Az ausztrál Nagy-korallzátony szomszédságába tervezett biobankban tárolnának élő egyedeket a világ jelenleg legveszélyeztetettebb korallfajaiból arra az esetre, ha a jövőben újra kellene éleszteni egyes populációkat a természetben.
A norvégiai nemzetközi magbunker mintájára megálmodott Élő Korall Biobankban (Living Coral Biobank) 800 különböző korallfajt őriznének és tenyésztenének, a létesítményben emellett kutatólaboratóriumok is helyet kapnának, és akváriumszerű turistalátványosságként is működne
– írja a The Guardian online kiadása.
A queenslandi Port Douglasbe tervezett létesítmény lenne a fizikai bázisa egy nagyobb volumenű biobankprojektnek, amelynek célja, hogy a köz- és magánakváriumok világhálózatát létrehozva biztosítsa a különböző korallfajok megóvását.
A projekt mögött álló Great Barrier Reef Legacy nonprofit csoport a jövő héten kezdi meg a korallok begyűjtését az ausztrál Nagy-korallzátony területén, és a virágállatokat ideiglenesen Cairnsben helyezik el.
Dean Miller tengerbiológusnak, a korallbiobank igazgatójának reményei szerint ha a létesítmény megépül, akkor 2025-re már 800 korallfajnak adhat otthont.
„Nagyon súlyos korallfehéredéseknek voltunk szemtanúi, és rájöttünk, hogy bár van néhány nagyszerű környezetvédelmi kezdeményezés, ám sok évbe telik, mire ezeknek érezni lehet majd a jótékony hatását és akkor is csupán néhány koralltípus esetében”
– mondta a szakember.
Egy közelmúltbeli tanulmány szerint az ausztrál Nagy-korallzátony virágállatainak száma több mint felére csökkent az elmúlt 25 évben, és a világhírű koralltelep idővel felismerhetetlenné fog válni az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus visszaszorítása nélkül.
Korallpopulációjának felét elveszítette a Nagy-korallzátony 30 év alatt
Korallpopulációjának több mint felét elveszítette az ausztrál Nagy-korallzátony az 1990-es évek óta – derül ki egy szerdán közzétett tanulmányból, amely szerint a rendszeres korallfehéredés okozta pusztulás veszélyezteti a zátony regenerálódási képességét.
A queenslandi James Cook Egyetem szakemberei szerint 1996 és 2017 között a zátonyrendszer sekély és mélyebb vizeiben élő kis, közepes, valamint nagyméretű korallok száma is több mint 50 százalékkal csökkent.
Azokban a régiókban a legdrámaibb a helyzet, amelyeket a legsúlyosabban érintettek a rekordmagas hőmérséklet okozta tömeges korallfehéredések 2016-ban és 2017-ben.
Idén márciusban öt éven belül a harmadik korallfehéredés sújtotta a zátonyt, amelynek ezúttal a déli régiója szenvedett súlyos károkat.
A Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban publikált eredmények szerint azon fajok körében a legnagyobb a populációcsökkenés, amelyek a zátonylakó állatok, köztük a halak számára fontos élőhelyeket biztosítják.
Terry Hughes, a tanulmány társszerzője szerint a korallzátony regenerálódási képessége is veszélybe került. „Egy virágzó korallpopulációt milliónyi apró bébikorall, valamint számos nagy méretű virágállat alkot, utóbbiak azok a méretes +anyukák+, amelyek a lárvák többségéért felelősek” – magyarázta a szakember.
Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló Nagy-korallzátony a világ legkiterjedtebb zátonyrendszere és olyan fenyegetett fajok otthona, mint a dugong és a közönséges levesteknős.
A szakemberek szerint a klímaváltozás a felelős a korallok számának hanyatlásáért, ugyanis növeli az olyan pusztító jelenségek gyakoriságát, mint a tengeri hőhullámok.
Nincs több vesztegetnivaló időnk, amilyen hamar csak lehet drasztikusan csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok kibocsátását – húzták alá a tanulmány készítői.
