Melankolikus üzenet, mondja Földényi. Az ember véges létező, de esze folyton a végtelenre tör. Örökké azokat az alapokat firtatja, amelyek mindörökké ellenállnak minden firtatásnak. És amikor az ember ezt belátja, elönti a melankólia. Nincs mit tenni, az élet nem lát túl magán, nincs túlmutató értelme. Persze lehet hinni mindenféle transzcendens irányú tanításokban, de hogy mindez mennyire vicces, az mindenki számára például akkor válik világossá, ha a Nap mögül egyszer csak előlép egy bolygó, amelyet mindezidáig nem vettünk észre, és célba veszi a Földet. A bolygónak Lars von Trier filmjében Melankólia a neve. Nem véletlen, hogy a Nap mögül jön. A Nap a mágikus hagyomány szerint a gondolkodás, a tudás. A megismerés napvilága rejtette el előlünk eddig a Melankóliát, éppen úgy, ahogy a megismerés (a siker, a karrier, a hatalom, a pénz stb.) hajszolása az élet értelmetlenségét.
Most egyben, valamiféle furcsa, cseppfolyós összehullámzásban látom a Solaris óceánját, a monolitot és a Melankólia bolygót. Le kell számolni a hübrisszel, és belátni, hogy az életnek nincs önmagán túlmutató értelme. És éppen ez az örömhír. Életünk nem eszköze, nem szolgája valami hatalmasabbnak. Önmagáért való, önmagában elegendő. Élni, ez annyit jelent: csodálattal, örömmel, borzalommal és élvezettel részt venni ebben az egyszeri és megismételhetetlen játékban. Itt az idő.
A borítókép a szerző felvétele
Merítő
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!