Valóban értékmérő? Mármint a borok jó érlelhetősége. Feltétlenül kell egy bornak évtizedekig a csúcson maradnia? Rendszeresen felteszik ezt a kérdést, és a választ sokáig magam is kerestem – sőt valójában keresem ma is. Biztos, hogy a borok értékét és végső soron az árakat is befolyásolja az, hogy meddig lehet eltenni egy-egy termelő, borvidék, szőlőfajta stb. borait. Az élvezeti értékét viszont biztosan nem befolyásolja olyan módon, ahogy azt sokan értelmezik.
A nagy és drága boroktól persze elvárjuk, hogy ne csak egyszerűen gyönyörködtessenek, de ezt ráadásul hosszasan képesek legyenek megtenni. Jó érzés ránézni egy-egy palack borra, ha ismerjük. Illata, íze, tapintása már a palack látványára felidéződhet bennünk, ez egy ritka jó és megnyugtató érzés. Ezek a maratoni futók, ami természetesen nem zárja ki, hogy ne eshetnénk szerelembe egy egyszerű sprinterrel is.
A magyar borkínálat elmúlt 15-20 évének fejlődését nyomon követők tudják, hogy boraink nemzetközi mércével mérhető érlelhetősége még hagy némi kívánnivalót. Ennek okai sokfélék, most nem is részletezném őket, csupán példaszerűen néhány lehetséges magyarázat: a szüreti időpont nem megfelelő megválasztása, tökéletlen hordóhasználat, gyenge évjárat vagy éppen ezek összessége és így tovább.
Ahhoz, hogy tisztában legyünk boraink értékével, eltarthatóságával, rendszeresen kóstolnunk kell őket. Nem vitás, ebben a kérdésben csak az hozhat megnyugvást, ha nyomon követjük pincekincseink fejlődését – netán hanyatlását is.
Íme néhány példa a mostanában kóstolt, ha nem is matuzsálemi, de érlelt tételekből.
Györgykovács Somlói Olaszrizling 2008
Szokásos sós-fanyarkás, nagyon somlói illat. A fajtához mérten nem túl intenzív, de az indítás visszafogottságáért kárpótol a bor íze. Nem túl jó híreket hallva Imre legutóbbi döntéseiről (szőlőeladás stb.), talán egy kisebbfajta kétségbeesés is kerülget. Nagyon régen, 1990 táján történt meg a nagy találkozás, mármint Györgykovács Imre borai és magunk között. Élénken élnek első találkozásainknak emlékei bennem és a hamisítatlan Györgykovács-stílus. Ez ebben a borban is tetten érhető: semmi túlzás, semmi extra koncentráció, ellenben kiváló savszerkezet még most is. Finom fanyarkásság a vegetális-ásványos ízek mellett, hosszan tartó, gazdag aromatika. Bármikor meginnám. Nem biztos, hogy még sokáig fektetni kell, de néhány év potenciál biztosan van benne.