Nemzeti ösztön

Tizenkét év szolgálatban, tizenkét év kommunista börtönökben.

A Budapesti Népbíróság különtanácsa által lefolytatott Mindszenty József bíboros, hercegprímás és vádlott társainak koncepciós pere 1949. február 3-5 között. A IV. rendű vádlott Esterházy Pál herceg és felesége Ottrubay Melinda Forrás: Fortepan / Album045

Gróf Esterházy János 1901. március 14-én született Nyitraújlakon a lengyel Tarnowska Erzsébet grófnő és gróf Esterházy János Mihály gyermekeként. A Trianon után Csehszlovákiába szakadt közel egymilliós felvidéki magyarság kiemelkedő vezetőjeként politikai pályafutását az Országos Keresztényszocialista Párt elnökeként kezdte meg 1932-ben. 1935-ben Kassán prágai parlamenti képviselővé választották, s 1945-ig a magyar népcsoport jogvédőjeként tevékenykedett. Az általa alkotott „szlovákiai magyar család” eszméjéből kiindulva egységben látta és szolgálta a szlovákiai magyar társadalom minden rétegét, saját szavaival: „nemre, fajra és felekezetre való tekintet nélkül.” Jelentős szerepet vállalva a (cseh)szlovákiai magyar művészi élet fejlődésében sosem feledkezett meg az irodalmi és művészeti mecenatúra feladatáról.

Kezdeményezésére jött létre 1941-ben a magyar képzőművészek Pozsonyi Magyar Galériája és az írók Madách könyvesháza (a Madách Könyvkiadó előde). Annak ellenére, hogy személye folyamatos támadások kereszttüzében állt, sohasem szűnt meg hirdetni a közép-európai (s elsősorban a magyar–szlovák) sorsközösség és kiengesztelődés fontosságát. A korabeli Magyar Nemzet, számon tartva munkásságát, több híres beszédét is publikálta, köztük azt is, amelyet országos feltűnést keltve Kassán mondott 1938 novemberé­ben, Horthy Miklós bevonulásakor: „Mi, itt maradt magyarok, ígérjük, hogy kezet adunk az itt élő szlovák testvéreinknek, és velük együtt dolgozunk egy szebb jövőért. Az ideát lévő magyaroktól pedig kérem, hogy az idecsatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itt, mint ahogy azt mi magunknak odaát követeljük.”

Tevékenyen részt vett a lengyel menekültek magyarországi befogadásában 1939-ben, ezért rendőri felügyelet alá helyezték őt az újonnan létrejött Szlovákiában, ahol hosszú ideig megtagadták pártja hivatalos bejegyzését. Párthíveivel így csak személyes látogatásai által vagy a magyar sajtón keresztül érintkezhetett. Politikáját a keresztény, nemzeti és szociális hármas pillérre építve, a szlovák parlamentben 1942-ben egyetlen magyar képviselőként egyedül ő utasította el a zsidóság deportálását kimondó törvény megszavazását. Ezt követően számos üldözött zsidó életét mentette meg Magyarországra menekítve őket. A Gestapo körözte, a nyilasok letartóztatták, Szlovákiában pedig fél év börtönbüntetésre ítélték. A háború utolsó hónapjaiban Pozsonyban rejtőzködött.

A Budapesti Népbíróság különtanácsa által lefolytatott Mindszenty József bíboros, hercegprímás és vádlott társainak koncepciós pere 1949. február 3-5 között. A IV. rendű vádlott Esterházy Pál herceg és felesége Ottrubay Melinda
Fotó: Fortepan / Album045

Önként vállalva az üldöztetést és a szenvedést 1945 után a nyugatra távozás helyett felkereste Husák belügyi biztost, hogy tiltakozzon a csehszlovákiai magyarokat a Benes-dekrétumok miatt érő üldözés és jogfosztás ellen. Válaszul letartóztatták, majd átadva őt az NKVD-nek több ezer felvidéki magyar társával együtt a Szovjet­unióba hurcolták, ahol tíz év Gulag-kényszermunkára ítélték. Távollétében 1947-ben Pozsonyban kötél általi halálra ítélték. Négy évvel később az ítélet-végrehajtásra hozták őt vissza súlyos betegen Csehszlovákiába, ahol halálos ítéletét kegyelemből életfogytiglanra változtatták.

Esterházy 12 évig szolgálta népét hivatásából fakadóan keresztény politikusként, majd 12 évig szenvedett kommunista börtönökben. A keresztény emberség és a felebaráti szeretet tanújaként népéért és ellenségeiért egyaránt imádkozva, 1957. március 8-án, a szentség jegyében halt mártírhalált a morvaországi Mírov börtönében. Az életét és lassú kínhalálát vezeklésként Istennek felajánló Esterházy elhunyta után a hatóságok még földi maradványait sem voltak hajlandóak kiadni.

Tragikus történetéről csak a rendszerváltás óta lehet beszélni. Temetésére csak elhunytának hatvanadik évfordulóján kerülhetett sor, végakaratának megfelelően szülőföldjén, a zoboralji Alsó­bodokon. 2019-ben Krakkóban megindult boldoggá avatási eljárása. A hamvait befogadó Ester­házy János Zarándokközpont ezt követően új nemzeti kegyhellyé változott, amelyet évente zarándokok ezrei keresnek fel a négy visegrádi országból. Tisztelői nemcsak a jelenleg is folyamatban lévő boldoggá avatási eljárásért, de Isten szolgája, Esterházy János lelki testamentumának megvalósításáért, a közép-európai népek megbékéléséért is imádkoznak.

Zárjuk e rövid összefoglalót Pethő Sándor, e lap alapító főszerkesztője 1939-ben közölt, szinte látnoki szavaival: „Tavaly november [a bécsi döntés] óta ő óvta meg az itt Szlovákiában maradt magyarságot a teljes lelki összeomlástól. A szlovákiai magyarság egy emberként zárkózik Esterházy mögé, akinek meg nem zavart nemzeti ösztöneiben szinte vallásos hittel bízik. De nemcsak feje ő ennek a megkevesbedett magyarságnak, hanem ezermester keze, lába, bocsánatot kérünk a kifejezésért: mindenese. Mintha nem is egy példány forogna belőle mindenütt való jelenlétének színhelyein. Neve fogalom, ideál, erő és mérhetetlen bizalom.

[…] Esterházy: ez a név előttük a magyar nemzet maga, a szülői ház, a védő hatalom, a nagy oltalom.”

A szerző történész