A kínálat az olasz és a helyi konyha fogásainak jellegzetes egyvelegét nyújtja. Szerepel benne egyik oldalról többek között tökéletesnek ígért carbonara spagetti, rákos-vargányás-szarvasgombás pasta, fehérboros, koktélparadicsomos rák vajról indítva, másik oldalról roston sült sertéstarja gyökérzöldségekkel, csirkepaprikás, bableves csülökkel, illetve puliszkával körített gombabecsinált, hogy így fordítsuk a tejfeles, fokhagymás jelleges román ragut, a „ciulamá”-t, aminek a leggyakoribb alapanyaga, mint ezúttal is, a gomba (ekként népszerű böjti étel), de készítik csirkéből is.
Indításnak rendeltünk egy hagyományos kenegetőkből álló vegyes előételtálat. A zakuszka gyengécske volt, vagy ipari terméket kínáltak, vagy egy nem túl ügyes háziasszony zakuszkáját. (Azt nem feltételezem, hogy a bonyolultabb feladatokat megfelelően abszolváló séf csak ennyit legyen képes kihozni a zakuszka műfajából. A családban meghonosodott, bevált, kézről kézre járó aradi receptünket lásd itt. Tény, hogy sem ízben, sem állagban nem adta azt, amit elvártunk tőle.
A padlizsánkrém jobban sikerült, hordozta jellegzetes füstösséget, ízesítése puritán volt, de ezt nem bántuk. A padlizsánkrém Erdélyben épp olyan hitvitákat tud generálni, mint Belső-Magyarországon a lecsó vagy a halászlé „helyes” elkészítési módja. Kell-e bele majonéz, netán mustár, szükséges-e hozzá fokhagyma a lila hagyma mellett, milyen zöldfűszert tegyünk bele, keverjünk-e hozzá vékony csíkokra vágott sült paprikát? Még sorolhatnám a vitás kérdéseket. Csak az olaj, egy cseppnyi citrom, a só meg a bors kötelező elem a sült és összetört padlizsánhúson kívül. A tehéntejből készült telemea átlagos volt, akárcsak a pirítós.
A szarvasgombás, cukkinis, Angus-bélszíncsíkokkal készült, parmezánnal megszórt tagliatelle jól sikerült, akárcsak a „Deliciosa” névre hallgató gorgonzolás, fokhagymás, hagymás, gombás, kapribogyós pizza.
A lazac a közönség igényeinek megfelelően készült, átsütötték, de maradt benne szaftosság, el is fogyott az utolsó morzsáig. Mellé némi dresszing nélküli salátát s gigantikus mennyiségű, élvezhető édesburgonyát adtak, továbbá a kilencvenes éveket idéző, old school hollandi mártást. A hazai gasztroforradalom leggyakoribb tanítómeséi közé tartozott a kétezres évekbeli fiatal magyar szakácsok találkozása a valósággal, amikor rácsodálkoztak a külföldi munkaadók, hogy miért akarnak tejszínt tenni a hollandiba. Egy autentikus receptet például itt olvashatunk, nem lenne rossz, ha ezt követnék a Mimozában is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!