Ülök a fotelben, és nézem a tévét. Nézem Donáth Annát, a kommunista lelkész lányát, s azt látom: a vér nem válik vízzé. Noha távol álljon tőlem az előítélet, amely szerint a szülők, nagyszülők tetteiért az utódok viseljenek felelősséget, vagy hogy a felmenők jellemétől nem szabadulhatnak, ám a kommunista pap lánya megmaradt kommunistának. Apu ugyan lelkésznek állt, de nem bírt a vérével és szoci lett, mint az ő apja, aki a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének tagja volt.
Ám nem az Alinsky-féle képmutatásra, hazugságra, nyomásgyakorlásra félig-meddig kiképzett unokáról óhajtok értekezni, akit pusztán azért említettem, mivel ő mosolygott szélesen, ama zárt videókonferencián, ahol elkottyintotta, hogy rendszeresen egyeztetett Vera Jourovával, amit a széles nyilvánoság előtt letagadott. Mert nem tudott uralkodni jókedvén, amikor hazánk újabb ellenségére bukkant, aki a félnótás, „vagy tán egészen az” Sargentini örökébe lépett. „Ő az új Sargentini” – vihogta, „ő viszi tovább a magyar kérdést”. (Eme megfogalmazás Donáth-családi örökség lehet, ami az ENSZ-ben járta 1956-tól 1963-ig.)
Nézzük ezt az új Sargentinit, ezt a Gwendoline Delbos-Corfield-et, ezt az egy esztendeje francia zöldpárti EP-képviselőt. A zöldpárt, ugye, amire azt szoktuk mondani: olyan, akár a görögdinnye, ami kívül zöld, ám belül vörös. Szóval ez a dinnye Gwendoline, az EP LMBTI jogokkal foglalkozó csoportjának tagja, 14-én – mint a Brussels Times-on olvasható – így kommentálta a magyar alaptörvény-módosítást, amikor a szövegbe belekerült „Az anya nő, az apa férfi” kitétel, az indoklás szerint, mert fenyegetettségben vannak „az emberi közösségek formáira és tartalmára vonatkozó természeti törvényszerűségek, az azzal harmonizáló és a közösségek fennmaradását biztosító, a Teremtés rendjéből fakadó fogalmak”.
A dinnye nő így fogalmazott: – A kiszolgáltatott csoportok, például az LMBTI-személyek, a romák és a menedékkérők megcélzása a magyar kormány egyik stratégiája, ami felgyorsítja Magyarországon az autokráciát. Ennek véget kell vetni.