Különleges hangulatú fények, korhű dekoráció és kellemes élőzene fogadja a vendégeket a Gundel étteremben, amely százharminc évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit. Ma már fogalommá váltak az egykor itt készített ételek. Ki ne szeretné az Újházy-tyúkhús- vagy a palóclevest, a somlói galuskát, a Gundel-palacsintáról már nem is beszélve. Ezek a fogások megjelennek otthoni asztalokon is, ám nem tudjuk, hogy mindez Gundel-örökség.
A hungarikummá és világhírűvé vált gasztrodinasztia alapítója, Gundel János neve úgy forrt össze Budapesttel, mint Zacheré Béccsel vagy Ritzé Párizzsal. 1857-ben Bajorországból költözött Budára, kisvendéglőkben kezdte pályafutását, majd 25 évesen nyitotta meg első éttermét, a Bécsi Sörházat. Nevéhez fűződik a híres bécsi szelet elterjesztése a budapesti kínálatban, de a sört és a perecet is ő honosította meg. Mikszáth Kálmán így jellemezte a vendéglőst: „Úgy vezette dolgait, mintha nem is fizető fogyasztókat fogadna helyiségeiben, hanem szívesen látott kedves vendégeket, akiknek jóvoltáról gondoskodni nem üzlet, hanem magyaros vendégszeretet.” Egyik leghíresebb fogása, a palócleves is az íróhoz kapcsolódik. A legenda szerint Mikszáth népies, palócos ízvilágú ételre vágyott, és az ő kérésére állította össze a vendéglős a jól ismert fogást.
Gundel János fia, Gundel Károly vitte tovább a hagyományt. Az István Főherczeg szállóban töltötte inaséveit, ahol atyjához hasonlóan kezdetben pikolófiúként dolgozott. 1907-ben megnősült, felesége, Blasutigh Margit partnerévé vált az üzleti és a magánéletben is. Tizenhárom gyermekük született. Kibérelték a városligeti Wampetics vendéglőt, a mai Gundel étterem elődjét, amelynek emeleti szintje a család otthona lett. A Gundel hamarosan legendássá vált, a polgári réteg egyik legfontosabb találkozóhelyeként funkcionált. Nyaranta az állatkert közelsége miatt családokkal telt meg a kert is. A 1920–1930-as évekre nemzetközi hírnévre tett szert, és amikor 1937-ben III. Viktor Emánuel olasz király Magyarországra látogatott, a székesfehérvári bankett megrendezésével Gundel Károlyt bízta meg. Az elismertség csúcspontja 1939-ben következett, amikor a New York-i világkiállítás magyar pavilonjának hivatalos éttermévé választották. Gundel Károly lett a nemzetközi sajtóban „A magyar Brillat-Savarin”. (Jean Anthelme Brillat-Savarin a XVIII–XIX. század fordulóján élt francia jogász, politikus és gasztronómus volt.)
Az étterem ma az évszázados hagyományokra, a világhírű recept örökségre épülő Nemzeti11 válogatott ételkínálatával és vendégszeretetével viszi tovább Gundel Károly örökségét.
Az éttermet üzemeltető Eventrend Group egyik alapító tulajdonosa, Kőrössy Zoltán emlékeztet, hogy Gundel Károly azzal a szándékkal működtette a városligeti vendéglőt, hogy annak kapui mindenki előtt nyitva legyenek. A Gundelt olyan hellyé formálta, amit a vendégszeretet, a konyhaművészet és a hagyományőrzés határoz meg, és ahová mindig öröm betérni. Ezt az örökséget a mai Gundel csapata is magáénak érzi és folyamatosan gazdagítja. Az elmúlt harminc évben sokan gondolták úgy, hogy a Gundel elérhetetlen luxusétterem. Ma viszont a magyar vendégekhez igazított árszabással dolgoznak, és szeretnének minél több hazai vendéget visszacsábítani. Pintér Mariann marketingigazgató kiemeli, hogy Gundel Károly rengeteget tett Magyarország gasztronómiai értékének népszerűsítéséért. Ösztönös érzékkel újította meg a magyar konyhát, ötvözve annak eredeti ízeit a francia konyha finomságaival, alkalmazva a modern konyhai technológiákat.
