Amerika 250: Blatter nem akart, mégis segített

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Háborítatlan, békés terepnek, a nemzeti egység jelképének tűnt a futball az Egyesült Államokban, ám a világbajnokság alatt a kultúrharc újabb csataterévé vált. A vb félidejéhez érve vitathatatlan a közönségsiker, és a patrióták nyerésre állnak.

2026. 06. 30. 6:12
Fotó: JOSE HERNANDEZ Forrás: ANADOLU
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

De ez legyen a legnagyobb baja az amerikai szurkolótábornak. Mauricio Pochettino szövetségi kapitány egységbe forrasztotta a játékosokat, a nemzeti trikolór színeiben pompázó, csillagos-sávos zászlókba burkolózó nézők pedig büszkén azonosulnak a csapattal. Mintha valóra válna a novemberi, kongresszusi félidős választásra készülő Trump nemzetépítő vágya: Tegyük újra naggyá Amerikát! (Ez a MAGA-mozgalom. De nem mindenkit nyűgöz le a nemzeti vonal: a demokraták prüszkölnek…) 

A The New York Times tulajdonában álló The Athletic sportlap provokatív, faji alapú narratívát fogalmazott meg. „Az amerikai férfi válogatott fele fekete” – írták az X közösségi platformon, hozzátéve:

Miután évtizedekig túlnyomórészt fehérek alkották a csapatot, a mostani összetétel végre erős.

Számukra ez az elfogadható Amerika. A 2026-os téli olimpián győztes férfi jégkorongcsapatért nem rajongtak. A hokisok bűne az volt, hogy Kash Patel FBI-igazgatóval mertek bulizni, és fogadták Trump hívását. Micsoda merészség! A The Athleticen megjelent egy cikk még a vb előtt Üdvözöljük Amerikában, a világbajnokság problémás házigazdáinál címmel. A szerző, Jerry Brewer úgy vélte: a „jó Amerika” az, amelyik egyetért az ő világnézetükkel. A „rossz Amerika” pedig Donald Trumpra szavazott, támogatja a „faji alapú bűnüldözést”, és nem érzi szükségét annak, hogy bocsánatot kérjen a „USA, USA…!” skandálásáért. Hogy is mondta Puhl Sándor, az 1994-es vb-döntő magyar játékvezetője? „Ehhez nem kell no comment”. A USA Today, az ország vezető tömeglapja pedig a torna előtti időszakban cikksorozatot közölt ezzel a címmel: „Az Egyesült Államok a kapzsiságával és az ellenségeskedésével már a kezdőrúgás előtt elvesztette a világbajnokságot”.

A kozmopoliták az amerikai válogatottat nem pusztán csapatnak, hanem a kultúrharc főszereplőjének tekintik.

A baloldali sportmédia azt akarja, hogy a csapat a sokszínű, urbánus, progresszív, MAGA-ellenes, globalista Amerikát képviselje. De a nemzeti válogatottak nem így működnek, ők az országot képviselik, ezért is azonosulnak velük a szurkolók.

A profitorientált klubfutball már régen elveszítette nemzeti jellegét, a válogatottak tornája a labdarúgás utolsó, még megmaradt romantikus terepe. A vb azt igazolja, hogy a szurkolók igénylik ezt a lelki kapcsolódást.

Olvasztótégely 

A népek olvasztótégelyének „csúfolt” Egyesült Államokban több százezer afrikai, dél-amerikai, ázsiai és európai szurkoló a származási országa révén érintett a világbajnokságon. Soha annyi iráni amerikait nem lehetett egy helyütt látni, mint június 21-én a Belgium elleni csoportmérkőzésen Los Angelesben. És ha hinni lehet az elbűvölt futballturistáknak, akkor felfedezték az Egyesült Államok természeti szépségeit, az izgalmas nagyvárosokat, élvezték a gyönyörű stadionokat, és sikerült eloszlatniuk a hamis sztereotípiákat az amerikai emberek arroganciájáról, tudatlanságáról. A rendező, a másik két társházigazdával, Mexikóval és Kanadával presztízskérdést csinál abból, hogy a vb alatt hömpölygő embertömeg jól érezze magát a bőrében. A látványos nemzeti kötődés élő cáfolata a liberális véleményvezérek mantráinak. Ez is a sport, a futball közösségépítő erejét bizonyítja.

A gyakran túlárazott közlekedési és lakhatási költségeket könnyedén nyomták le a vendégek torkán a rendezők. Viszonylag hamar megdőlt a tétel, hogy lasszóval kell fogni a nézőket: legyenek szívesek kimenni a stadionba! A nézőszám ennek épp az ellenkezőjét bizonyítja, miközben épeszű ember nem várhatná el a szurkolóktól, hogy egy Curacao–Ecuador meccsen megtöltsék a Kansas City meseszép stadionját.

A negyvennyolc csapatos vb, a félidőnként kötelezően beékelt „hidratációs” – értsd: vízivó- – szünet nemcsak a profitmaximalizálás, hanem az emberi tűrőképesség kísérlete is egyben.

Ezzel együtt a félidejéhez érkezett labdarúgó vb, a világ legnézettebb sporteseménye sikersztori az Egyesült Államokban. Pedig Sepp Blatternek esze ágában sem volt, hogy kedvezzen az amerikaiaknak. De ha már így alakult, az USA hálás lehet neki azért, hogy államalapítása 250. évfordulóján a fél világ nála vendégeskedik.

Borítókép: Amerikai szurkolók az Egyesült Államok-Paraguay csoportmeccsen az Inglewood-i Los Angeles Stadionban (Fotó: ANADOLU / JOSÉ HERNANDEZ)  

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.