A rossz időjárás miatt egy nappal elhalasztott indítás után minden simán ment az Orbital Test Vehicle (OTV) néven is ismert eszközzel. Az indítást a koronavírus elleni harc első vonalában küzdőknek, illetve a világjárvány áldozatainak ajánlották. A rakéta oldalára az Amerika erős felirat került, ami kissé ellentmond az elmúlt hetek híreinek, hiszen az Egyesült Államokban halt meg messze a legtöbb ember a koronavírus miatt.
Az X–37B programról keveset tud a nagyvilág. A Pentagon nagyon szűkösen adagolta a részleteket az űrsikló korábbi és jelenlegi útjáról. –Ez az X–37B küldetés több kísérletet hajt végre, mint bármely más korábbi – mondta a hónap elején a légierőért felelős államtitkár, Barbara Barrett. Az 1999-ben indult X–37B program részeként két eszközt fejlesztettek, a különleges légi járművek hasonlítanak a 2011-ben nyugdíjazott amerikai űrsiklókra, ám azoknál jóval kisebbek. A negyedakkora eszközben nincs hely embereknek, ezért minden programot távirányítással vezérelnek. A Boeing által épített, mindössze kilenc méter hosszú és négy és fél méteres szárnyfesztávolságú, csaknem öt tonna tömegű, újra felhasználható, emberek nélküli visszatérő űrjármű napelemek segítségével látja el magát elektromos energiával.

Fotó: Reuters
Az eszköz először 2010 áprilisában repült, majd nyolc hónappal később szállt le. A legutóbbi küldetés 780 napos űrkeringés után, 2019 októberében ért véget – közben 2011-ben, 2012-ben és 2015-ben is járt az űrben –, az űrrepülőgép összesen több mint hét évet töltött az űrben. (A mostani misszió időtartamáról nincs információ.) – Az X–37B-ből két egyforma példány készült. Az első négy alkalommal felváltva repültek, az ötödik és a mostani alkalommal már nem hozták nyilvánosságra, hogy éppen melyik van az űrben – tudtuk meg Frey Sándor csillagásztól, aki szerint többször használható, siklórepülésben visszaérkező űrjárművet csak az amerikaiak használnak.
Izgalmas kérdés, hogy mi indokolja a titkosságot, amikor számos információ napvilágot látott az X–37B-ről? Frey Sándor szerint egyes adatokat egyszerűen nem lehet eltitkolni. Az űrindítások például nem kerülhetik el a figyelő (műholdas) szemeket, erre minden nagyhatalomnak megvan a megfelelő eszköze, ahogy természetesen a ballisztikus rakéták esetleges indításait is éberen figyelik. Ugyanígy figyelőhálózatok követik az öt-tíz centiméternél nagyobb darabokat az alacsony Föld körüli pályákon, beleértve a törmelékeket is. Ráadásul a nagyobb (fényesebb) űreszközök, mint az X–37B, pályáját amatőr távcsöves megfigyelésekkel is követik és számítják világszerte.