A hűség nem olyan, amilyennek elsőre gondolnánk – a szakértő szerint itt rontjuk el

A hűség szót hallva sokakban azonnal gyanú, félelem vagy düh ébred. Sőt, a többség fejében egyetlen dolog villan fel: a megcsalás. De mi van, ha mindvégig rossz helyen kerestük a hűség határait? Dr. Tapolyai Emőke pszichológus, a Kandela Központ alapítója és szakmai vezetője a házasság hete alkalmából tartott előadásában egészen más megvilágításba helyezte a hűséget.

Forrás: pexels

A hűtlenség nem mindig az, aminek gondoljuk

A menekülésnek sok formája lehet:

• hallgatás, tabutémák kialakulása,
• állandó viták, számonkérések,
• poénkodás, bagatellizálás,
• túlzott telefonhasználat,
• munka, gyerekek, hobbi, edzés, szolgálat mögé bújás

Vagyis, ha a feszültséget nem a kapcsolaton belül, hanem azon kívül vezetjük le, akkor hűtlenek vagyunk – hangsúlyozza az előadó. Ezt a jelenséget a szakirodalom triangulációnak nevezi. Ilyenkor egy harmadik pont segít elviselni azt, amit a kapcsolatban nem tudunk.

A hűtlenség tehát nem csak megcsalás lehet. Lehet jelen nem levés. Lehet érzelmi eltávolodás. Lehet az is, amikor fizikailag ugyan ott vagyunk a másik mellett, de nem vagyunk kíváncsiak rá, nem osztjuk meg vele a belső világunkat – véli Tapolyai Emőke. A hűség egyik drámája, amikor több évtizede együtt élő párok kívülről hűségesek, de feszültségeiket és vágyaikat lenyelték, és nincsenek valójában jelen a másik életében. Ebből látható, a hűség nem a megcsalás hiánya.

A hűség feszültségtűrést kíván

A hűség olyan fajta érettséget feltételez, amiben képesek vagyunk elviselni a konfliktust, az eltávolodást, a bizonytalanságot, vagyis kibírjuk a feszültséget, anélkül, hogy elmenekülnénk és a másikat egyedül hagynánk a feszült helyzetben. A hűség ezért nem pillanatnyi érzés, hanem egy erény, ragaszkodás az ígérethez. Nem az aktuális hangulataink, hanem a kimondott szavunk vezet minket. A hűség nem az elmenés hiánya, hanem a jelenlét választása, újra és újra.

Tapolyai Emőke előadásában rávilágított, könnyebb hűnek lenni, ha elfogadjuk, hogy a kapcsolatunk tökéletlen és véges, akárcsak mi magunk. Ennek beismerésében ugyanis óriási szabadság van. Elfogadjuk vele, hogy nem minden konfliktus oldható meg, nem minden különbséget lehet közös nevezőre hozni, de ezeket megtanuljuk eltűrni, tolerálni. Ha ezt elfogadjuk, az felszabadító érzés és a hűségünket erősíti.

A vágy kimondása a hűség része

A pszichológus úgy látja, sok kapcsolat azért romlik meg, mert senki nem lépett vissza a kapcsolatba akkor, amikor a feszültségek eltávolítottak egymástól a feleket. A hűség viszont azt jelenti, akkor is visszalépünk, amikor nehéz.

Ehhez fontos, hogy tudjunk beszélni a vágyainkról. A vágyaink kimondása nem vád és nem számonkérés, hanem hiányzás: „Szeretnélek újra megtalálni.”

Bár ez az egyik legsebezhetőbb oldalunk, elengedhetetlen, hogy meg tudjuk osztani a másikkal a vágyainkat, ahogyan a kapcsolat elején tudtuk, amikor a közös terveinkről beszéltünk, véli a szakember. A hűségnek ugyanis szerves része a vágy, a közös jövő. A hűség éppen akkor sérül, ha a vágyunk nem kimondható, amikor félünk elmondani azt, amikor szégyelljük. A vágyaink elmondásával ugyanis a közös jövőnket vázoljuk fel.

Amikor a maradás nem hűség

Az előadásban elhangzott, nem minden kapcsolatban lehetséges a hűség. Ha a maradás nem biztonságos, ha a másik sebez, pusztít, akkor ő már kilépett a szövetségből. A hűség ugyanis kölcsönösségen alapul. Tapolyai Emőke ezen a ponton a Biblia hűségfogalmát mutatta be bővebben.

Isten hűsége a minta

A Biblia a hűséget szövetségként értelmezi, Isten hűsége pedig egy megelőző szeretet: nem teljesítményhez kötött, nem ingadozik csalódás hatására. A mi Isten iránti hűségünk erre válasz. Saját házasságunkban is ez lehetne a minta a pszichológus szerint, azért, mert ez a fajta hűség nem szűnik meg bántottság, csalódottság miatt. Ez a hűség mindig visszahív, ha valamelyik fél el is távolodik – és amikor visszatérünk, a kapcsolat már egy mélyebb, érettebb szinten folytatódhat.