yorkban, de ne szaladjunk ennyire előre.
Évekkel ezelőtt készítettem interjút Ferdinandy Györggyel, és az első találkozásunk alkalmával összebarátkoztunk, megmutattam neki az első regényemnek szánt anyagom kéziratát, ami tetszett neki, írt róla egy rövid recenziót a Különös boldogság című könyvében. Egyre többet beszélgettünk, éjszakába nyúlóan boroztunk vele és a feleségével, végül a járvány ellehetetlenítette a személyes találkozásokat. Ő kétlaki életet élt, a nyarat Magyarországon, a telet Miamiban töltötte, és mivel a hazatérése idejére esett a pandémia kirobbanása, az óceán túlpartján ragadt, azóta sem jött haza. Aztán meghívott az amerikai otthonába, amit örömmel fogadtam, de az élet ügyes-bajos dolgai miatt erre csak idén nyáron került sor. Viszont rögtön tudtam, ha már Budapest–London-távolságra kerülök New Yorktól, utóbbit is meg kell néznem, de első körben a barátnőmmel a floridai házuk felé vettük az irányt és két hetet ott töltöttünk.
Rengeteget beszélgettünk, aminek lenyomata interjú formájában hamarosan olvasható lesz a Magyar Nemzetben, így térjünk inkább át arra, milyen Amerikát első kézből megtapasztalni. Amikor egy közel nyolcórás repülőút után kirajzolódik az Újvilág, spirituális élmény, elképzeltem, mit érezhetett Kolumbusz a partszakaszt megpillantva, csak ő még nem sejtette, hogy nem Indiát látja. Ferdinandy-ék egy tóparti lakóparkban laknak, mindenhol leguánok napoznak a kertben és a fák ágain, utóbbiról néha lepottyannak a földre és a víz felé veszik az irányt, mondanom sem kell, európai szemmel egzotikus élmény. Hát még a közeli Everglades Nemzeti Park, amelyen az indiánok csónakon vezetnek körbe, és tőlünk centikre etetik a szabadon élő aligátorokat.