A festői szépségű Esztergomba jellemzően a garamkövesdi borverseny idején, évente egyszer, márciusban visz az utam. Kivételt a karpatiaettermek.hu adatbázisának összeállítási időszaka képezett, mivel a városban több olyan étterem is működik, amely nem maradhatott ki a merítésből. Ezeket név szerint is érdemes megemlíteni. Legjelentősebb a tavaly novemberben Michelin-csillagot kapott, Barna Ádám nevével fémjelzett „42 Restaurant”, de kifejezetten színvonalas és jó szívvel ajánlható a Prímás pince is. Remek élményt nyújtott továbbá a Rózsakert, amely sajnos tavaly szeptemberben bezárt.
Előzetes világhálós „nyomozás” után idén két helyet vettem célba. Előbb a BeerLegalbe ültünk be, majd a Boryou-ba, amiről a következő részben szólok majd. A tavaly ősszel nyílt BeerLegal a város legjobb sörözője, az interneten elérhető adatok alapján úgy tűnik, hogy az egyetlen egység, amelyben hangsúlyt kap a magyar minőségi kézműves sör a jobbacska cseh, ír és német főzetek mellett (pl. Bakalar, Bernard, Erdinger, O’Hara). A vendégcsapokon ottjártunk idején olyan klasszikusokat tartottak, mint a Szent András Sörfőzde Ogréje, vagy a Horizont Hazy Queenje. Kínálnak nyolcféle, decire is kimért minőségi bort, a töményitalok között a prémium kategória dominál.
A terem végében gravírozott tükör, amelyen a Doors együttes, Jimi Hendrix és a Beatles kontúrjai vehetők ki. A falra szerelt szóló- és basszusgitár is jelzi a minőségi rockzene iránti elkötelezettséget. Ottjártunk idején a háttérben ír zene szólt, ami sokat emelt az amúgy is jó élményen.
A kiszolgálás kifogástalan. Felszolgálónk udvarias, kedves, kommunikatív, felkészült, témában van a kínált söröket illetően.
Az ételválaszték szűk, de tartalmas. Tartanak baconbe tekerve megsütött rákot, csípős csirkeszárnyakat, steakeket és burgereket az általunk rendelt velőscsonton kívül. Az iranyesztergom.hu oldalnak a város „újhullámos” helyeit bemutató írásából megtudhatjuk, hogy a séf Schmidt Gábor, aki korábban Svájcban vezetett egy steak house-t.
A velőscsontot trendi tálalásban tették elénk, félbefűrészelve, sütve, jól sikerült chimichurri mártással és marinált lilahagymával, nem igazán meggyőző, „házi gyökérkenyérnek” mondott pirítóssal kísérve. Egy kézműves pékség kovászos kenyere nagyot emelt volna az amúgy is korrekt fogáson. A csontot megfelelően hőkezelték, a velő teljes egészében forró volt, miközben nem sütötték túl. (Nehéz elhinni, de sikerült már olyan velőscsontot kapni a Füge étterem elődjében, a „Hortus Club étterem – Meat Farm” nevű helyen Biatorbágyon 2020 nyarán, amelyben felül langyos, alul hideg, dermedt volt a velő.)
Március második felében jártunk a BeerLegalban, nem sokkal március 17-e után, amikoris az írek hazájuk egyik védőszentjének, Szent Patriknak a halálára emlékeznek, de ünnepnek számít e nap az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Új-Zélandon is. Sőt, az ír kocsmák világszintű elterjedtségének köszönhetően lényegében mindenfele, ahová csak elér az európai kultúrkör.
Ellentmondásosak a világhálós források abban a tekintetben, hogy mikor ittak először zöld sört e napon, de abban egyetértés van, hogy a furcsa színű sört Thomas H. Curtin készítette elsőként, aki kék festéket tett a világos sörbe. (A zöld sörről többek között itt olvashatunk bővebben.) A zöld sör napját 1952. március 17-én tartották meg első alkalommal az Egyesült Államokban.
A BeerLegalban a Litovel zöld sörét kínálták, ennek alapját egy élvezhető szűretlen cseh lager képezte, vakon nem biztos, hogy eltaláltuk volna a színét. Kértünk egy Hazy Queent is, 3 decit 1990 forintért mérnek ki, ez elég húzós díjszabás a maga kategóriájában is, de nem bántuk, kárpótolt a minőség. A Horizont remek söre Erdinger búzasörös pohárban érkezett, ami egy ilyen színvonalú helyen kissé disszonáns. Mivel a vendégcsapon gyakran cserélődik a sör, nem várható el, hogy márkás pohárban csapoljanak minden főzetet, de egy felirat nélküli Craft Master One típusú pohár tökéletesen megfelelne e célra.
