Hogy a nyugati emberek – vagy akár az intézmények (az egyes államok, az EU-s szervek stb.) – miként s hogyan viszonyulnak a kereszténységhez, azt talán nem kell különösebben részletezni. Tudható és tapasztalható, hogy jórészt elutasítják. Ratzinger írásainak érdekessége és páratlan értéke, hogy ha a keresztény tradíciótól és a katolikus kontextustól megfosztjuk a szövegeket, érdemi mondanivalójuk és lényegük akkor is érvényes, az európai ember számára értelmezhető, sőt követendő.
Különösen megfontolandók az egykori egyházfő következő, az Európa öröksége című dolgozatában megfogalmazott gondolatai. „Meggyőződésem, hogy a jogállam hosszú távon képtelen életben maradni, ha uralomra engedi a radikalizálódó ateista dogmát; meggyőződésem, hogy e téren egészen alapvetően át kell gondolnunk a dolgokat – az a tét ugyanis, hogy életben maradunk-e. Azt is ki merem jelent tenni, hogy a demokrácia csak akkor működőképes, ha a lelkiismeret is működik, a lelkiismeret hangja pedig elhal, ha nem a kereszténység által képviselt és kötelező érvényűnek elismert alapvető erkölcsi értékeket veszi támpontul, amelyek keresztény hitvallás nélkül, sőt nem keresztény vallások kontextusában is valóra válthatók.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!