Egy kisfiú kaptat merészen a fák lombja felé a hálós, rácsos, fémízű mászókán, remélve, hogy eléri a levelet és az eget, amely a fák közt kecsegtet. Másikuk hősként kúszik fel a szövedéken – Pókember megment. A mászóka alján felnőttek állnak beszélgetve, kissé aggódva nézegetnek felfelé, nézik csemetéik ügyeskedését, és vágyakoznak a magasba, a madarak közé – ahova ők már nem mehetnek fel: a lombkoronába.
Ez a jelenet a Városliget nagy játszóterén látható. Ahogy a tervező, a Garten Studio csapata az eredeti pályázatában elképzelte, a játszótér fő eleme egy térháló, térrács, amely a fákkal interakcióba kerül, inspirál, bújtat, megmozgat.
Három ilyen hálós mászóka készült, mindegyikük több emelet magas. A három meghatározó méretű játék kört formálva követi a körülölelő park ritmusát, a jóságos platánfák lombjai föléjük borulnak. A kör közepén bontakozik ki egy léghajó piros-fehér léggömbje – bemászható, megmászható „3D-s festmény”, amely többszörös idézet: megidézi a Szinyei Merse Pál-képet, de a Városligetben egykor oly kedvelt léghajózást és a gyerekeknek a hajót, a szabadságot is. Milyen ma egy jó játszótér? Gyerekkorunk libikókás, fémmászókás, láncos hintás játszótereitől már messze vagyunk. Túl az EU-s sablonokon több irány mutatkozik. Az egy elemre épített játszóterek, mint amilyen a Vukos a Gellért-hegyen, Csepelen a Rákóczi Kert vára vagy ugyanitt a kalózos. Másik határozott irányt képviselnek a Kő Boldizsár tervezte mesejátszóterek, ahol szinte nem tudni, a mese a fontosabb vagy az, hogy játszunk rajta. És vannak a kissé elvont, mégis megmozgató Ilona Malom Műhely játszóterei, amelyek modern mesei kellékei mintha egyenesen a kuflikból ugrottak volna ki.
A városligeti egyik irányvonalat sem követi. Persze nem szokványos – Magyarország egyik legnagyobb (13 ezer négyzetméteres) játszótere, és mint ilyen, példa- és mintaértékű kell hogy legyen. Utat is mutat: nem csillog-villog, nem egyedi stílust képvisel, hanem a cél a mászás szórakoztató nehézségének, a kergetőzés szabadságának, a hintázás légiességének, azaz a mozgás élményének az átadása. Teszi ezt minél természetesebben a Heinrich Nebbien tervezte Városligetben, úgy, hogy a tájképi kert koncepciója ne sérüljön.