1600-ban az oszmán hadak hosszú ostrom után elfoglalták a magyar végvárrendszer egyik legfontosabb erősségét, Kanizsát. A vár eleste nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, és hamar nekiálltak szervezni a vár visszafoglalására küldendő hadsereget. A korabeli itáliai gondolkodók számára Kanizsa oszmán kézre kerülése érzékeny veszteségnek számított, ugyanis felfogásuk szerint amellett, hogy a Balaton és a Dráva közti határt őrző vár a Nyugat-Dunántúlt és Stájerországot is védte, az Appennini-félsziget egyik fontos előbástyája volt. VIII. Kelemen így 1601-ben ismét jelentős sereget küldött Gianfrancesco vezetésével a Kárpát-medencébe. A hadvezérnek nem kis érdemei voltak abban, hogy Rudolf császár elképzeléseivel is szembemenve e sereg Kanizsa ellen indult.
A katonáiról mindig gondoskodó, megfontolt hadvezér azonban sohasem láthatta meg a kanizsai vár falait, ugyanis a felvonulás során, szeptember elején megbetegedett, és miközben csapatai tovább haladtak, ő Varasdon maradt. Az állapota nem javult, így 14-én felvette az utolsó kenetet, tudata zavaros lett, s végül 17-én elhalálozott. A pápa csak később értesült unokaöccse állapotáról, és szeptember 24-én így írt: "Szívünket éles fájdalom nyila szegezte át unokaöcsénk reménytelen állapotának hírére [...], de megnyugszunk abban, amit az Úr rendel és ha őt magához vennie tetszik, irgalmasságába ajánljuk lelkét." Testét bebalzsamozva Rómába küldték, ahol már szeptember 26-án tudtak a haláláról. Hosszú út után 1602. január 3-án ért a test az Örök Városba. Pietro Aldobrandini bíboros processzióval várta a menetet a Piazza del Popolo-nál, majd a későbbiekben a város több templomában is gyászszertartásokat tartottak. Nagy ünnepségek közepette a teljes bíborosi kollégium részvételével temették el és díszes sírt kapott a Capitoliumon álló Santa Maria in Ara Coeli templom San Francesco Solano kápolnájában. A síremléken olvasható felirat megemlékezik Kanizsa ostromáról is. Aldobrandini fontosságát jól mutatja, hogy a domb túloldalán, a Capitoliumi Múzeumok épületében a Palazzo dei Conservatori egyik termében 1602-ben felállították az ókori római hadvezért mintázó szobrát. Szintén az Ara Coeli templomban, a San Girolamo kápolnában kapott helyet egy másik Kanizsa alatt harcoló római Flaminio Delfini sírja, aki Aldobrandini halálát követően a pápai csapatok parancsnokaként vett részt Kanizsa ostromában. 1605-ben Delfini az arcképét ábrázoló festménnyel díszített emléktáblát kapott Aldobrandini szobra mellett a Sala dei Capitani falán.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!