Mindez visszaköszön a tányérról is, annyi apró különbséggel, hogy kicsivel többet visznek bele az egyes fogásokba „egy kis csavarnál”, mint ahogy szerényen fogalmaznak.
Az étlap jól átgondolt, összefogott, alapanyagait tekintve változatos, szerepel rajta két előétel, három leves, nyolc plusz három főétel (három vega) és három desszert. Minden étel külön kompozíció, mint ahogy a színvonalas éttermekben megszokott, nincs feltét/köret rovat. Hadd említsem példálózva, hogy a sertéstarját lencsével és gyökérzöldségekkel kínálják, a kacsacombot mustáros-mazsolás káposztával és csicsókával. A borlap a Balaton körül gazdálkodó élvonalbeli borászatok nedűiből nyújt szűk, de színvonalas választékot. Vannak jó pálinkáik is, a minőségi sörök egyelőre még hiányoznak a választékból.
A fogadófalat túrókrém, házi kovászos kenyérrel. Remek kezdés.
Ezután kitűnő ízesítésű, kifogástalan állagú, vagdosott (és nem darált) tatárbifszteket kapunk, pazarul tálalva, roppanós, marinált zöldségekkel. A kedvenc előételek rovatomban, több mint negyed évszázad tudatos gasztro-kalandozás után ez volt az egyik műfajcsúcs.
Kiváló volt a bőrén sült fogas is, a bőr ropogós, húsa szaftos, sózása optimális, mellé pürésített valamint pirított paszternákot valamint párolt kelkáposztát kapunk. Ez is remek tányér.
A desszert íz és állagjátékai elkápráztatóak a dió és a csoki fagylalt, lisztmentes torta, hab textúrákban mesés egésszé olvadt össze, a tálalás a Gault Millau-sapkás éttermeket idézte.
A Kiskert azon helyek egyike, ahová bármikor örömmel térnék vissza. Vélhető, hogy a tulajdonosok is a visszatérő vendégekre alapoznak, akárcsak a Déli part állócsillaga, a Kistücsök, ahová a fővárosból is leruccannak családok egy vasárnapi ebéd kedvéért. A Kiskert is megér egy ilyen külön utat.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!