A nagy háború után sokan úgy vélték, hogy a lovasság alulmaradt a gépfegyverek háborújában és eltűnik a történelem süllyesztőjében. Ennek ellenére a második világháborúban nem csak Wehrmacht és a Waffen-SS, hanem a lengyel, a francia, az angol, a szovjet, de még az amerikai hadsereg is alkalmazta a lovasságot. A gépesített háborúban is sokszor jutott fontos szerephez a ló, amely kiváló terepjáró tulajdonsága révén túltett a páncélosokon és motorizált szállítóeszközön, hiszen árkon-bokron keresztül, esőben, hóban és sárban is képes volt eljutni lovasa céljáig.
A németekkel szövetséges közép-európai államok kevésbé gépesített hadseregeiben is volt lovasság, így a Magyar Királyi Honvédségnél is, amelynek hadrendjében a sereglovasságot a két lovasdandárba szervezett négy huszárezred, a csapatlovasságot pedig a gyalogos seregtestekhez beosztott huszárszázadok képezték. A rendkívül mozgékony, gyors és viszonylag nagy tűzerejű fegyvernemet azonban csak korlátozott ideig lehetett bevetni, mert lóanyaga miatt rendkívül érzékeny volt, s veszteségeit nehezen lehetett pótolni.
A „bolsevizmus elleni keresztes hadjáratban” 1941 forró nyarán és kora őszén a gyorshadtestbe (parancsnoka: vitéz lófő dálnoki Miklós Béla tábornok) beosztott nyíregyházi 1. lovasdandár bebizonyította, hogy a modern háborúban is helye van a lovasságnak, 1941. augusztus 15-én Nyikolajev mellett még alkalma nyílt szabályos lovasrohamra, amely a meglepetés erejével demoralizálta a szemben lévő szovjet erőket. A végtelen orosz sztyeppén azonban erényük mellett gyengeségük is megmutatkozott: amíg a huszárok derekasan helyt álltak, lovaik már kevésbé bírták az elképesztő menetteljesítményeket, az extrém időjárási viszonyokat, az ellátási és elhelyezési nehézségeket.
A Tatárhágón átkelt és a Galíciában előrenyomuló gyorshadtest élei már partot váltottak a Dnyeszteren, amikor július 9-én kivált a Kárpát-csoportból és fegyvertársi kérésre a Gerd von Rundstedt tábornagy vezette Heeresgruppe Süd (Dél Hadseregcsoport) közvetlen alárendeltségébe került. Az umányi katlan felszámolását követően a német Dél Hadseregcsoport 1. páncéloscsoportja és a gyorshadtest bevetése révén érhette el, hogy elvágja a Dnyeper felé hátráló szovjet csapatok visszavonulási útját.