Egy verőfényes reggelen Béla, a kis borz az ősi családi kotorék előtt üldögélt, amikor megpillantott egy kislányt, aki könnyű tavaszi ruhácskában, ugrándozva, énekelgetve közeledett. Amikor odaért, Béla azt kérdezte tőle:
– Mi járatban vagy errefelé, te kislány?
Az meg így felelt:
– Marinak hívnak, és elindultam szerencsét próbálni. Celeb akarok lenni.
– Celeb? Az meg mi a fene? – faggatta Béla.
– Az olyan ember, aki könnyű, tavaszi ruhácskát visel, és álló nap csak ugrándozik meg énekelget.
– Aha – értetlenkedett Béla.
Másnap reggel Béla, a kis borz az ősi családi kotorék előtt üldögélt, amikor megpillantott egy felé száguldó autót. Amikor a kotorékhoz ért, az autó nagy porfelhőt kavarva fékezett, és kipattant belőle egy AKI CELEB, VELÜNK TART feliratú pólót viselő férfi. Oldalba akarta hugyozni a kotorékot. Béla megállította:
– Először is ne hugyozd össze ősi családi fészkünket, kedves idegen. Másodszor pedig mondd el, mi járatban vagy errefelé.
A férfi egy távolabbi fához rohant, jól lehugyozta, majd mosolyogva visszatért:
– Nem tudom, milyen állat vagy, de baromi ronda. Na mindegy, felelek a kérdésedre. Én egy 33 éves férfi vagyok, és egy férfinak ebben a korban már illik celebbé válnia.
– És az mire jó?
– Aki celeb, az nagy autókkal rohangál, és ha kedve támad rá, hát bármelyik fát lehugyozhatja.
Harmadnap reggel Béla, a kis borz az ősi családi kotorék előtt üldögélt fáradtan, amikor megpillantott egy ősz öregembert. Csoszogva közeledett. Amikor odaért a borzlakás bejáratához, és vaksin ráhunyorgott Bélára, amaz erőt merített:
– Hát te ki vagy, öregapám?
– Én már senki.
– És ki voltál?
– Celeb.
– És mi történt veled?
– Kiöregedtem.
– Ezért vagy szomorú? És mitől lennél boldog?
Az öreg szeme felcsillant. Lekuporodott Bélához:
– Igazából már csak egyetlen vágyam van. Olyan kislány szeretnék lenni, aki tavaszi ruhácskában szaladgál és énekelget.
Azzal nagy nehezen fölállt és elvánszorgott, Béla meg visszabújt a kotorékba. Úgy érezte, jó helyen van ott.
Merítő
