Bizalom és tisztesség! A hazai baloldal születése óta híján van vele. Vagy mert nem tanították meg neki, (Lenin, Rákosi, Kádár, Gyurcsány) vagy mert a kommunista diktatúra műfajához egyszerűen nem illenek az effajta cafrangok (lásd 1919, aztán 1947, 1956, végül 2006).
Mindig azt szuronyozzák a másikban, ami bennük nincsen meg. Teszik pedig hátrányos lelkületű irigységből meg farkasordító hataloméhségtől űzetve. Addig marcangolni az emberi tisztességet és bizalmat, amíg kivérzik. Legutóbb egy tengeri lélekvesztőből fényképezve üvöltözték: „Vihar az Adrián!” Aztán mi lett belőle? Vihar a biliben. Vagy még az sem. Szánalmas, amit a balliberális formáció művel, mert akkor is önmagából indul ki, amikor különbekre támad.
Nem fér a fejükbe, hogyan létezhetnek materiális haszon nélküli emberi kapcsolatok: közös megbecsülés, elismerés, tisztelet, szimpátia, barátság – pechükre nokiásdoboz meg korrupció nélkül.
Azonnal romboló torpedókat indítanak, ha például Magyarország külügyminiszterét – egy csenevész paparazzi jelzése alapján – meglátják a hazai nagyvállalkozó luxusjachtján. Mit keres az ott, ki hívta oda és milyen jogon, törvényesen nem tehet ilyet, vajon fizetett-e érte – és ömlik a kishitű gyűlölet, akár a vörösiszap. Sőt ismeretlen magánszemély még büntetőfeljelentést is tesz az irgum-burgum ügyben azért, hogy a lári-fáris Vadai nyílt levélben követelhesse Polt Péter állásfoglalását. A nyomozó főügyészség közben teszi a dolgát, és bűncselekmény hiányában elutasítja a túlgerjesztett sipákolást, egyebet nem is tehet.
A bizalom és a tisztesség persze, hogy nem helyszínfüggő. Jelen van a gazdagságban, a szegénységben, és nemcsak a családban meg a templomban, hanem például üzleti vacsorán, baráti tivornyán vagy luxusjachton is. Különben korrumpálni poloskamentes irodában, eldugott presszósarokban, fullasztó szaunában vagy az utcasarkon szokás és ígéretes, mert ha pénzt akarok valakitől, akkor inkább a titkos találka sötétjét erőltetem. Ezért aztán, aki – mert kedvelik és tisztelik – nagyon helyesen elfogadja mások meghívását, az az ember nem korrumpálható. Aki nem hiszi, az tényleg nem ilyen.
Például nekem is tizenhárom évi polgármesterségem ideje alatt sokszor ígérték és kérték, ha ebben-abban segítek, ha ők nyerik a járdaépítést, az aszfaltozást,a közétkeztetést, akkor abból nekem is jut, sőt fix százalékot kapok. Valahányszor csak annyit válaszoltam: Szent Mihály lován senki koporsójára sem varrnak zsebet. Ezzel el volt intézve, akár vállalkozói bálon, díszvacsorán, üzleti találkozón, cigány lagziban vagy éppen utcasarkon mondtam, akkor is.
Na ezt nem képes – hiába lohol – utolérni a kommunista-liberális tempó! Már csak azért sem, mert nem tudja, merre keresse, hiszen belőle születése percétől hiányzik. Ha olykor mégis a szeme láttára bukkan fel az emberi bizalom és tisztesség, például fogadáson, focimeccsen, elesettek betegágyánál, üldözöttek templomában vagy bárhol, akkor viszont gondolkodás nélkül nekiront, köpködi, rugdossa, marcangolja elborult vadállati ösztönnel.
Mert ide és tova már több mint tíz esztendeje ez a vesztük. Azóta okozza keserves vesztüket, hogy hiányzik belőlük a tisztesség, ezért pedig irántuk a bizalom. Mondhatom úgy is, azért bízik sokkal jobban Orbán Viktorban és kormányában a választópolgárok nagy többsége, mert bennük sokkal nagyobb a tisztesség (tisztelet), mint az ellenzékben. Ácsi! Mindezt a választási eredmények mutatják, azokat nem én csinosítom.
A kegyvesztett vörös bárók meg a céltalan libernyákok toporzékolós irigységgel ezért rugóznak, újabban összekapaszkodva a miniszterelnök hátán, miközben automata pisztollyal lőnek Pintérre, Káslerre, Szijjártóra. Akkor vegyük csak sorjába: a nagyformátumú néhai Antall József miniszterelnök, sajnos rövid munkásságának példája mellett, és ezt még az ellenségei is kénytelenek tiszteletben tartani, Orbán Viktor az elmúlt harminc esztendő, akár az elmúlt fél évszázad távlatából nézve is, Magyarország legsikeresebb, legismertebb és legnépszerűbb miniszterelnöke. Biztonságot teremt, távlatokat nyit. Bizalom és tisztesség nélkül aligha volna rá képes, akár csak a maga választotta munkatársai nélkül.
Pintér Sándor belügyminiszter szintúgy, hiszen elődeit tekintve, például az MSZMP-s Horváth és idősebb Gál (J.) Zoltán, majd Horváth Balázs, Kuncze Gábor, Lamperth Mónika produkciójához képest az elmúlt fél évszázad legsikeresebb belügyminisztere, miniszterelnök-helyettese.
Kásler Miklós miniszter a nagy előd, Klebelsberg Kunó munkájával is kiállja az összehasonlítást, az orvosi és tudományos munkásságát alapul véve pedig az elmúlt ötven esztendő legképzettebb, az egészségügy, a kutatás, a művelődés területén együttesen is a legtájékozottabb kiválósága, akinek sikerei így Andrásfalvy Bertalan, Magyar Bálint és Hiller István sikereit messze felülmúlják.
Szijjártó Péter miniszter fiatalos szívóssággal, tiszteletet adó és elváró, ugyanakkor magabiztos és bővülő talentummal áll helyt külhonban, nemzeti ügyeinkért. Elődeit tekintve, például az MSZMP-s Horn Gyulát, majd Martonyi Jánost, Kovács Lászlót, nyugodtan kijelenthető, az utóbbi évtizedek legsikeresebb külügyminisztere.
Bizalom és tisztesség! Megszerezni nehéz, megtartani még nehezebb. Csoda, ha a baloldal híján van vele. Igen, mert Andrássy Gyula gróf óta tudjuk: „Ígérni nehéz!” Mert azt be is kell tartani. Legalábbis illenék. Ez az első lecke, amit marxista–ateista uraméknak tanulságos lenne bemagolniuk. A második korrepetálási tétel Széll Kálmántól való: „Nem ismerek különbséget a magán és politikai becsület között.” Na, ez meg azért lenne fontos, mert akkor nem azok kiabálnának NER-mutyizást, törvénytelen gazdagodást meg korrupciót, akik a nagy mesterei, akik az utóbbi időkben megsokszorozták, akár meg tízszerezték a vagyonukat, akik vörös magánhelikoptereken röpdösnek, akik vagy akiknek az ősei az aljanéptől rabolt villákban, sunyin kiprivatizált üdülőkben tengetik ellenzéki mindennapjaikat, és akik százmilliókat parkoltatnak külhoni pénzpalotákban.
Aki a bizalmat és a tisztességet kockára teszi, csak veszíthet, mert azt soha többé nem lehet visszanyerni. Még azzal sem, ha mások bizalmát és tisztességét szuronyozzák, köpdösik, marcangolják, hátha ettől fakulnak ki a saját bűneik.
Richelieu mondta: „Akik állami szolgálatban vannak, kénytelenek úgy tenni, mint a csillagok, amelyek ügyet sem vetnek a kutyák ugatására, hanem tovább szórják rájuk is a fényt.”
Akár az Adrián is.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-
