Valóban értékmérő? Mármint a borok jó érlelhetősége. Feltétlenül kell egy bornak évtizedekig a csúcson maradnia? Rendszeresen felteszik ezt a kérdést, és a választ sokáig magam is kerestem – sőt valójában keresem ma is. Biztos, hogy a borok értékét és végső soron az árakat is befolyásolja az, hogy meddig lehet eltenni egy-egy termelő, borvidék, szőlőfajta stb. borait. Az élvezeti értékét viszont biztosan nem befolyásolja olyan módon, ahogy azt sokan értelmezik.
A nagy és drága boroktól persze elvárjuk, hogy ne csak egyszerűen gyönyörködtessenek, de ezt ráadásul hosszasan képesek legyenek megtenni. Jó érzés ránézni egy-egy palack borra, ha ismerjük. Illata, íze, tapintása már a palack látványára felidéződhet bennünk, ez egy ritka jó és megnyugtató érzés. Ezek a maratoni futók, ami természetesen nem zárja ki, hogy ne eshetnénk szerelembe egy egyszerű sprinterrel is.
A magyar borkínálat elmúlt 15-20 évének fejlődését nyomon követők tudják, hogy boraink nemzetközi mércével mérhető érlelhetősége még hagy némi kívánnivalót. Ennek okai sokfélék, most nem is részletezném őket, csupán példaszerűen néhány lehetséges magyarázat: a szüreti időpont nem megfelelő megválasztása, tökéletlen hordóhasználat, gyenge évjárat vagy éppen ezek összessége és így tovább.
Ahhoz, hogy tisztában legyünk boraink értékével, eltarthatóságával, rendszeresen kóstolnunk kell őket. Nem vitás, ebben a kérdésben csak az hozhat megnyugvást, ha nyomon követjük pincekincseink fejlődését – netán hanyatlását is.
Íme néhány példa a mostanában kóstolt, ha nem is matuzsálemi, de érlelt tételekből.
Györgykovács Somlói Olaszrizling 2008
Szokásos sós-fanyarkás, nagyon somlói illat. A fajtához mérten nem túl intenzív, de az indítás visszafogottságáért kárpótol a bor íze. Nem túl jó híreket hallva Imre legutóbbi döntéseiről (szőlőeladás stb.), talán egy kisebbfajta kétségbeesés is kerülget. Nagyon régen, 1990 táján történt meg a nagy találkozás, mármint Györgykovács Imre borai és magunk között. Élénken élnek első találkozásainknak emlékei bennem és a hamisítatlan Györgykovács-stílus. Ez ebben a borban is tetten érhető: semmi túlzás, semmi extra koncentráció, ellenben kiváló savszerkezet még most is. Finom fanyarkásság a vegetális-ásványos ízek mellett, hosszan tartó, gazdag aromatika. Bármikor meginnám. Nem biztos, hogy még sokáig fektetni kell, de néhány év potenciál biztosan van benne.
Kreinbacher Kőkonyha 2009
Ez a tétel itt-ott még elérhető, mondhatni ereje teljében van. Az évjárat melegsége tódul szinte az illatból, meleg, édeskés, finoman árnyalt hordós karakterrel. A pincészet első néhány évjáratának borai erősen hordóhangsúlyosak voltak – hiszen csupa új hordóval kezdtek –, nagyjából ennyi idő után érezhető a fa tényleges beépülése. Most is érezhető az egészséges és érett alapanyag, a jó minőségű hordó használata. Kimondottan sima és élvezetes a bor textúrája.
Egyensúlya billen egy kicsit az alkohol felé – ez adhat némi kritikára okot, semmi egyéb. Telt és tiszta, határozott stílusú bor – olaszrizling, furmint és hárslevelű összeállítás a Somló egyik emblematikus dűlőjéből. Hanyatlásnak nyoma sincs benne.
Szent Andrea Pinot gris 2006
Személyes veszteségként éltem meg, amikor a St. Andrea Pincészet felhagyott fehérborainak fajtatiszta palackozásával. Nem mintha az ’Egri Csillagként’ is kezelhető gyönyörű borok nem lennének elég érdekesek, de a chardonnay, olaszrizling és szürkebarát egy-egy dűlős bora rengeteget mondott Eger potenciáljáról. Sok emlékezetes bort kóstoltunk akkoriban ezek között. De most itt egy 2006-os Pinot gris, ami fajtát, évjáratot, termőhelyet egyaránt képes tükrözni.
Ez a kissé felemás évjárat sok emlékezetes bort hozott magával függetlenül attól, hogy borainak érlelhetősége nem a vártnak megfelelően alakult. Élénk és itt-ott szögletes savai nem gömbölyödtek be mindenütt a borokba. Itt viszont erről szó nincsen, a bor tökéletes állapotot mutat. Szerkezete most is kifogástalan, még némi élénkség is érezhető a szájpadláson. Kiegyensúlyozott, nyoma nincs benne a hanyatlásnak. Szinte a fajtát is meghazudtolóan jók a savai. Finoman érezni a hordót, ornamentikájában gyógyfüveket és leheletnyi szárított fűszerességet. Hosszú és tartós bor.
Bott Judit Furmint Teleki 2007
Ez az évjárat meleg volt. Meleg, de viszonylag kiegyensúlyozott, a nagy július végi hősokkal együtt sok szép és egészséges szőlőt lehetett szüretelni. Az eltarthatóság szempontjából a jó savak mellett az egészséges szőlőnek is igencsak komoly szerep jut. Ebből a szempontból tehát az évjárat jó osztályzatokat kapott. A fehérborok nem dübörgő savaikkal szerettették meg magukat, mondhatni inkább szólt az évjárat a barokkos borok szerelmeseinek.
Bott Judit borai viszont a kezdetekkor sem az alkoholról szóltak. A Teleki elég meleg dűlő, amiből itt semmit nem éreztünk. Illata már a bontás pillanatában is lenyűgöző volt. Kamillavirág-kajszi-birs hármasa bódítóan és egyben józanítóan tisztán nyílt meg a palackban. Ugyan feltett szándékom szerint egyáltalán nem foglalkozom pontszámokkal, amikor erre a borra gondolok, bizony kavarog bennem egy nagy, kerek és konkrét szám. Tökéletes egyensúly, kitűnő tartás, elegancia és finesz. Ízeiben is érezni a kamilla és a birs jelenlétét, selymes tapintása letaglóz. Egymás kezéből kapkodjuk a palackot.
Orsolya Pince Ostorosi Pinot noir 2006
Fenntartásaim voltak, nagyon régen kóstoltam ezt a bort. Kicsit féltem tőle. Ok nélkül, mint kiderült. Kezdetben nehezen nyílt az illata, kellett egy kis idő ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön benne. Akkor viszont egy tökéletes pinot illat-arzenál alakult ki a pohárban. A fajta tercier aromáinak legjava felfedezhető volt benne. Vargánya, szarvasgomba, dohány némi narancsvirág-kísérettel. Buja és csábító – ahogy azt a legszebb pinot-k tudják. Szájban sem volt csalódás, amit kínált: kifogástalan állapotban lévő savak, finom szerkezet, szinte hálószerűen karcsú, de határozott alapok. Hosszú, tartós íz, lendületes befejezés.
Gál Tibor Syrah 2003
Ennek a bornak az alapanyaga a másodszor termő syrah. A szűztermés annyira kevés lett 2002-ben, hogy Tibor kénytelen volt merlot-val házasítani – ez lett a sokszor megcsodált, most is gyönyörű Syrah-Merlot 2002. A mostani borunk abszolút hordóminta volt – tanár úr írta meg a címkét –, a palackozás óta itt pihent a pincében. Talán a 2007-es Teleki mellett a legnagyobb meglepetést szolgáltatta. Nem mintha nem lettek volna magas elvárásaink és reményeink, de azért tudjuk jól, hogy a nem készre kezelt borok okozhatnak néha meglepetéseket. Meglepetés most is volt, abszolút pozitív.
Illata kezdetben zárkózott volt, de a levegővel találkozva egyre összetettebb és finomabb lett (szombat estére még szebb lett, csütörtökön délben bontottam a palackot…). Finom savak, beépült tannin, rengeteg fűszer és praliné az ízben. Tipikusan a „saját halott” kategóriába tartozó bor – merthogy nem adunk belőle senkinek egy kortyot sem.
Weninger-Gere Villányi Cabernet franc 2006
Ezt a tételt gyakrabban kóstoltam, mint a többit, szerettem is. Kíván némi levegőztetést, de 2-3 óránál többre már nincs szüksége. Színe már gránátba hajlik, de illata gazdag és eleven. Nedves avar, dohány, a villányi franc-okra jellemző csokoládés-földes jegyek. Tiszta és vastag karakter. Szájban is rendben, tanninjai már nagyon szépen beépültek az ízképbe. Határozott savgerinc és jó arányok jellemzik. A hordóhasználat is jól sült el: semmi nem lóg ki a borból. Tartós és nagyformátumú.
Sebestyén Csaba Gradus 2003
A szekszárdi termelő első „nagy” bora, kíváncsian vártuk már megjelenésekor is. Már színében meglepő volt, hiszen mély és hideg árnyalatára nem számítottunk! A tizennégy év meg sem kottyant neki. Illata némi levegőztetés után szinte friss gyümölcsöket idézett. Szilva, aszalt meggy, némi csokoládé – parádés válogatás. Ízében megtartott savai, leheletnyit érdes cserzőanyag mellett rengeteg aszalt gyümölcs, édeskés fűszerek és csokoládé. Hosszú, tartós, érezhető potenciállal.
Gere Attila Grand Vin de Villány 2003 Cabernet franc
Tanulmány az Attilához. Legalább is annak tekinthető az a sorozat, amit Gere Attila a 2003-as évjáratból palackozott. Önálló cabernet franc, merlot, cabernet sauvignon és egy házasítás a három önálló fajtából. Valójában a négy bort együtt kellett volna kóstolni, de részben már nagyon kíváncsi voltam, részben szerettem volna még tartalékolni a hosszú téli estékre is – így csak a cabernet franc palackja nyílt most ki. Viszonylag rövid levegőztetés után kóstoltuk. Tipikusan az a bor, amit az ember szívesen betesz kakukktojásnak egy nagy Bordeaux vagy szuper-toszkán borsorba. Nem tud hibázni.
Kifinomult, mély tónusok, rengeteg fűszer és gyümölcs az illatban.
Hordónak már nyoma sincs, annál inkább finom érlelési aromákat érzünk szilvalekvár, csokoládé és drága dohány képében. Szájba véve gyönyörűen bontakoznak ki kontúrjai. Arányos, élénk bor remek savakkal, kitűnő hordós jegyekkel, az érlelés nyomaival minden apró kis rezdülésében. Lehetne az érett bor dicsérete, de mondhatjuk azt is: miért kell a borokat nyersen meginni? Ilyenkor mérhetetlen boldogság fog el. A jókor elővett palackok okán érzett büszkeség boldogsága.
