A magyar közéletben évtizedek óta megfigyelhető jelenség a „keresztényezés”, ami a kereszténység, a keresztények kigúnyolását, szidalmazását jelenti. A kommunizmusban mindez „magától értetődő” volt, ráadásul ott a verbális támadást valós fizikai és lelki terror kísérte.
A „keresztényezés” a rendszerváltás idején, és azóta sem szűnt meg egy pillanatra sem (hála az SZDSZ-nek, az MSZP-nek és a mögöttük, körülöttük állóknak). Ennek egyik emlékezetes csúcspontja volt a Tilos Rádióban épp karácsony ünnepének idején elhangzott ominózus mondat, a „legszívesebben kiirtanám az összes keresztényt” jókívánság.
A baloldali gúnyos gyűlölet a kereszténységgel szemben régi dolog, ám megszokhatatlan például az, amikor a kereszténységet gyűlölő demokrata számonkéri bárkin is a keresztényi tanításokat.
Néhány éve azonban új helyről kezdtek neki a „keresztényezésnek”.
Valószínű a G-nap következménye volt mindez, hogy a magukat a konzervativizmus egyetlen magyarországi letéteményeseinek tartó figurák egy látványos pálfordulást követően hirtelen köpködni kezdték az Orbán-kormányt, s ezzel együtt nekiálltak buzgón „keresztényezni” is.
Ekkoriban futott végig a „demokratikus és független”, vagyis ellenzéki sajtón többször is a gondolat, miszerint a „kereszténység politikai termék lett Magyarországon”.
Ki tudja, talán az üldözött keresztények megsegítésére létrehozott államtitkárság bántotta őket?
Mindenesetre ők is bőszen beleálltak a baloldali és liberális kórusba, sőt néha ők vezényelték azt.
Ám egy hónapja valami nagyon furcsa történt. Előkerült egy új miniszterelnök-jelölt, akit a saját táborából neveztek futóbolondnak, és úton-útfélen hangoztatja, hogy ő „keresztény” és „konzervatív”. Nem mellesleg Márki-Zay Péter emellett a keresztényi tanítással gyökeresen ellentmondó megnyilatkozásokat tesz, legyen szó kandeláberekről, homoszexualitásról, abortuszról vagy bármiről, de hát tudjuk, kampány van, piszkos üzeneteket is kénytelen közvetíteni az, aki az egyesült baloldal miniszterelnöke szeretne lenni.
És ugyan már egy hónap is eltelt, hogy Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt lett, és azóta is futószalagon ismételgeti és ismételteti magáról azt, hogy „konzervatív” és „keresztény”, mégse mondja senki, hogy „a kereszténység politikai termék lett Magyarországon”. Senki. Sem a G-napon fordultak, sem a „Simicska-árvák”, sem a zsigerből kormányellenes „keresztény blog” politikai tagozata, sem az ellenzéki média, de még az ellenzéki politikusok sem.
Vajon miért?
Borítókép: Márki-Zay Péter a Karácsony Gergellyel közösen tartott sajtótájékoztatóján az Országház előtt, 2021. október 8-án. (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
