Ezért vált magányossá a felnövekvő nemzedék

A modern világban kibontakozó aggasztó trendek egyike a házasságok számának drámai megcsappanása. A jelenség nem magában áll: mellette, mögötte ott láthatjuk a párkapcsolatok rémisztő hiányáról árulkodó statisztikákat és a talán még megdöbbentőbb adatot, hogy a fiatalok egyre inkább elfordulnak a szexualitástól. Mintha alapvető biológiai késztetések omlottak volna össze.

Fotó: Westend61

A házasságok száma a fejlett országokban minden korábbi szint alá esett az emúlt évtizedekben. Az Egyesült Államokban például 1980-ban a negyven év alattiaknak mindössze hat százaléka volt nőtlen vagy hajadon, mára ez az arány elérte a 25 százalékot. Magyarországon is hasonló trend érvényesül. 1990 óta a házas népesség részaránya 61,2 százalékról 42,9 százalékra esett vissza. Közben a válások száma is erősen növekszik, egyre több a gyerekét egyedül nevelő szülő, és persze egyre többen vannak azok is, akik formális házasság nélkül élnek együtt. Mindezekkel együtt csökken a gyerekvállalási kedv is. Bízzuk a riasztó statisztikák további böngészését a szakemberekre, s nézzük most inkább azt, milyen okokra vezetik vissza a trendeket a hozzáértők!

Olivia Reingold a Free Press magazinban írott riportjában arról igyekszik meggyőzni olvasóit, hogy az aggasztó pártalanság egyik oka a női emancipáció.

 Úgy véli, az a folyamat, amely a nőket egyre sikeresebbé teszi, biztosítja anyagi és szellemi függetlenségüket, s felszabadítja őket férjük gyámkodása alól, lehetőséget ad arra is, hogy olyan férfiakat keressenek vagy inkább olyan férfira várjanak, aki minden szempontból megfelel elvárásaiknak. (Ha van olyan…)

Ez a magyarázat azonban nem biztos, hogy így igaz. Egy közelmúltban készült felmérés szerint ugyanis egészen másképp érzékelik a fiatalok az egyenjogúságot, mint amilyennek az objektív vizsgálat mutatná. A fiatal nők az idősebbeknél rosszabbnak ítélik saját helyzetüket: 2016-ban a nők 61 százaléka volt elégedett a nők státusával, ma viszont már csak 44 százalékuk vélekedik így. A csavar a dologban az, hogy miközben a nők egyre rosszabbul érzik magukat, a férfiak is szenvednek a kialakuló nemi értékvilágban. Rövid öt év alatt is radikálisan eltolódott a társadalmi viszonyok percepciója. 2019-ben a fiatal férfiaknak harmada tapasztalt férfiak ellen irányuló diszkriminációt, mára viszont 45 százalék érez hátrányos megkülönböztetést. A fiatal férfiak fele úgy érzi, hogy a társadalom bünteti a férfiakat, és nemcsak, hogy elítéli, de el is veti a férfias viselkedésmintákat. A férfiszerepek háttérbe szorulása viszont sok fiatalnál jár együtt identitászavarral. Úgy tűnik, már az iskolások körében is nagy a baj. A tanulásban lemaradó, deviáns, magatartászavarokkal, beilleszkedési nehézségekkel küzdő fiúk aránya sokkal nagyobb, mint a hasonló problémákkal birkózó lányoké.  

Persze tegyük hozzá, a lányok körében is van elég gond. Rájuk inkább a depresszió és egyéb lelki betegségek leselkednek. Bár az is igaz, hogy mindkét nem körében ugrásszerűen nőtt a szorongással küzdők, depressziósok és a pánikbetegek aránya, sokkal több az öngyilkossági kísérlet.  

A nemi szerepek szétesésén túl a közösségi oldalakon és reklámokban megjelenő férfi- és nőkép miatt minden korábbinál messzebb került egymástól az önértékelés és az énideál. 

A fiatalok körében általános jelenség a súlyos testképzavar és a vele járó szorongás, illetve a hétköznapi emberi létezéssel kapcsolatos téveszmék. Egy felmérés szerint a fiatal nők jelentős része csak a magas, jóképű és tehetős férfiakkal áll szóba a társkereső alkalmazásokon, de tegyük hozzá, a fiúk nagy része is ideálképének megfelelő lányokat keres. Persze ilyen nagyon kevés akad. Az átlagos fiatalok így nehezen találnak párt ezeken a felületeken, miközben egy kutatás azt mutatta ki, hogy más fórumokon, baráti társaságokban, munkahelyen, szórakozóhelyeken nem is próbálkoznak.  

Ennek okai részben maguk a társkereső fórumok. A tapasztalatok szerint ugyanis az ilyen felületek használata rengeteg időt visz el, ám csak kevés esetben vezet hús-vér találkozáshoz, valódi kapcsolathoz pedig még ritkábban. Arra viszont kiválóan alkalmasak, hogy a fiatalok elől eltakarják a valódi kapcsolatépítés minden lehetőségét, lehetetlenné tegyék az udvarláshoz kötődő rutinok felépítését. A tapasztalatok szerint egyre nő azoknak a fiataloknak a száma, akinek fogalmuk sincs, hogyan kell randira hívni valakit, hogyan kell fogadni vagy elutasítani egy ilyen kezdeményezést. Teljes zavarodottságot tükröz e téren az Economist tavalyi felmérése, amely szerint az amerikai fiatalok ötöde úgy véli, már az is zaklatás, ha egy nőt meghívnak egy italra.

Persze egy olyan világban, ahol mindent átjár az áldozati kultúra divatja, ahol nap nap után szexbotrányokkal találkozunk, ahol a #metoo-mozgalom szedi áldozatait, egyre kevesebben veszik maguknak a kezdeményezés bátorságát, és értelemszerűen szűkül a párkapcsolatok száma. Az Egyesült Államokban a fiatal felnőtt férfiak hatvan százaléka szingli, és sokan már le is mondtak arról, hogy valaha párt találhatnak.  

Egy közelmúltban megjelent kutatás azt is kimutatta, hogy miközben a világháború után felnőtté vált nemzedékek életében kiemelkedő szerepet játszott a szexualitás, addig az internetkultúrában szocializálódó fiatalok minden fejlett országban később kezdenek el nemi életet élni, kevesebb partnerük van és kevesebbet szeretkeznek, mint szüleik, nagyszüleik. A tendencia egyaránt jellemző a legfejlettebb országokra, Japánban pedig egyenesen járványszerű a nemi élet eltűnése.

Úgy tűnik, a fantáziák végletes kiszolgálását kínáló technókultúránk nemcsak felületesen alakítja át életünket, de legmélyebb késztetéseinket is károsítja. Ráadásul az is kimutatható, hogy tragikus spirálba húzza a fiatalokat. Minél hosszabb ideig él magányosan valaki, annál nagyobb eséllyel szenved mentális bajoktól és önértékelési zavaroktól, annál inkább hajlamos az erőszakra, az autoagresszióra és a radikalizálódásra. S mindez természetesen egyre nagyobb akadályt állít az intim kapcsolatok elé.  

Borítókép: Getty Images