Magyar kutatók egy hónapig figyeltek egy csillagot

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Gothard Asztrofizikai Obszervatóriuma, az ELKH Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont (CSFK), a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) és az MTA–ELTE Exobolygórendszerek Kutatócsoport munkatársai Kálmán Szilárd (ELTE) vezetésével egy hónapon át folyamatosan figyelték a WASP–33 jelű, Delta Scuti típusú pulzáló változócsillagot és annak 2,1 jupitertömegű bolygóját, amely 1,2 nap alatt kerüli meg a csillagot. A magyar kutatóknak sikerült kimutatni, hogy a WASP–33b exobolygó gerjeszti és részben elhangolja a csillag pulzációját. Ez az első eset, amikor ilyen jelenséget csillag-bolygó rendszerben sikerült megfigyelni és statisztikailag alátámasztani - írja az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) közleménye.

A legtöbb ma is ismert exobolygó felfedezése azon a jelenségen alapul, hogy amikor egy bolygó elhalad a csillaga előtt, részben eltakarva azt, a csillag mért fényessége jellegzetes módon kismértékben csökken.Az ilyen, csillaguk előtt átvonuló bolygókat nevezzük tranzitáló exobolygóknak.  A most megfigyelt esetben erre a hatásra rakódik rá a csillagpulzáció, ráadásul a gyors forgás következtében úgynevezett gravitációs sötétedés is jelentkezik, ezért a csillag pólusait az egyenlítőnél jelentősen (1000-1500 kelvinnel) forróbbnak látjuk. A kutatóknak ennek köszönhetően sikerült megállapítani, hogy a vizsgált csillag forgástengelye és a WASP–33b pályája nagyjából merőlegesek egymásra. A bolygó tranzitja így az egyenetlen hőmérséklet-eloszlású csillagfelszín előtt történik, ami aszimmetrikus fényváltozást okoz.A tranzitok, a pulzáció és a gravitációs sötétedés egyidejű elemzése mostanáig csak a WASP–33 rendszerre vonatkozóan valósult meg.A pulzáció elemzéséhez a kutatóknak különböző amplitúdójú és frekvenciájú szinuszos jelek összegére kellett azt bontani. Ennek során kiderült, hogy a pulzációs frekvenciák egy része nagyfokú egyezést mutat a keringési felharmonikusokkal (a keringési frekvencia többszörösei), főként a 3., a 12. és a 25. felharmonikussal. Statisztikai vizsgálatok alapján nagyon kicsi a valószínűsége, hogy véletlenszerű frekvenciaeloszlás eredményezte a mostani megfigyeléseket, amelyek alapján a bolygó befolyásolja a csillagpulzációt. Kettőscsillagoknál ‒ ahol sokkal nagyobb gravitációs erők lépnek fel ‒ többször is megfigyeltek már ilyen jelenséget, de a csillag-bolygó rendszereket tekintve a WASP–33 esete az első és mindeddig egyetlen ismert, úgynevezett árapály-perturbált pulzáció.

Ez azt jelenti, hogy ugyan nem a bolygó miatt pulzál a csillag, de a pulzációs mintázat bizonyos komponensei azért jelennek meg úgy, ahogy, mert a bolygó árapályereje lehetővé teszi ezt, más komponensek frekvenciáját pedig a bolygó keringése képes kismértékben elhangolni (pontosabban perturbálni).A kölcsönhatás hátterében álló árapályerők forrásának a kutatók szerint a bolygópálya és a forgástengely egymáshoz viszonyított, nagyjából merőleges helyzete tekinthető.

Az eredeti cikk IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)