Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy balatonfüredi hidegfürdő. Makettje megtalálható a Gyetvai villában, melynek tulajdonosa sokat elárult a Balaton egykor legnagyobb fürdőházáról. Nem is titkolt vágya pedig, hogy valamikor újra felépüljön a legendás, közel 3000 négyzetméteres építmény.
Történetéről azt lehet megtudni a város honlapján, hogy Szily József Pest vármegye alispánja 1783-ban saját kedvtelésére épített egy tutajszerű fürdőházat Balatonfüreden, amely elég szerény volt, viszont – szinte egyedülállóan – mindenki előtt nyitva állt. A családjával Füreden nyaraló József nádor az arácsi partnál készíttetett egy egyszerű, szőnyegekkel elrekeszthető fürdőhelyet, és bár négy év múlva egy vihar elsodorta és összetörte a szerkezetet, mégis innen indult a füredi hidegfürdő kalandos története.
“Az első közcélokat szolgáló igazi hidegfürdőt 1821-ben Oesterreicher Manes József fürdőorvos építette a Horváth háztól keletre. A cölöpökön álló fürdőnek nem volt közvetlen kapcsolata a parttal, pénzért, gondolákkal vitték oda a fürdőzni vágyókat. A Balaton ezt is egy év alatt összedöntötte. Kopácsy József veszprémi püspök úgy akarta rávenni a rendet az építésre, hogy évi négy forint bér ellenében bárkinek engedélyezte volna egy fürdő létesítését. Nem volt jelentkező, ami nem csoda, hiszen ekkor még az volt az általános vélekedés, hogy a Balaton vízétől menthetetlenül ráncos lesz az ember bőre.
Így az uradalom a nádori fürdőkabin mintájára két nagyobb és négy kisebb részből álló építményt készíttetett a vízre a mai kikötő vonalában. Az 1834-es tűzvész azonban megrongálta a fürdőt, ezért újat kellett építeni.”
Fotó: Baráth Endre / Fortepan
A megépült a fürdőház egyébként három részből állt: külön rész volt a bencés szerzeteseknek, külön a nőknek és a férfiaknak.
A fürdés amolyan ketrecfélékben történt, amit kosárfürdőnek neveztek, ezekben a kosarakban engedték le a Balatonba a vendéget, majd negyed óra múlva felhúzták és megkérdezték tőle, hogy “ugye jó volt?”
Egy történet szerint 1836-ban Wesselényi Miklós a nagy árvíz előtt lejött ide fürödni, de nem volt szimpatikus neki a kosaras módszer.
Híres úszó volt, ezért a kosárfürdő után átúszott Tihanyba.
Akkoriban nagy csodálkozást váltott ki az emberekből, és az újságban az jelent meg, hogy Wesselényi megőrült, mert nem csupán csobbant egyet a Balatonban, hanem úszik a tóban! Ez akkoriban még nem volt szokás, mert igazán csak az 1920-as évektől terjedt el a fürdőzés a Balatonban.
