A magyar vendéglátás csúcsszegmensének minőségelvű megújulása, amit gyakran neveznek „gasztro-forradalomnak”, azzal indult, hogy Molnár B. Tamás és Bittera Dóra a Magyar Nemzet hasábjain jól dokumentált, széles nemzetközi kitekintésű, nem ritkán kultúrtörténeti elemekkel tűzdelt, élvezetes írásokban szembesítette az olvasóközönséget a magyar valósággal, megmutatva a kívánatos fejlődési irányt.
A sorok között lényegében megfogalmazták a későbbi Kulináris Charta főbb téziseit, mely dokumentum irányadó mindmáig azoknak, akik nem elsősporban jóllakatni akarják a vendéget, lehetőség szerint minél kisebb ráfordítással, hanem élményt nyújtani, kompromisszumok nélkül.
E szemlélet jegyében működő vendéglátóipari egységek jelentős része egy-egy elkötelezett, az esetleges hiányt finanszírozni hajlandó, szponzori feladatokat is ellátó tulajdonos kezében van azóta is, de akadnak olyanok egységek, melyeknek sikerült viszonylag hamar jövedelmet termelni.
Igencsak csekély viszont azon minőségelvű éttermek száma, melyek megnyitásuk pillanatától képesek voltak nyereségesen működni, beleértve a Covid-sújtotta 2020-as évet is. Ezek egyike a 2019-ben nyitott Schwarz bisztró a székely anyavárosban, ahová ezidőtájt csak több napos, nem ritkán hetes előfoglalással lehet bejutni.
Székelyudvarhely valamennyi nagyobbacska székely város közül az, mely a román hatalom asszimilációs igyekezetének sikerrel állt ellen. Érvényes ez a település épített örökségére, lakosságának összetételére és alaphangulatára egyaránt. Ezzel együtt vendéglátása mindeddig megmaradt a kilencvenes évek kulináris paradigmáján belül, egyesek feszegették a határokat, de nem lépték át azokat.
A Schwarz bisztró volt az, mely mindenben újat hozott. Ha ma az „európai színvonalat” emlegetjük, azzal nem sokat mondtunk. Már rég nem vagyunk ott – meg merem kockáztatni, hogy soha nem is voltunk – hogy a mi éllovasaink találkozzanak a nyugati sereghajtókkal. Hogy mást ne mondjak, életem legrosszabb hamburgerét (mely egyáltalán burgernek nevezhető, húspogácsája marhahúsból készült s nem mirelitként árult ipari húspépből) Brüsszelben, Európa „fővárosában” ettem, egy jónevű helyen, konkrétan a Brewdog sörfőzde bemutató üzletében. De említhetem további középszerű vagy gyenge élményeimet Ausztriában, Németországban, Görögországban s még sorolhatnám. Ha ma a Kárpát medencében egy egység megérdemli a kiemelkedő jelzőt, az értelemszerűen kiemelkedő lenne Göteborgban vagy Stuttgartban is. A középszer mindenütt középszer, a kényelmi termék (félkész, csak megfőzésre váró gnocchi, ravioli, mirelit sült krumpli, szilvásgombóc, sült paprika konzervből, készen vehető mártások stb.) mindenütt kényelmi termékek és bizony országtól függetlenül rengeteg egységben bevetésre kerülnek.
