A hinduizmus az ősi védikus vallásból fejlődött ki, mely a Védákon, azaz India ősi szent iratain alapult. Hívei főként Indiában (a lakosság 79,8 százaléka) és Nepálban (a lakosság 81,3 százaléka) élnek. A judaizmushoz hasonlóan azonban a világ minden pontján megtalálhatók, olyannyira, hogy Grönlandon kívül a világ összes országában jelen vannak – írja a Thatslife.hu.
A hinduizmus tulajdonképpen nem egyetlen vallást jelent. India autentikus vallásainak a gyűjtőneve ez, melybe rengeteg népi, vallási és filozófiai tradíció beletartozik.
A három legfőbb isten Brahma, a teremtő, Visnu, a megtartó és Síva, a pusztító. Azonban ahogy a zsidó vallás felfedezte az egy istent, úgy fedezte fel a hinduizmus a végtelen istent. Számtalan istenség tisztelete folyik ugyanis Indiában, köztük szerepel rengeteg helyi, csak az adott faluközösség által imádott isten is.
Fotó: Pixabay
Léteznek monoteista irányzatok is persze, melyeket még mindig lehet hinduizmusnak hívni. A három legjelentősebb irányzata a hinduizmusnak a Visnut főistenként tisztelő vaisnavizmus, a Sívát főistenként tisztelő saivizmus és a különféle istennőalakot, úgy általánosságban az istennőt, mint olyat imádó saktizmus.
A hinduizmus első számú állítása az, hogy saját vágyaink és a lelkünk vágyai miatt kerülünk újra és újra a szenvedés anyagi világába.
A szenvedésünk sokféle, hisz okozhatok szenvedést saját magamnak, okozhat nekem szenvedést más, de még maga a természet is részesíthet szenvedésben, és meg is teszi: szenvedés a születés, szenvedés a betegség, szenvedés az öregség és szenvedés a halál.
Ha ki akarunk törni a folyamatos szenvedésből, meg kell akadályoznunk az újjászületést, ehhez pedig a vágyakról való lemondás és a ráébredés az út. Ezt jelenti a hindu megváltás: megszabadulni a földi élet szenvedéseitől.
A teljes cikk ITT olvasható el.
