Lassan vége az idei spárgaszezonnak, holott valójában tavasz sem volt még. A mi asztalunkon gyakran előfordul ez a kitűnő zöldség, gyerekkoromból hozom a szeretetét. Anyám remek leveseket főzött belőle, de párolva, köretként is gyakori vendég volt nálunk. Az is maradt, bár előfordulása némiképp változott az elmúlt évtizedekben. Bekerült ugyanis a borospohárba. Hogy hogyan?
Egy kissé félreértett, sokak által alul-, mások által túlértékelt szőlőfajta aromatikájában. Ez a fajta nem más, mint a sauvignon blanc. Sokan annak tulajdonítják a sauvignon blanc sikerét, hogy tudjuk, mi várható el tőle: tiszta, ropogós savak, üde, nem érlelt karakter. Ezt a formáját általában hozza is. Intenzív illat- és ízvilága a kezdőknek emlékezetessé teszi. Ez ellentétben áll a chardonnay-val, amit sokféle stílusban készítenek és nehéz köztük eligazodni. De említhetnénk a rizlinget is, amelyet sokkal nehezebb megismerni és megszeretni. Ez persze nem jelenti azt, hogy a sauvignon blanc minden esetben kiismerhető, egyszerű, egysíkú szőlőfajta lenne. Sőt.