Kezdjük egy kordokumentum szó szerinti leiratával, íme:
„Városi Rendőrkapitányság Hajdúnánás
Szám: 278/1980. ált.
Városi Művelődési Központ Igazgatójának
Hajdúnánás
Értesítem Igazgató Elvtársnőt, hogy a Hajdú-Bihar megyei Rendőrfőkapitányság a Hajdú-Bihar megyei Tanács VB elnökhelyettesének egyetértésével a HOBO, EDDA, BEATRICE és a DINAMIT együttesek fellépését Hajdú-Bihar megyében megtiltotta.
Tájékoztatásul közlöm, hogy valamennyi fellépni szándékozó beat és punk együttes részére történő engedélymegadása előtt az RFK. hozzájárulása szükséges.
Hajdúnánás, 1980. június 20.
Dr. Papp Imre r. szds.
kapitányságvezető”
Íme hát, megérkeztünk. „Hosszú volt az út, mit annyi éven át jártunk, néhány jó barát. / Egyszer minden út a válaszúthoz ér, végül ez is kettévált. / Lehet, most még nehezebb, de menni kell tovább” – énekelte az Omega.
Hosszú út volt ez valóban, hosszabb, mint Kafkáé, de megérkeztünk. Hajdúnánásról Brüsszelbe, 1980-ból 1980-ba, kommunizmusból kommunizmusba, s utunk lényege a teljes illúzióvesztés.
„Tessék mondani, ez már a liberális demokrácia mennyországa? Vagy lesz még jobb is? Ha jól értem, a tavalyi volt az utolsó Budapest pride, ugye?” – írta egy kedves barátom tegnap az sms-t, és ez tökéletes párhuzam. Mi lenne itt, ha mi tiltanánk be bármit, ami nekünk nem tetszik, ami szemben áll a mi politikai credónkkal, amit rühellünk, utálunk, megvetünk, amitől rosszul vagyunk – a pride-tól mondjuk Gyurcsány Ferencig?
Eddig nem értettük a jogállamot, végre értjük.
„Messze Mississippi, messze ide London, / Itt, a Moszkva téren mégis azt mondom, / Hogy Európa öreg, Amerika új, / De a rock and rollban mind egy követ fúj! / Harminc éve kezdték ott, Nyugaton, / Keleten szóltak: Csak nyugalom.” A Hobo Blues Band énekelte ezt éppen 1980-ban. Amikor betiltották őket Hajdúnánáson.
És mi oda vágyakoztunk. Nyugatra. A szabadságba.
És most itt az új woke rock and roll.
A brüsszeli frontember, íme, a színpadon: Emir Kir, a brüsszeli Saint Josse kerület polgármestere!
Ez a török származású kommunista fajankó először 2019-ben vétette észre magát, amikor a személyi sofőrje kokaint árult (vajon kiét és kinek a megbízásából, na?), és ebből akkor még akkora botrány lett, hogy a törököt kizárták a belga Szocialista Pártból. De polgármesteri pozícióját megtartotta, majd belépett valami szélsőbalos belga pártba, és most betilt.
Betiltja az MCC konferenciáját.
Megérkeztünk. Hajdúnánásból Brüsszelbe. 1980-ból 1980-ba. Dr. Papp Imre r. szds. kapitányságvezető, a Hajdú-Bihar megyei Tanács VB, valamint a Városi Művelődési Központ elvtársai és elvtársnői ma Brüsszelt, az EU-t, a Nyugatot irányítják, igazgatják, a lebontott berlini fal helyén akadálytalanul vonult át minden sz…r Nyugatra.
Eddig nem értettük a jogállamot. Végre értjük.
És Emir Kir egészen pontosan el is magyarázta, amikor megindokolta az MCC konferencia betiltását. Tessék nagyon figyelni, részletek következnek a kommunista leveléből:
„A rendezvényen össze akartak gyűlni a konzervatív jobboldal, a vallási jobboldal és az európai szélsőjobboldal képviselői.
A nemzeti konzervativizmus nemcsak etikailag konzervatív, hanem a nemzeti szuverenitás védelmére összpontosít, ami többek között euroszkeptikus hozzáállást is jelent.
Nyilvánvalóan provokatív és diszkriminatív jellegű, hogy az érintett személyiségek között vannak olyanok, akiket tradicionalistáknak, homofóboknak, az emberi jogokat és a kisebbségeket nem tisztelőknek tartanak; idesorolható a politikai iszlámról szóló vitatott művek szerzője is.”
Összegezzük tehát: a brüsszeli kommunista szerint nem tarthatnak konferenciát konzervatív és jobboldali („szélsőjobboldali”) politikusok, akik etikailag konzervatívok, ráadásul a nemzeti szuverenitás védelmére összpontosítanak, ellenzik az abortuszt, „homofóbok”, euroszkeptikusok, tradicionalisták, hagyománytisztelők, ráadásul békepártiak és migrációellenesek. Vagyis: normálisok.
Ez be van tiltva. S hogy kik is ezek a betiltott emberek?
Suella Braverman volt brit belügyminiszter – legyen ő a Dinamit.
Eric Zemmour – HBB.
Mateusz Morawieczki – Edda.
Orbán Viktor – Beatrice.
„Amíg van kenyér, s a disznó kövér, / Mondd, kit érdekel, mondd, kit érdekel, / Óóó, mondd, kit érdekel, hogy ki vagyok én?” – énekelte Hobó 1980-ban. És tényleg, a mai Nyugaton még álldogál a jólét, még ha inog is, hát kit érdekel, hogy ki kicsoda? Így aztán, a woke idióták, a genderszakos barmok, a neokommunisták (bár ilyen nincs, kommunistából csak régi van) meg az eltakarítandó, terrorista „antifák” szemszögéből mindenki szélsőjobboldali.
„Hitványak az álmok, ha mindent eltakartok. / Fekete függöny mögé zavartok, rosszak. / Könyöröghetek bárhogy, / Éles késsel rám vadásztok / Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak” – énekelte az Edda, s ez ma minden normális ember alapélménye.
„Mer' elfogyott a türelmed már, / Pedig szabad a csók, szabad a tánc, / Száz éve Párizsban az volt a jó, / A kommün ezért kötelet adott. / Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, / Nyolc óra szórakozás. / Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, / Nyolc óra szórakozás. / A kocsmában, ott van a nagy élet, / Tompulnak az agyak, élesek a kések, / Sűrű a levegő az olcsó sör szagától, / Eleged van már e kib…ott világból” – énekelte a Beatrice, és ennél tökéletesebben nehéz lenne megfogalmazni a mindent. Az összes illúzióvesztésünket, kiábrándulásunkat, utálatunkat és megvetésünket az egész woke világ iránt.
Megérkeztünk. Hajdúnánásból Brüsszelbe. 1980-ból 1980-ba.
De legalább végre értjük a nyugati jogállamot.
