A párizsi székhelyű, Károlyi Mihályt és a kommün bukása után nyugatra távozott baloldali politikusokat védelmébe vevő, a magyar kormánnyal ellenséges Emberi Jogok Ligájának elnöke, Ferdinand Buisson interjút ad a Pesti Hírlapnak, amely március 8-án jelenik meg. A lap azt írja: „Az Emberi Jogok Ligája Franciaország egyik leghatalmasabb erkölcsi testülete, amelynek szervezetei, összeköttetései megvannak jóformán Európa összes államában. Magyarországon a közfigyelmet akkor terelte először maga felé, amikor a
Párizsban élő emigránsok a liga égisze alatt Károlyi Mihály vagyonelkobzási ügyében gyűlést tartottak, amelyen úgy a magyar emigránscsoport vezetősége, mint a liga francia vezérei részéről éles támadások hangzottak el Magyarország jelenlegi politikai kormányzati rendszere ellen.”
Ugyanekkor a magyarországi extrém, szélsőséges politikusok levélben fordultak a liga elnökségéhez és támogatásukat kérték a Bethlen-kormány ellen. Emlékeztet a lap: levelük nagy feltűnést keltett, amit fokozott a Liga határozata,
amely szerint a liga a Nemzetek Szövetségéhez fog fordulni, és Magyarország jelenlegi politikai rendszeréről beszerzett információi alapján kérni fogja Magyarországnak a Nemzetek Szövetsége tagjainak sorából való törlését.
A Pesti Hírlap felidézi: a határozat érthető megdöbbenést keltett, mivel egy szuverén ország belügyeibe avatkozott bele. „Azóta eltelt két hónap, a liga magyarországi csoportja egyelőre még Károlyi Mihályt várja vissza Amerikából, s az akció folytatását az ő személyes vezetésével fogja majd irányítani.”
Buisson a magyarországi politikai rendszerről úgy fogalmaz: „csak demokratikus és liberális nemzet lehet nagy, csak demokratikus és liberális kormányzat tehet nemzeteket naggyá.” Kijelenti: Magyarország megérdemli, hogy kultúrájánál, szellemi fölényénél, műveltségénél fogva nagy és erős legyen. Hozzáteszi azonban: „Hogy Magyarország lépésről lépésre, lassan fog-e szegődni a liberális elvek szolgálatába, vagy támogatni fogja továbbra is a konzervatív politikát, ez az ő teljes magánügye. Ez utóbbi esetben azonban sem Franciaország, sem semmiféle demokratikus nagyhatalom erkölcsi támogatására nem számíthat, de szembe találja magát az Emberi Jogok Ligájával is.”
Arra a kérdésre, hogy Károlyi Mihály ügyében miként akar interveniálni, segíteni a volt forradalmi miniszterelnöknek, hogy az ne tűnjön az ország belügyeibe való jogtalan beavatkozásnak, furcsa választ ad. Szerinte ugyanis tartózkodnak ilyesmitől, ám a liga közbelép, valahányszor az ember, az egyén szabadságának és jogainak megsértéséről van szó. Ez nem egy állam belügye, ez az emberi igazság, az emberi jog kérdése.”
Arra, hogy mit kíván tenni a liga az utódállamok magyar kisebbségei jogainak békeszerződés-szegő megsértésének ügyében, az elnök úgy reflektál: „csak az egyéni szabadság, az egyéni jog nyilvánvaló megsértése esetében” lépnek közbe, mert még a látszatát is el akarják kerülni az államok belügyeibe való beavatkozásnak. Kifejti továbbá: Magyarország csak akkor fog gazdaságilag megerősödni, „ha a politikában is követni fogja azt az irányzatot, amelynek egyedül van államfenntartó ereje. Ez pedig a liberalizmus és a demokratizmus.” Elárulja: Budapesten nem volt még, de egyszer már odaindult.
Bécsben kapta csak meg Budapestre való meghívását, amelyről aztán lemondott azért, mert kiderült, hogy a meghívók a magyar konzervatív politika képviselői voltak.
A Pesti Hírlap arról is hírt ad március 7-én, hogy a trianoni országcsonkítás után különösen fontos turisztikai látványosságot, az aggteleki barlangot megújítják. Arról tájékoztatnak, hogy a cseppkőbarlang ügyében ankétot rendeznek gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszternél a parlamentben az érintett tisztségviselők, kormányzati szereplők, szakemberek. A kérdés súlyát jelzi, hogy Prém Lóránton, a Magyar Turistaszövetség főtitkárán, Korányi Károlyon, a Magyar Kárpát Egyesület főtitkárán, Gömör vármegye főispánján, Soldos Bélán kívül az Országos Testnevelő Tanács vezetőin, egy miniszteri osztálytanácsoson, az aggteleki cseppkőbarlang gondnokán kívül Schwöder Ervin helyettes államtitkár és Putnoky Móric nemzetgyűlési képviselő is jelen van a megbeszélésen. Közlik: a jelenlévők „azt a kérelmet terjesztették a kultuszminiszter elé, hogy a testnevelési alapból százmillió koronát utalványozzon ki a barlang és az utak javítására, a jósvafői új kijárat, valamint a menhely rendbehozatalára.”
Klebelsberg Kunó intézkedik, „hogy az összeget kiutalják úgy, hogy a tervbe vett munkálatok azonnal megkezdhetők, és a tavasz beálltával a barlang hozzáférhető lesz”.
Szcitovszky Tibor külügyminiszter arról számol be a T. Házban a március 4-i Pesti Napló szerint: „a román kamarában az a kijelentés hangzott el, hogy az ügynökök oly feltétellel kaptak engedélyt kivándorlási propaganda folytatására, hogy működésüket csupán az erdélyi magyarság körére korlátozzák és csupán a magyar kisebbségi személyek kivándorlását mozdítják elő”. Elmondja: Duca külügyminiszter egyik kérdéséből az derült ki, hogy ő nem lát semmi kivetnivalót abban, hogy a Nagy-Romániával elégedetlen kisebbségi személyek kivándoroljanak.
A magyar miniszter szerint a román kormány olyan kivándorlási propagandába kezdett, „amelynek célja tisztán a magyar kisebbséghez tartozó állampolgároknak kivándorlásra való csábítása azzal a bevallott szándékkal, hogy a magyar kisebbségi elemektől megszabaduljon”.
Szcitovszky bejelenti, hogy a Népszövetségnél a kellő ellenlépéseket megtette.
A Manchester Guardian hazánk szanálásáról szóló cikkét szemlézi a Magyarország március 3-án, amelyben arról írnak: „a magyar kormánynak sikerült azokat a reménységeket beváltania, amelyeket a Népszövetség eszméjének barátai hozzá fűztek”, ám ez nem jelenti azt szerintük, hogy az ország gazdasági és politikai problémái kivétel nélkül megoldódtak. A baloldali angol lap a kisantant vádjait visszhangozza. „Magyarország stabilitása nem érhető el addig […], míg vezető tényezők olyan álmokkal kecsegtetik magukat, hogy visszanyerik az elvesztett tartományokat.”
