A bő háromezres lélekszámú Röszke egyike azon kistelepüléseknek, melyeknek a trianoni rablóbékét követő határmegállapítás adott némi plusz ismertséget a közelben kiépített határátkelő révén, akárcsak a harmadakkora Lónyának, Vállajnak, vagy a tizedakkora Ömbölynek. S persze még sorolhatnánk a magyar fennhatóság alatt maradt szerencsés határmenti településeket. Sokszor a merő véletlenen múlt, hogy egy-egy színmagyar falu vagy város a határ melyik oldalára került.
Bennem a délvidéki EMI-táborok kapcsán rögzült Röszke, mint az a határátkelő, ahol életemben először álltam fél napot a tűző nyári napon, közel 40 fokban, 2006-ban, Palicsra igyekezve. (A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomból kivált Egyesült Magyar Ifjúság nevű szervezet délvidéki nemzetépítő tevékenységéről például itt olvashatunk.
Ahogy egyre többet jártam a Délvidékre, lassan evidenssé vált, hogy más átkelőt kell keresni, akár beutazásról, akár kiutazásról van szó, jószerivel mindenki azt tanácsolta, hogy ha nem akarunk ismét araszolással tölteni egy fél napot, válasszuk inkább az ásotthalmi vagy a tiszaszigeti átkelőt. (Baráti jótanács: aki olyan kisebb határátkelőt vesz célba, mely este 7-kor bezár, időben induljon, számoljon a várakozásra legalább egy órát, mert a zárást komolyan veszik, és senkitől nem kérdik, hogy hánykor állt be a sorba s mennyit állt addig a pillanatig amikor szépen visszafordítják. Mi is így jártunk az óbecsei Gasztrofesztiválról hazafelé tartva, s végül csak a röszkei autópálya-átkelőt találtuk nyitva, kereken hat órát álltunk sorba, míg átjutottunk. Egyébként teljességgel érthetetlen, hogy ha annyira szívélyes a szerb-magyar viszony, miért nem tudják megoldani két baráti ország között a határátkelés zökkenőmentességét.)
Célirányosan Röszkére első ízben a minap utaztam, ugyanis több helyről jókat hallottam-olvastam a településen működő, a határátkelőtől öt kilométerre fekvő Forró fogadóról.
A fogadtatás kedves, szívélyes, családias. Mint megtudtam, a helyet a Forró család tagjai üzemeltetik vállt vállnak vetve. Nem állítom, hogy ez minden esetben érvényesülő szabály, de a családi vendéglőkben a kiszolgálás sokkal szeretetre méltóbb szokott lenni, mint másutt. A kilencvenes évek első felében a „családi vendéglő” kategóriáját még nem azonosítottam be magamnak, azt figyeltem inkább, hogy hol mennyibe kerül a pacalpörkölt, vagy hogy tartanak-e izgalmasabb, ételeket, például vadat vagy halat. A Google Maps szerint ma is működő Gigler családi vendéglőben esett a tantusz, amikor öcsémmel olyan kedves és szívélyes kiszolgálásban részesültünk 1996 őszén, mint addig szinte sehol. (Egyébként a Giglerben ma is tartanak pacalpörköltet, méghozzá rendkívül kedvező áron, a honlapjukon e kultikus fogás mellett 2300 forintos díjszabás szerepel. Facebook oldaluknak nem leltem nyomát.)
A Forró fogadó vendéglőjének, a Bauer bisztrónak a beltere barátságos, hangulatos, a terítés igényes. Az asztalra borslisztszórót helyeztek, de kérésre hoznak borsdarálót is.
A bisztró kreatív séfje Forró Balázs, aki negyedik generáció már a szakmában. Mint megtudtam tőle, a dédszülei indították a családban vendéglátós vonalat, a kecskési Hattyú vendéglőben, később lángost sütöttek a szegedi Mars téren. Nagyszülei Röszkén kezdték a kereskedelmet egy vegyesbolttal, majd a bolt helyén épült meg a Forró Fogadó, ami 1988 óta várja a vendégeket.
Útmelletti családi vendéglőként kezdték, mely az elmúlt évtizedek során fokozatosan nőtte ki magát a mai komplexummá, mely integrál rendezvénytermet, kempinget, kiadható szobákat és lovas udvart is.
A vendéglőt a bisztrós vonalra állították át a tavaly, s Bauer bisztrónak nevezték el. Forró Balázs szerint nő az igény a minőségközpontú vidéki vendéglátásra, ennek a szellemében állították össze a jelenlegi, szezonálisan változó étlapjukat. Mint elmondta, ehhez a koncepcióhoz passzoló szobák kialakítása a következő fázis, amely várhatóan idén tavasszal lezárul.
„Hiszünk abban, hogy a helyben, vagy legalább a közelben termelt alapanyagok, termékek, a családias vendégszeretet, minőségi és modern technológiákkal is készülő ételeink mind hozzájárulnak, hogy a vendégek maradandó élményeket gyűjtsenek nálunk. Ezt segítve a szolgáltatásaink között szerepel immár a lovaglás is, később pedig szervezett programokkal és kiscsoportos tanyasi kirándulásokkal várjuk majd az érdeklődőket.” – mutatott rá.
