Sörirányok – alkoholmentesen

A Brewers of Europe 2023-as prágai konferenciájának megnyitóján az egyik fő téma az alkoholmentes sör volt.

 Kántor Sándor

A jóval kisebb magyar piacon hasonló a helyzet. Kántor Sándor, a Magyar Sörgyártók Szövetségének igazgatója az éves adatokat elemezve kitért rá, 2022-ben a magyar sörfogyasztás 6,2 százalékát tette ki az alkoholmentes sör, ami ugyan növekvő tendenciát mutat, de ennek nagyobb része (80 százalék) a gyümölcsös alkoholmentes radlerek, sörmixek és csak 20 százalék az ízesítetlen alkoholmentes sör.

Alkoholmentes sörcsapról

A Brewers Forumon a kiállítók közül a Heineken tulajdonában álló Krusovice csapra tett egy alkoholmentes lágert, amit természetesen megkóstoltunk, és meglepően jó benyomásunk volt róla. A magyar sörpiac még nem tart ott, hogy a nagy gyártók csapolt alkoholmentes sört készítsenek, vagy importáljanak. Marcin Burdach, a Carlsberg Hungary vezérigazgatója ezt firtató kérdésemre elmondta, a jelenlegi fogyasztási adatok körülbelül kétszerese esetén vennék csak fontolóra, hogy hordós kiszerelésben is forgalmazzanak alkoholmentes sört.

 

Pedig igény már volna rá. Az egyik legnagyobb budapesti kraft sörterasz, a Jégkert tulajdonosa a 36 sörcsapos kínálatba szeretett volna alkoholmentes csapolt sört is felvenni. Keresés közben tapasztalta, hogy nem csak a nagy gyáraknál sincs ilyen lehetőség. A kis főzdék vagy nem készítenek alkoholmentes sört, vagy olyan a technológiájuk, hogy csak gyengébb élvezeti értékkel járó alkoholmentest tudnak főzni. KEG-es kiszerelésben csupán 2-3 kis főzde lenne hajlandó szállítani, de – mint elmondta – olyan magas áron, amin már nem lenne rentábilis árulni a sörözőben.

Hogy készül az alkoholmentes sör?

Alkoholmentes sör három módon készülhet. Történhet a leállított erjesztés módszerével, vagy az alkohol kiforralásával (az alkohol forráspontja 78,37 Celsius-fok) a sörléből. Ebben a két esetben a sörnek a maradék cukor miatt kellemetlen édeskés mellékíze lesz, vagy pedig a magas hőmérsékleten való kezelés miatt szintén elveszíti a valódi, vágyott söríz nagy részét. Ezek a sörök általában némi maradék alkoholt tartalmaznak, de az élelmiszerkönyv megengedi a 0,5 százalék alkoholtartalomig az alkoholmentesként való forgalmazást.

A harmadik, az úgynevezett fordított ozmózisos eljárás, amely során egy speciális membránon keresztül kíméletesen eltávolítják az italból az etanolmolekulákat. Ez rendkívül komoly berendezéseket igényel, ezért nagyon költséges, így csak a nagy sörgyárak rendelkeznek a technológiával. Az ilyen módon előállított alkoholmentes sör íze már nagyon hasonlít alkoholos társaihoz, és ezek a sörök valóban 0,0 százalékos alkoholmentesek, hiszen maradéktalanul ki tudják belőlük vonni az alkoholt.

Melyik alkoholmentes sört válasszuk? – szubjektív ajánlás

Ízlések és pofonok különböznek, de általános kóstolási normák alapján készítettem egy ajánlást a magyar hiperek és élelmiszerláncok kínálatából. Nem lesz itt szó a gyümölcsös ízesítésű radlerekről, hisz azok inkább üdítőitalok. Ez a piac a sörgyáraknak természetesen fontos, de az aromás, gyümölcsleves sörmixekről annyi elég, hogy nyáron, nagy melegben vagy sportolás közben jól esnek, és ezt fogyasztva azzal áltathatjuk magunkat, hogy sörözünk.

 

A búzasörök enyhe fanyarságukkal jobban elrejtik az alkoholmentesek jellegzetes, enyhén malátás, édeskés mellékízét. A legtöbb helyen a bajor Erdinger Alkoholfrei kapható, ami lehűtve jó kompromisszum, és a néha-néha megvásárolható Maisel’s Weisse Alkoholfrei mellett kiváló frissítő. Nem véletlenül szponzorálnak rengeteg sporteseményt az Erdingernél, az alkoholmentes sör bizonyítottan az egyik legjobb izotóniás sportital, hiszen megfelelő arányban tartalmaz vitaminokat, szénhidrátot és ásványi anyagokat, illetve a bevitelhez szükséges folyadékot.

Lágerekben már jóval bővebb a választék. A magyar és a nagy nemzetközi márkáknak szinte mindegyike kínál alkoholmentes változatot. A német élelmiszerláncok (Penny, Lidl, Aldi) saját márkás alkoholmentesei a felejthető kategóriába tartoznak. Egyenízük van, ami kényszermegoldás. Hasonló élmény, mint húsz éve a két versengő márka, a Schlossgold és a Buckler nyújtotta rossz emlékek.

A magyar sörgyárak termékei közül a Borsodi és a Soproni alkoholmentese komoly kompromisszumkészséget igényel fogyasztójától, de a soproni Gösser is „bátor” sörivót kíván. A pécsiek Szalonja még 0,5 százalékos alkoholtartalmú, és az Arany Ászokkal egyetemben ez sem teszi magasabbra a lécet. A Dreher már a felső középkategóriás ízélményt adja, a magyar márkák közül fölényesen vezet.

A nemzetközi brandekből válogatva a Staropramen kifejezett csalódás volt számomra, a malátás illat még helyénvaló volt, de az ízek a többi nem vágyott alkoholmentes ízeire emlékeztetnek. A cseh Budweiser vagy a spanyol Freedamm (az Estrella alkohol- és gluténmentes változata) már jobb választás, de itt is akad kompromisszum. A Heineken alkoholmentese, a Dreher szintjén álló, korrekt darab.

 

A Peroni ígéretes, kellemesen komlós, friss, de a legnagyobb és pozitív meglepetés a korábban többször kóstolt, és gyengének elkönyvelt Stella Artois volt. Az új csomagolásban és technológiával egy kifejezetten kellemes láger, szerintem jelenleg a kategória legjobbja, bár a csapolt cseh Krusovice Nealko azért még egy szinttel feljebb van. Klasszikus malátás és zöldséges komlós illata és kellemes harmonikus íze van, igaz, egy jóféle hagyományos cseh pilzeni után már ezen is kiérződnek a mellékízek.

Alternatíva lehet még a Kozel félbarna alkoholmentese, amiben a barna sörökre jellemző malátásabb, édeskésebb ízek jobban elfedik az „alkoholmentes-ízt”, így kellemesebb, kifejezetten szimpatikus sörélményt ad.

Az alkoholmentes sör egy sörbarátnak egyelőre még mindig kompromisszumos választás, de egyre jobb minőségűek, és valószínű javulást is tapasztalhatunk a jövőben. Addig a magyar zéró tolerancia égisze alatt vágyva gondolhatnak páran a nyugat-európai, angliai szabályozásra, ahol ott tart már a fogyasztási kultúra, hogy egy pohár sört elfogyaszthat mindenki az ebédhez-vacsorához egy étteremben, és nem kell alkoholmenteshez nyúlnia, ha „vezető sört” szeretne inni.

Fotók forrása: Vásárhelyi István – Beer Gastronomy