A vulkán felszíne folyamatosan emelkedett és időszakosan földrengésrajok jelezték, hogy magmafeltöltés zajlik. Harangi Szabolcs akadémikus, az ELTE professzora szerint már csak arra vártak, hogy mikor lesz ebből vulkánkitörés. Október elején a napi földrengések száma a megszokott többszörösére emelkedett, és ezzel együtt intenzívebben, néhány centiméterrel emelkedett a vulkán felszíne. Jelentősen megnőtt az esély, hogy a magma végül megtalálja a felszínre vezető utat – ez november 27-én megtörtént.
– Innentől kezdve a kérdés az volt, hogy a vulkán melyik személyiségét mutatja: a rombolót vagy az inkább látványosságra törekvőt? Az előbbi esetében a hatalmas tűzhányó meredekebb, délnyugati lejtője reped fel, ahonnan a gyorsan folyó láva néhány óra alatt eléri az óceánpartot, ahol az elmúlt évtizedekben nem kevés üdülőfalu épült fel. A másik esetben az északkeleti, laposabb oldal hasad fel. Ez utóbbi történt, ahogy 1984-ben is, de most feljebb, a csúcshoz közelebb. Négy helyen repedt fel a föld és csaptak fel több tíz méter magasra a lávacafatok, majd indult el lávafolyam északi irányba. E térségben nincsenek települések, az egyetlen veszélyt az jelenti, hogy itt húzódik a hawaii Nagy-sziget (Big Island) nyugati és keleti partvidékét összekötő autóút – vázolta a helyzetet Harangi Szabolcs.
A láva mozgását a magmatípus és a felszínforma együttesen határozza meg. A hawaii lávák könnyen folyósak, ha ez meredek lejtőre kerül, akkor naponta több kilométert is megtehetnek.
Így is történt, egy hét alatt a láva már több mint 18 kilométer távolságba jutott, jóllehet az út előtt néhány kilométerre, a lapos térszínen lelassult. Ez a láva kiszélesedését és felvastagodását jelenti, az autóútig ilyen iramban legalább még egy hét szükséges. Ha lesz lávautánpótlás, akkor innen már keletre vezet a láva útja, mégpedig Hilo, a sziget fővárosa felé. Kérdés tehát meddig tart a vulkánkitörés. Az ELTE intézetigazgatója szerint Mauna Loa kitörései többnyire nem hosszúak, az esetek nagy többségében maximum három-négy hétig tartanak. De az elmúlt évszázadokban még sosem volt ilyen hosszú szünet két kitörés között, mint most, kérdés tehát, hogy ennek lesz-e jelentősége. Másrészt vannak példák hosszú működésre is. 1855–56-ban például majdnem másfél éven keresztül tartott a vulkánkitörés.
Az elmúlt kétszáz évben Hilót csak egy alkalommal érte el a láva, mégpedig 1880-ban. A láva egyre közelítette Hilo városát, a kormányzó végső elkeseredésében imádkozásra hívta a lakosokat. A helyiek gyümölcsöket, állatokat ajánlottak fel a hawaii vulkánok istennőjének Pelének, aki azonban hajthatatlan volt. Végül – 47 kilométer megtétele után – a város belsejében, két kilométerre az óceánpart előtt állt le a lávafolyam. Helyi előkelőségek egy üveg konyakot és egy vörös zsebkendőt ajánlottak fel Pele istennőnek, hogy most már tényleg legyen vége a vulkán tombolásának.
A felajánlás végül meghallgatásra talált, Pele visszahúzódott otthonába, a lávafolyam nem ment tovább.
Ezt követően is voltak azonban veszélyes Mauna Loa-kitörések. 1935-ben és 1942-ben az amerikai légierőt is bevetették és bombázással igyekeztek feltörni a lávacsatornákat, hogy ezzel hűtsék a kőzetolvadékot. Harangi Szabolcs geológus-vulkanológus szerint ettől még távol vagyunk, a vulkánkitörés inkább a szépségével hívja fel magára a figyelmet. Pele szeszélye azonban kiszámíthatatlan, a vulkanológusok ezért folyamatosan elemzik a felszínre törő magma összetételét és jelzik előre a lávafolyam várható irányát.
Borítókép: A lávaömlés három-négy hétig szokott tartani (Fotó: Reuters/Go Nakamura)
