A Horizont sörfőzde nagy utat járt be az elmúlt közel egy évtizedben. Az egyik első újhullámos sörfőzde voltak, akik 2013–2014 körül céget alapítottak és azt folyamatosan fejlesztve, csak az üzemméretet tekintve 2021-re a nagyobb kisüzemi főzdék közé kerültek. Ekkori kapacitásaikat tekintve nagyjából a FIRST-tel vannak egy súlycsoportban, amit erősít az is, hogy ők is létrehozták saját Taproom-ukat, azaz Csapházukat Budapesten közvetlenül a sörfőzde mellett, átadva a kisüzemi sörkészítés autentikus légkörét.
A Horizont, csakúgy, mint az „élbolyba” tartozó budapesti kisüzemi főzdék, folyamatosan innoválnak, keresik az újdonságokat a piacon, és azok többféle variációit is igyekeznek lefőzni. Ezek mellett ugyanakkor hangsúlyt fektetnek a tradicionális lager sörök gyártására is, illetve egészen elképesztő kísérletező munkát végeznek a savanyú sörök terén is.
A kínált termékeik palettája rendkívül széles, és nagyon jól különülnek el az egyes szortimenthatárok a Horizont sörök megjelenésében is. Elég csak az extra prémium Night Shift sorozatukat megnézni, ami esetükben a magas alkoholtartalmú hordóérlelt tételeket jelentik, és ezt ők még mindig üvegben értékesítik, díszdobozban. Néhány főzde ezen a téren ugyan hajlik arra, hogy az ilyen tételeket is dobozba tegye, ám véleményem szerint is az emberek a prémium fogalmát többnyire az üveges sörökkel társítják, bár ez a trend valóban gyengülőben van.
Maga a cég többnyire küzd azon betegségekkel, amelyek majdnem az egész iparágat jellemzik. Mivel a keresletet a hazai kisüzemi szektor a kínálat növelésével igyekezett megteremteni, ezért a legtöbben nem bírták évről-évre megfinanszírozni azt, hogy a fogyasztók egyre nagyobb volumenben vásároljanak tőlük. Eközben ráadásul egyre többen is jelentek meg a piacon, akik ugyanabból a lassan növekvő tortából akartak maguknak egy szeletet. Ez vezetett el oda, hogy az újhullámos főzdék nagyrésze, és így a Horizont is, veszteséggel zárta az alapítása óta 2020-ig eltelt évek mérlegeit, hiszen ez az egyszerű előre felé menekülő stratégia, amelyben a cégek hiteleket vesznek fel, előbb hosszabb távra, majd rövidlejáratra, hogy az éves működésüket megfinanszírozzák azt hozza magával, hogy a megtérülési pont eléréséig veszteséges lesz az üzem. A Horizont esetében ez a fordulat ugyanakkor talán pont 2021-ben következett be. Igaz, hogy még nem látjuk a 2022-es év mérlegeit, de talán bízhatunk abban, hogy az üzem a főzdével és a saját csapházzal fel tudta építeni azt a vertikumot, amely a Horizont névvel sikert fog hozni.
A gazdasági sikerhez a Horizont sörei alapvetően jó alapot biztosítanának. Széles spektrumban sikerült a termékeiket végigkóstolnom és meg kell vallanom, hogy nagyon pozitív véleményem alakult ki általuk az üzemben folyó munkáról, ugyanisa legtöbb sörük nem csak stílusazonos, de még finom is.
A Selfish Games nevű alszortimentjükből a kóstolást a Frau Lagerrel kezdtem, amely megjelenésében egy mélypilseni színű, kellemes habkoronával és kifejezetten „németes” lager illattal rendelkező sör, és ezt az íze sem hazudtolja meg. A sör tökéletesen van összerakva, és nagyon harmonikus az összhatás. Vakkóstolás esetén nem tudtam volna megkülönböztetni egy „tradicionális” Németországban főzött lagertől. Második ezen sorozatba tartozó és kóstolt sörük a Beantown Tea Party nevű amerikai stout volt, amelyben a csavart az Earl Grey tea és a bergamot olaj használata adta. Őszintén meg kell mondanom, hogy sok hasonló karakterű sört kóstoltam az évek folyamán, ám ez volt közöttük ezidáig a legjobb.
A sör kitöltésekor, ugyanis intenzív earl grey tea illat fogadott, de nem az az illat, amikor az ember benne felejti a bögrében a filtert, vagy teafüvet, hanem az illat legnemesebb karaktere. Ezt egészítette ki a sűrű fekete, kellemesen pörköltmalátás karakter. A sorozat zárótétele a New Zealand Cold TIPA azaz tripla cold IPA sörük volt, mely megint csak egy sajátos stílus, a sör pedig hozta a kötelezőket. Magas alkoholtartalom mellett, intenzív új-zélandi komlósságot.
Alapszortimentjüket a Rebel Berry nevű savanyú, málnás sörükkel kezdtem. Nem vagyok az extrém savanyú sörök kedvelője, ezért is volt nagyon jó élmény a Horizontnak ez, és más hasonló tétele, mert a savanyúság mindig átgondoltan, harmonikusan van jelen a termékeikben. A sör frissítő, amelyet gyönyörűen egészít ki a gyümölcsös utóíz. Nagyon hasonló élményt adott a passiógyümölcsös Passion Flick nevű milkshake pale ale tételük is, mely savanyúság nélkül tudott finoman gyümölcsös lenni. A sör ráadásul a hagyományos értelemben is gyümölcsös sör, azaz érezzük a kellemes alapsört, amelyet jól egészítenek ki a gyümölcsös felhangok. Ezt követte a Hazy Queen nevű NEIPA sörük, és teljesen meg voltam elégedve vele, mert egy jól összerakott NEIPA, ami talán egy kicsit már idejétmúlt ízvilágú, a piacon levő intenzív ízű komlók miatt, de épp ezért jó helyen van az alapszortimentben. A sort zárta a Gentle Bastard nevű India Pale Ale sörük, ami fantasztikusan hozza a tipikus, inkább angol IPA-s vonalat, kellemes karamelles malátaalapot, azt kiegészítő komlós, de nem tapadós keserűséggel.
Sour Series nevű alszortimentjüket a Sweet Dreams Are Made of Prunes nevű egészen különleges típusú sörükkel, egy szilvás Lichtenhainerrel kezdtem. Maga a típus egy kevésbé ismert német történelmi búzasör, amely egyesíti magában a füstölt és savanyú sört. A termékből a füstölt karakter nagyon élesen jött, amit én személy szerint kifejezetten kedvelek, ugyanakkor, a szilvás befejezés savanyúsága különlegessé tette az addigi ízhatást. Alapvetően ez az íz idegen a hétköznapi ízlésünktől, de hozzá tudnék szokni.
Második Sour Series sörük a Sacrifice to the Gods nevű, joghurtos borsos sörük volt, ami az egyetlen olyan, amelybe bele tudok kötni, mivel a sörben levő joghurtosság számomra teljesen elnyomott minden más ízhatást, és nem igazán tudta a sör megmutatni önmagát.
