A Gyuláról Békéscsabára vezető gyorsforgalmú út mellett félúton működik az ország egyik legrégebbi, levéltári forrásokban elsőként 1837-ben említett csárdája, a Veszely csárda, ahol 2007 decemberében volt szerencsém ebédelni, egy egri borkóstolóra utazva. Tisztes, házias, izgalommentes ételeket kaptunk megfizethető áron.
Nem sokkal később már zárva találtuk a csárdát, közel tíz év kihasználatlanságot követően a Kopp család vitt életet a sokat látott falak közé, megnyitva itt az ország egyik legjobb csárdáját, melyet az első számú magyar gasztro-blog, a Molnár B. Tamás és Bittera Dóra által működtetett „Bűvös Szakács” úgy említ, mint „oázist a sivár csárdavalóságban”. S bár néhány fokkal jobb véleményem van a fősodratú csárdákról, mint a magyar vendéglátást forradalmasító szerzőpárosnak, azt magam is elismerem, mi több, hirdetem, hogy a Veszely a műfaj egyik csúcsa.
Ami szoros összefüggésben van azzal a vendéglátás-történeti ténnyel, hogy az új tulajdonosok sikerült megnyerjék séfnek Metzger Lászlót, aki azóta is vezeti a csárda konyháját. A jeles séf, aki egyébként a „Hagyomány és evolúció” szakácsverseny különdíjasa volt, korábban a Hargitához címzett békéscsabai kisvendéglőben dolgozott, nem kevesebb, mint 18 esztendeig. Vezetése alatt a tisztes main streamből országosan jegyzett, kiemelkedő étterem lett a Hargita, 2017-ben a Gault Millau kalauz 12 ponttal jutalmazta és az Év vidéki éttermének választotta a helyet. Ezek után nem meglepő, hogy a Veszely csárdát az újranyitástól az ígéretes kelet-magyarországi célpontok között jegyezték szakmai berkekben.
A beltér egyszerre modern és hagyományőrző, a belsőépítész ügyesen ötvözte a korszerű tér-kiképezést a rusztikus elemekkel. A téli terasz hangulatú magasföldszinti terem ablak felőli részét pácolt fából készült lambéria borítja, a szomszédos teremben XIX. századi kredenc, a földszinti részben falra erősített régi szódásüvegek, kenyérsütő falapát, békebeli tálaló. A nyári terasz a Fehér Kőrös által táplált festői élővízcsatornára néz.
