Rejtett kincseink

Elegancia, finesz, valódi borélmény. Miért is fosztják meg magukat olyan sokan ezektől?

A magyar bortermelő lelki alkatáról Szekfű Gyula annak idején hosszasan és igen kimerítőn értekezett. Nem tudom, mit szólna, ha a ma borfogyasztóját kellene értékelnie. Szívesen meghallgatnám gondolatait, én ugyanis kissé elveszettnek érzem magam. Hogy miért? Mai kesergésem oka a nem túl biztató fogyasztói szokások körül keresendő. Van ugyanis egy remek szőlőfajtánk – több is van, de most erről az egyről van szó –, mégpedig a kékfrankos. Nem érdemes firtatni a származását vagy a génállományát, egyértelműen Közép-Európához köthető. Itt, nálunk terem belőle a legtöbb, kb. 7400 hektárnyi területen. Mégis úgy tűnik, a világ sokkal inkább az osztrák kékfrankosokat tekinti etalonnak, mi pedig hagytuk ezt a lehetőséget is szépen, csendesen elcsordogálni egy általunk nem alakítható mederben. 

Mindez azért zaklatott fel immár sokadszor, mert Gyöngyöspatán afféle kis kékfrankosfesztivál alakul. Ami önmagában igazán örvendetes, nem örültünk viszont a csendes és visszafogottnak tűnő látogatottságnak. A fajta értékeiről engem már nem kell győzködni, mégis hallatlan öröm fog el, ha ennyi kiváló bort kóstolhatok, mint a mai kínálat. Részben a helyi és vendégtermelők szépségei, részben egy kiválóan összeállított évjáratpotenciált firtató kóstoló keretében. 

A kékfrankos általában jól fogyasztható arányokkal készíthető, intenzíven gyümölcsös, nagy savtartalmú, selymes tapintású és a terroir iránti hihetetlen érzékenységet mutató szőlőfajta, amelynek minden adottsága megvan ahhoz, hogy felkeltse a világ érdeklődését. 

A honi borkedvelők zöme mégsem keresi ezt a fajtát. Legyen szó a legkomplexebb, legizgalmasabb vörösborról, ha a neve: kékfrankos, a magyar ember behúzza féket és kér még egy pohár új-zélandi sauvignon blanc-t. Mit rontottunk el? Mert a fajtával a világon semmi baj nincsen. Koncentrált, izgalmas, kitűnően érlelhető, csupa gyümölcs, mégis elegáns bor válik belőle. Jó kezekben persze, mert senki ne feltételezze, hogy hitvány alapanyagból jó bort lehet készíteni. 

Itt a Kárpát-medencében több mint száz éve ismerik. Nagy valószínűséggel Ausztriából került hozzánk Sopron vidékére a filoxéra-vész idején. Az is egészen biztos, hogy nevének eredete nem köthető Napóleon hadaihoz, jobban mondva az általuk akkoriban használt kék hasú francia bankókhoz, amit gyakorta emlegetnek a fajtával kapcsolatban. Viszont bora nagyon sokáig megőrzi a kékes színét, de maga a szőlő fürtje is kékes árnyalatúra színeződik.

Megbízható és nem rendkívüli igényekkel előálló fajta. Ezért is válhatott a XX. század végére Magyarország legnagyobb mennyiségben termesztett szőlőfajtájává. Egyetlen szőlőfajta termesztése sem egyszerű, de a kékszőlőfajták között azért a kékfrankos a könnyebben kezelhető kategóriába sorolható. Kimondottan megfelel számára a Kárpát-medence klímája, ez a sokszor hűvös-csapadékos, de összességében mégis inkább kiegyensúlyozott szárazföldi klíma. 

A kékfrankos bármelyik alföldi homokbuckán megterem, de legszebb darabjainak feltűnése sokkal valószínűbb Sopron, Eger, Szekszárd, Villány vagy éppen a Mátra lejtőin. Egy-egy fajta jó termeszthetősége persze önmagában még nem hozza egyenesen a magas minőséget is, de ennél a fajtánál a kettő mégis együtt jár. Feltétele ennek az, hogy a szőlő szüret tájt érett és egészséges is legyen.

S ha végül mindez együtt áll, nem lehet gátja egy igazán egyedi, remek egyensúlyú, alapvetően gyümölcsös, de kellő ízmélységet is kínáló kékfrankos megszületésének.

A jó egyensúly a borban lévő savak és a cserzőanyag-tartalom, valamint az alkohol kiegyenlítettségében érezhető, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy egyik sem dominál a másik kárára. Ez a kékfrankos esetében szinte borvidéktől függetlenül adott lehet, ugyanis maga a fajta nem tartozik a nagyon vastag héjú kékszőlőfajták közé. Ez a borban jó esetben valóban remek egyensúlyt, lendületes savakat és finom textúrát adhat. Az, aki a kékfrankost szereti, általában pont ezt a karaktert keresi. Tiszta, élénk és határozott illatok, zömmel meggyes-málnás, fűszeres jegyekkel. A jó kékfrankos ízében soha nem a hordóról szól, sokkal inkább a gyümölcsökről és a termőhelyről. Selymessége jó esetben eleganciával társul, illatának és ízének játékossága hosszú, mély tónusokat is kínáló korttyal ajándékoz meg. A legnagyobb kékfrankosok jó esetben semmivel nem adnak kevesebbet, mint bármelyik ismert – vagy elismert – nagy tanningyűjtő kékszőlő társa. A bor teltsége, koncentrációja, komplexitása és egyedisége nem fajtafüggő. Sokkal inkább a termőhely, és a termelő precizitása, szakmai tudása és nem utolsósorban ízlése határozza meg, mit is kóstolunk majd a palackból.

Nem is érdemes tehát semmiféle képzeletbeli rangsort fölállítani a Kárpát-medence borvidékei között annak függvényében, hogy melyik adja a legszebb kékfrankost. Mert más a soproni és más a mátrai, de a legjobbak között Eger és Szekszárd egyaránt ott van évek óta. A Balaton vonalától északra fekvő területeken – élén Sopronnal – karcsúbb, általában ásványosabb borokat találunk. A Balatontól délre fekvő borvidékek melegebb tónusú, tanninban általában gazdagabb kékfrankosokat kínálnak. Ez a kis különbség tökéletesen megfelel a klimatikus adottságoknak. Érdemes megjegyezni, hogy ez csupán stílusbeli eltérést jelent, semmiféle borvidékhez köthető minőségi következtetésen nem érdemes törni a fejünket. Egy biztos: a kékfrankos nagyon jó fajta. Mindent tud szinte, amit a nagyok, mégis könnyen megközelíthető. A nagy kékfrankosokra általában nemcsak magas pontszámot adunk, de a palack is viszonylag gyorsan kiürül…

Fotó:  A szerzó felvétele

A gyöngyöspatai kóstoló 2018 és 1997 (!) közötti kékfrankosokat kínált, hihetetlen tiszta és meggyőzően remekül érlelhető tételekkel. Le a kalappal a termelők és boraik előtt. Nem is titkolom a sort tovább, érdemes a Mátra, Sopron, a Velencei hegység és a többi borvidék borait megismerni és támogatni. Tizenöt-húszéves borok tökéletes formában. Elegancia, finesz, valódi borélmény. Miért is fosztják meg magukat olyan sokan ezektől?

Páger Kékfrankos 2018 Mátra Gereg dűlő

Centurio Kékfrankos 2015 Mátra Diós dűlő

Szentesi Kékfrankos 2015 Pázmánd

Losonci Kékfrankos 2011 Mátra Gereg dűlő

Karner Kékfrankos 2009 Mátra Vitézföld dűlő

Szentesi Kékfrankos 2009 Pázmánd

St. Andrea Tóbérc 2006 Egerszólát

Takler Reserve Öreg Tőkék Válogatás 2006 Szekszárd

Ráspi Kékfrankos 2003 Sopron 

Ráspi Kékfrankos 2003 válogatás Sopron

Weninger Spern Steiner Selection 2003 Sopron

Weninger Spern Steiner Selection 2000 Sopron

Weninger Spern Steiner Selection 1999 Sopron

Weninger Spern Steiner Selection 1997 Sopron

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)