Az idei esztendő második negyedévében újraindult a magyar gazdaság, sőt a GDP 2019. év végi – járvány előtti – szintje is helyreállt. Gazdasági fejlettségünk az Európai Unió 27 tagországának átlagához képest – a jobb válságkezelés eredményeképpen – még nőtt is 2020-ban, ennek köszönhetően az előző évi 73 százalékról 74,2 százalékra jöttünk fel.
Eljött az idő, hogy a Trianon utáni századik Szent István-ünnepre is emlékezve, levonjuk a magyar nemzetstratégia számára legfontosabb tanulságokat az elmúlt száz év kudarcaiból és eredményeiből.
2021 közepén, Szent István ünnepére, Magyarország több korábbi korszakot is lezárt. Sikeresen lezártunk egy minikorszakot, a 2020–2021-es válság idejét. Újrakezdhetjük a vírus által megszakított nemzeti felemelkedés és gazdasági felzárkózás kalandját. Ehhez szolgáltat jó alapot az a tény, hogy a második világháború után hazánk Európai Unióhoz mért fejlettsége 2020 végén volt a legmagasabb. Még jobb hír, hogy az USA-hoz mért fejlettségünk százéves csúcsra, 52,1 százalékra emelkedett 2020 végére.
Lezártuk a 2010-es évtizedet, ami az elmúlt száz évet tekintve kivételes nemzetstratégiai sikert hozott. A nemzet jövőjét meghatározó valamennyi stratégiai területen kedvező fordulatot hajtottunk végre, amelyek révén eséllyel nevezhetünk be a XXI. század nemzeti sikereiért folytatott küzdelembe.
Az eddigi sikerekben döntő, hogy történelmi hiba nem történt. A gazdaság, demográfia, egészségügy és felsőoktatás területén lehettünk volna még jobbak, de a nemzetstratégia történelmi fordulataihoz ezek a területek is jelentősen hozzájárultak.
Véglegesen lezártuk az 1990 utáni átmenetek két, sikert és kudarcot felváltva hozó, bukdácsoló évtizedét. Hasonló módon véglegesen lezártuk a kommunista diktatúra és tervgazdaság történelmi kudarcot hozó négy évtizedét. Az 1950-es évek elején még a mai uniós tagországok 70 százalékát érte el a magyar fejlettség szintje, ami az 1980-as évek végére 55 százalékra csökkent. Közel négy évtized alatt az európai fejlettségi szinthez képest 15 százalékkal csökkent a magyarországi szint. Ezt még tetézi az 1990 utáni évtizedben mért újabb lemaradás, ami jelzi a korábbi rendszer árnyékát és a korábbi rendszer szanálásának az árát.
Végül lezártuk az 1920 és 1950 közötti tagolt időszakot is. Ennek első szakaszában – az 1920-as évek közepétől az 1930-as évek közepéig – sikeresen újjáépítettük az államot és a gazdaságot. Ennek eredményeképpen értük el 1936-ra a mai uniós országok átlagos fejlettségi szintjének 83 százalékát, ami az elmúlt száz év fejlettségi csúcspontját jelentette.
A jövő megnyerése érdekében érdemes levonnunk az elmúlt száz év tanulságait. Nézzük ezek közül talán a legfontosabbakat:
- Ne vegyünk részt semmiféle nagyhatalmi versenyben, ne higgyünk semmilyen ígéretnek és jutalomnak. Helyette nevezzünk be a gazdasági, kulturális, közösségi és sportversenyekre a régióban, Európában és a világban egyaránt. A Trianon utáni méret, erő, népesség, elhelyezkedés elegendő a nemzet megmaradásához és a nemzeti jólét/jóllét emeléséhez, de másra nem.
- Kövessük mindenben saját igazi és nem vélt nemzeti érdekeinket. Álljunk ki saját értékeink és érdekeink mellett. Ehhez, de csak ehhez építsünk erőt minden területen. Ehhez, de csak ehhez keressünk szövetségeseket.
- Nézzük Magyarországot a világ felől, ne csupán saját nemzeti érdekeink irányából. Kérdezzük meg, mit adhatunk mi, mire van szüksége a magyar nemzet értékeiből a világnak? Adjunk, hogy nekünk is adjanak, önfeladás nélkül, de bőséggel.
- Kövessük az aranyszabályt: a megoldás mindig belül van. A nemzeti fizetőeszköz, a belső adósság, a hatékony állam, az erős közösségek és családok, a bővülő és nem fogyatkozó nemzet, a hazai középosztály, az erős hazai tulajdonú vállalkozások és a többi, ami belül van, ezek a siker igazi forrásai.
- Kerüljük el a szélsőségeket és találjuk meg az arany középutat a politika, gazdaságpolitika, életmód, állami beavatkozás, eladósodás, hitelezés terén és mindenhol máshol is.
- Legyünk versenyképesek az élet minden területén, mert a felkészültségre, kreativitásra, gyorsaságra és alkalmazkodásra épülő versenyképesség az egyetlen lehetőség nemzeti céljaink elérésére.
- Nemzeti sikerünk azon múlik, hogy a kultúránkban, értékrendünkben, nyelvünkben és természeti/földrajzi adottságainkban rejlő különlegességeket hogyan tárjuk fel és ajánljuk fel a világnak. Tudjuk, hogy szabálytalanok vagyunk, ez mindenben lehet különleges érték, ami sikerhez vezet, de lehet korlát is, ami kudarcot hoz.
- A múlt század a politikai és katonai hatalomról, e század a tehetségre, kreativitásra épülő gazdasági/szellemi erőről szól. A századunkban várhatóan felemelkedő három nagyhatalmon túl a többiek, így a mi sorsunk is ezen múlik.
- Erős középosztályból kiemelkedő jó vezető rétegekre van szükség a nemzeti működés minden szintjén, miközben minden eszközzel meg kell akadályoznunk népes társadalmi csoportok leszakadását. Ez a politikai stabilitás és a gazdasági felzárkózás végső garanciája.
- Az elmúlt száz évünk arról szólt, hogy akkor nyertünk, ha jól használtuk az államot. Ott, annyit, úgy, ahogy a legjobb, semmivel sem többet vagy kevesebbet belőle. A nemzetek, vállalkozások, városok vagy családok versenye valójában az állami működés versenye.
Az elmúlt száz évet lezártuk, sőt megindultunk a következő évtizedek nemzeti sikerei felé. Csak mi nyerhetjük meg és csak mi ronthatjuk el. Válasszuk az első lehetőséget!
P. S.
„A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk” – Széchenyi István
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
A Magyar Nemzeti Bank elnökének összes írása a magyarnemzet.hu/rovat/PC19 oldalon olvasható.
Borítókép: Szakony Attila/Zalai Hírlap
