Esztergom nemcsak épített örökségével és történelmi múltjával nyűgözheti le az oda látogatót, hanem kulináris kínálatával is. Itt működik hazánk két vidéki Michelin-csillagos étterme közül az egyik, a 42 (a másik kétcsillagos tatai Platán), mely reggelit is kínáló pazar bisztrót működtet Piac42 néven. Mint neve is sejteti, a hely a gyönyörűen felújított piacon lelt otthonra. Ott van továbbá a bő másfél évtizedes múltra visszatekintő, kívül-belül egyaránt látványos, magas színvonalú konyhával bíró Prímás pince étterem és boralagút, az e rovatban már bemutatott Boryou és a Beerlegal, a remek BBQ-ételeket kínáló „Smoke and Smell”, a megbízható mediterrán fősodort képviselő Mediterraneo, az ország egyik legszínvonalasabb italkimérése, a Pálinka patika, hogy csak néhányat említsek azok közül, melyeket magam is meglátogattam, s melyek maradandó élményt nyújtottak. S bár megszűnt, de említésre érdemes a remek Rózsakert, mely igen erős képviselője volt a nem egészen 30 000 lelkes város vendéglátásának.
Idei esztergomi kalandozásaim egyik kellemes meglepetését a Cilantrónak köszönhetem. Amikor kiszúrtam a Google Mapsen, azt hittem, hogy új néven folytatja a Koriander vendéglő, ahol 7-8 éve fordultam meg, s mondjuk úgy, hogy vegyes élményekkel távoztam, nem annyira a konyha, mint inkább a barátságtalan kiszolgálás miatt. De nem ez történt. Mint a Facebook-oldalukról kiderül, 2021 augusztusában nyitottak, s vélhetően azért is választották a kultikus fűszernövény, a „coriandrum sativum” spanyol nevét, hogy megkülönböztessék magukat a másik csapattól. A koriander magját és zöldjét egyaránt használják emberek százmilliói, de alighanem milliárdjai Dél-Amerikában, a Közel- és a Távol-Keleten, meg persze egyre inkább Észak-Amerikában és Európában is. A zöldje igen megosztó fűszer, van, aki mosószerillatot vagy poloskaszagot és szappanízt asszociál hozzá, jómagam, rajongóként, inkább parfümösnek és egzotikusnak mondanám. Egyedi íze és illata feldobja a salátákat, leveseket, dipeket, vannak ételek, melyek mondhatni elképzelhetetlenek nélküle, mint a ceviche, a guacamole, a thai tom ka vagy a pho leves, hogy csak néhányat példát mondjak.
Nem állom meg, hogy fel ne idézzem az egyszer már említett, szintén Cilantro nevű étterembeli ezredfordulós élményemet. A helyet a Mammut pláza legfelső emeletén nyitotta egy magyarul majdhogynem anyanyelvi szinten beszélő, szívélyes, sokat látott török úriember, aki autentikus indiai és mexikói ételekkel várta vendégeit. Ritka jó hely volt, nagy kár, hogy nem sok ideig működött. Hosszan beszélgettünk a tulajdonossal, akkor gondolkoztam el először azon, hogy milyen érdekes, hogy a koriander mennyire meghatározó szerepet tölt be e két, egymástól földrajzilag igen távol eső konyhában.
Az esztergomi Cilantro festett-koptatott bútorzatú, zöldes-kékes fehérre meszelt belterű családi vendéglő, halászhálóval, s a falra erősített kagylókkal, rákokkal dekorálva. A beltérben cserépkályha, akvárium, falra szerelt plazmatévé.
Nemzetközi ihletésű tex-mex és karibi konyhát visznek, kiegészítve a magyar s a mediterrán konyha néhány klasszikus fogásával. Kínálnak többek között salátákat különféle grillezett feltétekkel, halakat s a tenger gyümölcseit változatosan elkészítve, például tőkehalat á la nage (a gasztroblogok ősforrása, a „Bűvös szakács” így ír erről az elkészítési módról), citrusokban marinált polipot mangósalsával, Szent Jakab-kagyló saslikot barackchutney-val, tacókat, burgereket, steakeket, továbbá „Pali bácsi kedvencei” címszó alatt az általunk is rendelt pacalon kívül brassóit, marhapörköltet, osso bucót vadasan, pankomorzsás bécsit sertésszűzből, konfitált marhaoldalast és Caprese blue-t. Utóbbi a Cordon Bleu-re utal, s bivanymozzarellával, Serrano sonkával és marinált paprikával töltött rántott szüzet fed.
Az Esztergom központjától alig tíz kilométerre fekvő, Kesztölcön gazdálkodó Szivek pince borait tartják. A pincészet borait alkalomadtán lassan egy évtizede kóstolgatjuk. A Cilantróban tett látogatás jó apropó volt arra, hogy vessünk egy pillantást a borászat honlapjára. Hadd idézzem a beköszöntőmondatokat: Kesztölc „első okleveles említése 1075-ből is a szőlőről szól. A garamszentbenedeki apátságnak I. Géza adományozott 7 szőlőt és 5 vincellért 2 eke föld mellett. A Pilis lábánál hosszan elnyúló településünk értékes történelmi múltú. Borainkkal szeretnénk a falu jó hírét öregbíteni.” Megtudhatjuk azt is, hogy a kézi műveléssel és a gondos feldolgozással a termőhely komplexitását szeretnék bemutatni. Úgy véljük, mindkét törekvésük sikerrel jár.
Visszatérve a Cilantro italkínálatára, Drehert és Pilsner Urquellt csapolnak, palackban 18 tételt kínálnak az Asahi- és a Heineken-portfólióból. Kézművessöreik nincsenek. A töményitalok zöme tömegtermék, de találunk egy-két különlegesebb tételt is köztük. Magyarán az italszortiment bővíthető.
A kiszolgálás kedves, szívélyes, felkészült.
A fehérborban párolt salottás, fokhagymás fekete kagylóval nem tudtak szolgálni, megtudtuk, hogy pár nap múlva lesz csak kapható, amikor megkapják a friss szállítmányt. A csalódottságunk dacára ezt a jó pontok között könyveltük el, világosan kiderült, hogy nem tartanak a fagyasztóban néhány tartalék adagot ilyen esetekre, amikor a friss elfogy, inkább jelzik, hogy nincs. Aligha derülne ki a dolog, ma már kifejezetten jó, a frisstől nehezen megkülönböztető héjas mirelitkagylót is be lehet szerezni. Ajánlottak helyette kagylóhússal készült louisianai chowdert, mely korrektnek, ízletesnek bizonyult.
Meg voltunk elégedve a Buffalo csirkeszárnyakkal is, annál is inkább, hogy a mellé adott kéksajtmártás remek volt, még kértünk hozzá extra zellerszárat, hogy teljes egészében kimártsuk.
A pacal ízre kiváló, a szaftja kellően, de nem eltúlzottan sűrű, optimális pörköltszaft minden tekintetben. Banálisnak hangzik, de végigkóstolva pörköltek tucatjait, nagyon sokan itt buknak el, vagy leveses a lé, vagy túlpaprikázott, vagy zsírdominált, hagymátlan. A pacalcsíkok lehettek volna cseppet feszesebbek, de így, ahogy kaptuk, ez a produkció a legjobbak közé tartozott, különösen a kifogástalan petrezselymes burgonyával, mely ízre és állagra mindazt nyújtotta, amit elvárhatunk ettől a sokszor megcsúfolt körettől. Mert bizony ezt is el lehet rontani, s el is rontják sokszor. A dekorációként kapott petrezselyemszál leveleinek széle kezdett már sárgulni, én inkább mellőztem volna a használatát, de az az apró szépséghiba nem szegte kedvünket.
Megelégedésünkre szolgált a quesadilla is, kiváló volt a harapásélmény, a tortilla és a töltelék összjátéka, ami mögött az ízharmónia sem maradt el.
Fogásaink többsége sört kívánt, rendeltünk is egy Dreher IPA-t. A pacalhoz ideáltipikus választás egy kadarka siller lett volna, de mi a chardonnay-ra és a cserszegire voltunk kíváncsiak, melyek megfeleltek elvárásainknak. Előbbi jó volt a pörkölthöz, étel-bor társításban jobb aláígérni a borral, mint elnyomni a fogást. Inkább igyunk egy könnyed, de karakteres fehéret a pörköltekhez, mint egy tanninos, uralkodni akaró s az ételt elnyomó vöröset.
A Cilantro azok helyek egyike, ahová bármikor örömmel újra beülnénk, itt a vendéget vendégként kezelik, a fogások zöme izgalmas, s mint tapasztaltuk, jól elkészített. Örömmel kóstolnánk tőlük egy fekete-fehér szezámköntösben sült vörös tonhalat vagy egy angyalhajtésztán felszolgált scampit.
Cilantro Tropical bistro
Esztergom, Pázmány Péter u. 1.
Telefonszám: +36 30 868 2963
Honlap: https://web.facebook.com/MiaTropicalBistro/
E-mail-cím: [email protected]
