Búcsú az olcsó energiától: Európa a nagy vesztes

Az elhúzódó energiaválság az ázsiai epicentrumából világgazdasági nyűggé alakul. Az Egyesült Államok és Izrael iráni háborúja végzetesen érinti a globális növekedést.

A partokat súrolják az olajtankerek, nem véletlenül szólnak éjszaka a fegyverek a Hormuzi-szorosnál (Forrás: AFP)

Képzelt orosz támadás 

Európa – amely nem regenerálódott teljesen az ukrajnai konfliktus energetikai következményeiből – a leggyengébb láncszem a fejlett gazdaságok sorában.

Az Iránnal kapcsolatos energiasokk elegyítette a már meglévő sebezhetőségeket azáltal, hogy fokozta az LNG-ért folytatott versenyt, emelte az ipari költségeket és a műtrágyaárakat. Németország jól illusztrálja ezt a kihívást. Gyáripara öt éven belül a második nagy energiasokkot szenvedi el. Ipari versenyképessége várhatóan tovább romlik, miközben pénzügyi korlátok határolják be a kormány képességét, hogy védelmet nyújtson a háztartásoknak és a cégeknek. Dél-Európa az idegenforgalomnak köszönhetően valamivel jobban teljesíthet, de az energiaköltségek továbbra is visszafogják a befektetéseket. Európának összességében 2027 inkább stagnálást hozhat, semmint recessziót. De a stagnálás önmagában nagymértékű hanyatlást jelent a korábbi várakozásokhoz képest. Európa geopolitikája egy képzelt orosz támadás körül forog, miközben a térség gazdasági fundamentumait aláássa az elhúzódó energiasokk. 

Ázsia a hosszadalmas krízisnek legkiszolgáltatottabb régió. A korábban már említett transzmissziós mechanizmusok – olaj, LNG, kereskedelmi logisztika és pénzügyi továbbgyűrűző hatások – csak felerősödtek ahelyett, hogy megszűntek volna. A legsebezhetőbb vezető gazdaságok Japán, Dél-Korea, India és számos délkelet-ázsiai importőr. Mindannyian erősen függnek az importált szénhidrogénektől. A magasabb energiaszámlák rontják a kereskedelmi mérlegeket, nyomást helyeznek a nemzeti valutákra és csökkentik a háztartások vásárlóerejét. Indiának nehéz helyzetben kell egyensúlyoznia. Az erős belföldi kereslet és a kedvező demográfia az előnyére válik, de a hordónkénti tartósan kilencven dolláros vagy afeletti olajár megnövelné az inflációt és a fiskális nyomást. Az ország növekedési rátája a világon a legmagasabbak között, de a potenciálja alatt maradhat. A válság Ázsia-szerte erősíti a hosszú távú tendenciát az energiadiverzifikálás, a regionális kereskedelmi megegyezések és a sebezhető szűk tengeri keresztmetszetek csökkentésének irányába.

Műtrágyázás egy gazdaságban. A közel-keleti konfliktus felverte az árakat. Fotó: JENS BUTTNER / DPA

A Közel-Kelet olajexportőr államai hasznot húznak a magasabb árakból, de szenvednek a geopolitikai instabilitástól és a felbomlott exportútvonalaktól. Az Öböl-térség monarchiái — különösen Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Katar — rendelkeznek olyan pénzügyi pufferekkel, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy rövid távon megbirkózzanak az áringadozással. De az infrastruktúrát ért károk, a szállítási zavarok és a befektetési bizonytalanság ezzel együtt jelentős költségeket ró rájuk. A térség energetikai logisztikájának teljes helyreállása évekig eltarthat. Az elsődleges gazdasági kárvallott Irán.

Ha csillapodik is az ellenségeskedés, a szankciók, a kárt szenvedett infrastruktúra és a tőkekiáramlás évekig fogja sújtani a növekedését.

A helyreállítás óriási kell hogy legyen. A szélesebb gazdasági következmény a gazdasági diverzifikálás felgyorsulása. Az Öböl-államok felerősítik erőfeszítéseiket a szénhidrogén-kiviteltől való függőségük csökkentésére, miközben ezzel párhuzamosan alternatív kereskedelmi folyosókba és logisztikai hálózatokba fektetnek be. 2023 ősze óta alaptalan közel-keleti háborúk sora sújtotta az Öböl-térség kolosszális modernizációs kezdeményezéseit.    

Latin-Amerika kilátásai felemásak. Az olyan nyersanyagtermelők, mint Brazília, hasznot húznak a magasabb mezőgazdasági és alapanyagárakból. A nyereséget azonban részben ellensúlyozza a gyengébb globális kereslet és a szűkebb pénzügyi feltételek. Mexikó közvetett módon ki van téve a lassabb amerikai növekedésnek és gyáripari keresletnek. Argentína a súlyosan eladósodott gazdaságok sebezhetőségét példázza. A magasabb energiaköltségek és a globális finanszírozási nyomás bonyolítja a stabilizációs törekvéseket. Szélesebb kitekintésben: a jelentős üzemanyag-behozatalra szoruló országok ismételten inflációs nyomással néznek majd szembe. Összességében nem valószínű, hogy Latin-Amerika nagyobb válságon megy keresztül, de a térség lassabban áll helyre az „elsötétülő égbolt” alatt. Célpontja a Trump-kormány végzetes birodalmi álmainak Panamától, Venezuelától, Kubától és Nicaraguától Argentínáig, sőt Kolumbiáig.     

Élelmiszer-biztonsági veszély   

Afrika a legnagyobb relatív kárt szenvedheti el. A Világbank és az IMF visszatérően figyelmeztetett, hogy a szegényebb gazdaságok aránytalan terhét viselik a megnövekedett üzemanyag- és műtrágyaáraknak.  Számos afrikai ország számára az energiasokk gyorsan élelmiszer-biztonsági sokká válik. Az emelkedő szállítási, műtrágya- és importköltségek közvetlenül megjelennek a fogyasztói árakban és a szegénységi rátákban. Olyan országok, mint Egyiptom, Kenya vagy Szenegál, növekvő külső pénzügyi nyomással néznek szembe. Még a nyersanyagexportőrök, mint Nigéria vagy Angola is, olyan kormányzati és befektetési kihívásokkal kénytelenek megküzdeni, amelyek behatárolják a magasabb olajárakból származó előnyöket.

A legnagyobb aggodalomra az élelmiszer-biztonság ad okot. Mély sebezhetőségek kötik össze a földgáz- és a műtrágyatermelést, valamint a mezőgazdasági volument. A következmények messze 2027-en túl érvényesülhetnek. A legvalószínűbb következmény, hogy sem globális recesszió, sem gyors fellendülés nem történik. Inkább úgy tűnik, a világ egy elhúzódó alkalmazkodási időszak felé halad, amelyet a Brent nyersolaj átlagosan mintegy 85-100 hordónkénti ára, valamint tartósan magas LNG- és szállítási költségek jellemeznek. Ezek aztán megjelennek a magasabb élelmiszer- és műtrágyaárakban, a lassabb globális kereskedelmi növekedésben, a kiújult inflációs nyomásokban és a bizonytalanságból adódóan megcsappant üzleti befektetésekben. Ilyen kiindulási alappal a globális növekedés várhatóan a 2,8–3,1 százalékos sávban, illetve akörül alakul 2027-ben, azaz a konfliktus előtti várakozás alatt, de a kifejezetten recessziós szintek felett. A fő veszély abban rejlik, ha tartósak maradnak az energiaellátási zavarok vagy kiújul a katonai eszkaláció, ami a 110–125 dolláros sáv felé lökheti az olajárakat és alapvetően növelheti a recessziós kockázatokat. A viszonylag olcsó, biztos és politikailag kiszámítható energia kora a múltba vész. Ennek helyét egy regionalizáltabb, drágább és geopolitikai kihívásokkal teltebb energiarendszer veszi át, egy olyan, amelynek gazdasági következményei jóval túlmutatnak a csatamezőn és 2027-en is. 

Borítókép: Olajtanker a Hormuzi-szorosnál (Fotó: AFP) 

A szerző geopolitikai elemző. Cikke a US-China Focus 2026 júniusi számában megjelent írás szerkesztett változata.