Példa nélküli, ami a divatban történik – harsogták az újságcikkek, amikor kiderült, hogy a koronavírus miatt leállnak a gyárak, nincs sem gyártás, sem vevő, mert az emberek nem járnak vásárolni. Németh Mariann divatszakértő szerint a divat a „legdemokratikusabb” művészeti ág, mivel minden egyes ember részese a nap 24 órájában, így az év minden egyes napján közösen alakítjuk.
Kimberly Chrisman-Campbell brit divattörténész a francia forradalmat emlegeti példaként, amikor eltűntek a bukott arisztokráciát idéző rizsporos parókák vagy a hatalmas, oldalt párnázott alsószoknyák. A spanyolnátha-járvány előtt az alsóneműket kivéve az emberek ritkán mosták a ruháikat. Az arisztokrácia és a gazdag polgárság ugyan megengedhette magának, hogy szolgák serege lássa el őket, de a többrétegű, kényes anyagból készült ruhákat még a ritka mosás is megviselte. A járvány azonban rádöbbentette az embereket a higiénia fontosságára, és így az 1920-as éveket a könnyebben kezelhető, fiús szabásvonalak és az egyszerűbb anyagok jellemezték. Allison Pfingst amerikai divattörténész hasonlót vár a koronavírus-járvány lecsengése után: a pamut, a len, a mosható selyem és a mosható merinógyapjú előtérbe kerülését, míg a rayon, a normál selyem és a csipke, melyek a víz látványát is nehezen bírják, valószínűleg háttérbe szorulnak.
A harmincas évek báljai előtt a kisasszonyok többsége lisztben fehérítette a kesztyűjét, ahelyett, hogy újat varratott volna, aki mégis megtette, és így sokkal vakítóbb fehér kesztyűben jelent meg, azt kinézte a társaság. A koronavírus okozta világválság nyomán Pfingst szerint a harmincas évek elejéhez hasonlóan a nagystílű öltözködés helyett most az újrahasznosítás és a kevesebb díszítés várható. Erre utal, hogy a második világháború trendjét is a saját korábbi ruhák felhasználása határozta meg, a nők boltok és varrónők híján maguk készítették öltözéküket. A koronavírus-járvány miatti bezártságban előkerültek a szekrény mélyéből a kötő- és horgolótűk, a YouTube-ot ellepték a régi Burdából kivágott szabásminták. Aki pedig valami igazán modernre vágyott, az a Moschino kreatív igazgatóját, Jeremy Scottot figyelhette, amint éppen újjávarázsol egy Donald kacsás pólót Miley Cyrus #maradjotthon videóinak egyikében.
– A 2010-es évek divatját egyre erősödő jelleggel hatja át a környezettudatos gondolkodás. A 2013-as dakkai katasztrófa volt a mozgalom igazi elindítója, amelynek nyomán tömegek kezdtek el rájönni, hogy környezeti szempontból nem fenntartható a fast fashion, hogy ruháink olyan anyagból készülnek, amelyek néhány hordás után már a szemétben kell kikössenek. Minden szezonnak megvannak a trendjei, ami önmagában nem baj, de már nem féléves etapokról beszélünk, hanem akár heti divatokról, amelyeket a fast fashion házak akár hetente kiadott minikollekciói okoznak – magyarázza Németh Mariann.
Martyna Szabadi New Yorkban élő divatszakértő nem véletlenül beszél arról, hogy a nagy amerikai áruházak, mint a Nordstrom vagy a Macy’s két hónappal korábban kezdték a szezonvégi kiárusítást, mivel attól féltek, hogy mire újra kinyitnak a boltok, illetve mire az emberek mernek ismét személyesen vásárolni, már nem lesz divatos a felhalmozott árukészlet. Így a boltok megpróbáltak online megszabadulni a tavaszi–nyári kollekciótól. Szabadi úgy véli, a válsághelyzet valószínűleg ráébreszti a divatipart, hogy kisebb mennyiségű, de sokkal jobb minőségű ruhákra van szükség. Ez fontos környezetvédelmi szempontból, másrészt az ipar is felvértezi magát a hasonló válsághelyzetek ellen. Erre pedig szükség van, mert a járványügyi szakemberek már most számolják, mikor kezdődik a koronavírus következő hulláma.
Állószörföző ukrán manökenek egy harkivi divatbemutatón 2020 májusában. A pandémia rádöbbentette az embereket a higiénia fontosságára
Fotó: MTI/EPA/Szerhij Kozlov
A Vogue Business számításai szerint a koronavírus negyvenmilliárd dolláros esést okozott 2019-hez képest a luxusdivatcikkek körében. További tízmilliárdos veszteség várható, mire visszatér a kereskedés a normál kerékvágásba. A veszteségek minimalizálása végett gyorsabb gyártási, könyvelési, szállítási és eladási procedúrára van szükség. Ez alapjaiban változtathatja meg a vírus előtti értékesítési láncot. A nagy tervezők megalkották kreációikat, amelyeket a divatheteken bemutattak a fontos vevőknek (a sokat fizető magánügyfelek, illetve a kereskedők beszerzői), majd eladták a nagykereskedőnek vagy bizonyos esetekben rögtön kiskereskedőknek. Mivel szükség van a folyamat felgyorsítására, ezért egyre többen konzultálnak vevőikkel online, tartanak digitális show-roomot, ahol a beszerzők megtekinthetik a ruhát néhány modellen, illetve küldenek nekik anyagmintát, mivel online nehezen dönthető el, hogy a darab esése vajon milyen lehet egy valódi vásárlón.
Valószínű, hogy a nagykereskedői rendszer sem tartható fenn sokáig. Egyre több divatház hozott létre már eddig is pop-up üzleteket különféle bevásárlóközpontokban. Louis Vuitton, Dior, Prada, Burberry, Louboutin inkább fizetett a helybérletért, mint hogy az áruházak fölözzék le hasznuk egy részét. Szakértők azt várják, hogy a nagy márkák egyre inkább ezt az értékesítési formát választják, mert egyrészt a saját értékesítés jobban megéri, másrészt így nincs szükség nagy központi márkaáruházakra, amelyeknek óriási a fenntartási költségük. A Champs-Élysées-n lévő Louis Vuitton például évek óta küzd nehézségekkel, és a pletykák szerint csak a presztízs miatt nem zárták még be.
– A koronavírus lehetőség, hogy áttekintsük az iparágat és az életünket, elgondolkodjunk értékeinkről és a szemétről, a pénzről, újraértelmezzük, miért áll ki az iparág – mondta el Anna Wintour, az amerikai Vogue főszerkesztője egy Naomi Campbell-lel folytatott áprilisi beszélgetésében, arra biztatva a tervezőket és a vásárlókat is, hogy koncentráljanak a minőségibb anyagokra és az időtállóbb fazonokra. „Élvezzék” a divat kreativitását és művészeti voltát, amelyekkel a fenntarthatóságot támogatják.
Donatella Versace, Rick Owens és Guram Gvasalia már kijelentette, hogy „szezon nélküli” ruhákat szeretnének gyártani, és a lassú divatra akarnak koncentrálni. Ezt segítheti, hogy amikor az emberek visszatérnek a munkahelyükre, a régi ruháikat fogják felvenni, és a többségnek nem nagyon lesz pénze új ruhatár beszerzésére. Így egy-egy okos kiegészítővel lehet majd feldobni az összhatást, amelyet viszont a nagy divatházak örömmel kínálnak. Chanel legnagyobb bevétele – a parfüm mellett – már évtizedek óta a kiegészítőkből, táskákból, napszemüvegekből, bizsukból áll össze, így ez a többi tervezőnek is jó megoldás lehet. A vásárlók a hosszú bezártság után vágynak a kiöltözésre, de költségkeret híján kiegészítőket fognak vásárolni.
A kérdés, hogy a változás milyen mély és meddig tart. Kétféle vásárló van ugyanis. Az egyiknek ébresztőként funkcionált a világjárvány, rájött, hogy nincs szüksége minden héten új cipőre, ruhára. A másik azonban nem akarja elengedni a vásárlásterápia endorfinlöketét, sőt ők a koronavírus-járvány okozta bezártságból inkább egyfajta hedonista életstílust tanultak, hogy addig élvezzék a javakat, amíg van rá lehetőség. Elképzelhető, hogy amint a gazdaság talpra áll, mindenki visszatér a szokásokhoz. Pszichológusok megfigyelték az Afrikában dolgozó önkéntes nővéreknél, hogy mikor hazamennek Európába vagy Amerikába, hónapokig nem vásárolnak semmit, majd a fogyasztói társadalom bedarálja őket, és ismét elkezdenek költeni. Ráadásul divattörténelmi előzményei is vannak annak, hogy az egyszerűbb szabásvonalakat bonyolultabb különlegességek követik. Dior ötvenes évekbeli New Look-ja válaszként született a negyvenes évek visszafogott, csináld magad!-szerű divatjára. Kérdés tehát, hogy minden ösztönzés mellett is mennyire tartósak a vírus okozta pozitív változások.
