A krumplileves legyen krumplileves!

Ezzel a veretes igazsággal kezdődött a XX. század második felének legnagyobb szakácskönyve.

2020. 04. 27. 14:58
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

No, hát éppen így készítette Rezeda Kázmér édesanyja a krumplilevest. Szinte öntudatlanul. Míg hámozta a krumplit, még maga is azt gondolta, „fehér” leves lesz, aztán egyszerre, szinte öntudatlanul a pirospaprikához nyúlt. De bármit is tett az asszony, a krumplilevese tökéletesre sikeredett a végén.

S Rezeda Kázmér felnővén, sőt mi tagadás, megöregedecskedvén, eltanulta a krumplileves csínját-bínját, ami ez volt: Jóféle füstölt szalonnát zsírjára kell pirítani, s abban egy jó fej, apróra vágott hagymát megdinsztelni. Előtte természetesen már fel vagyon kockázva a krumpli – öreg krumpli, az újburgonya ilyesféle dologra nem alkalmatos –, s a zöldség. Ami sárgarépa meg zellerzöldje.

Ha eljutottunk a szalonnazsírban dinsztelt hagymáig, mindjárt jön a szertelenség, s kétféleképpen haladhatunk tovább. Vagy „fehér” levest készítünk, s ebben az esetben fazékba vetjük a krumplit, a répát, a zellerzöldet (azt mindig szálasan, csokorban, nem felvágva!), fölengedjük vízzel, s elkezdjük főzni. De az is előfordulhat, hogy ezen a ponton szeszélyesen a „piros” leves mellett döntünk, amikor is a szalonnazsírba a hagyma mellé egy evőkanál pirospaprika ugrik, s aztán jön a krumpli, a répa s minden egyéb.

A fűszerezést a fehérség vagy a pirosság nem befolyásolja. A krumplileves lelke, akár fehér, akár piros, a zellerzöldjén kívül a babér, a kicsike bors, a kicsike majoranna, s persze a só.

Na most, az imigyen befűszerezett krumplilevesünk, amint a krumpli s a répa megpuhult, készen van. De ez valójában tévhit. Mert a lényeges dolgok még csak most kezdődnek.

Most jön a szeszély, a kiszámíthatatlanság, a fortély. Most érkezik Frőhlich tanár úr szelleme.

Mert levesünkbe – akár fehér, akár piros – ekkor kerülhet például a galuska. Rezeda Kázmér édesanyja ugyanis apró, finom, könnyű galuskát főz bele. De kerülhet bele még kolbász vagy virsli, s kerülhet még tojás, egyben beleütve, óvatosan, hogy a forró lében megdermedjen kívül, de bévül, a sárgája szinte folyós maradjon.

Ami viszont nem választás kérdése, az a tejfel. Mert a Rezeda-féle krumplileves tejfellel készül, az már egyszer faktum. De liszt nem kell! Csak a tejfel, a forró leves levével elkeverve, sóval, borssal ízesítve.

Hát így.

S Rezeda Kázmér elindult a spájzba, hogy behozzon egy szakajtó krumplit, s nekifogott megpucolni…

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.