Nagyszombat valamiképpen kikopott a magyar köztudatból, pedig évszázadokon keresztül igen fontos szerepet játszott történelmünkben. 1543-ban ide költözött az esztergomi érsekség és itt is székelt közel háromszáz évig, 1822-ig, a Pázmány Péter által 1635-ben itt alapított egyetem a magyar kultúra akkori központjának számított, 1777-ben költöztették Budára, majd Pestre, hogy csak két vonatkozást említsek. Trianon előtt a magyarság közel egyharmadát tette ki a város népességének. 1910-ben 15.163 nagyszombati polgárból 8.032 vallotta magát szlováknak, 4.593 magyarnak és 2.280 németnek. Száz évvel később 66.385 lakosból mindössze 141 magyar akadt, érdekes, hogy tíz évvel később fogyás helyett enyhe létszámemelkedést regisztrált a népszámlálás, ekkor 189-en vallották magukat magyarnak. Nem is hallani ma már magyar szót ebben a leglakottságában is szép magyar történelmi városban, melynek pezseg a vendéglátása.

Egy teljes napot töltöttünk itt el, jártunk kiemelkedő sörözőkben, melyekről lesz még szó e rovatban, sörszaküzletben, egy borokat is kínáló csokizóban, egy kiváló cukrászdában, mely szerényen csak La Gelaterianak, azaz fagylaltozónak nevezi magát, egy speciality kávézóval egybeépített borbárban, egy „all you can eat” rendszerben működő távolkeleti helyen, a Cosmo névre keresztelt ázsiai étteremben, ahol a kínai egyenbüfék szokásos kínálata mellett meglepő módon bármilyen mennyiségű élvezhető sushit is lehetett enni potom 7.90 euro ellenében. Még azt sem mondhatjuk, hogy technikásan az italon igyekeznek keresni, hiszen a fél literes kiszerelésű helyi söröket 2 és 2,5 euro között adták. Ettünk egy csúcsokat nem verdeső, de nem is élvezhetetlen pacallevest a vasútállomás Koruna nevű restijében, a végül, de nem utolsósorban meglátogattuk a város egyik csúcséttermét, az Akadémiát.

Nagyszombati gasztrotúránk vezérfonalát a sörök képezték, így akadt horogra ez a remek étterem. Van ugyanis egy telefonos alkalmazás, amit az igazi sör-geekek jól ismernek, a hozzám hasonló lelkes amatőrök által is nagy élvezettel használt Untappd elődje, a RateBeer. Itt bármely várost beütve meg lehet nézni, hogy a sörrajongók mely vendéglátóegységből jelentkeztek be legtöbbször. Lehet, hogy az Untappdnek is van ilyen funkciója, én nem leltem. Végignézve az egyes helyek étel- és beltérfotóit a saját honlapjukon, a Facebook oldalukon, a Google Mapsen és/vagy a Tripadvisoron, elég evidens volt, hogy hol fogunk ebédelni.

Az Akadémia bisztró Nagyszombat belvárosának egy csendes zugában működik, hatalmas zöld terasszal, kellemes beltérrel és látványkonyhával. A napi sör- és menüajánlatról a bejáratnál elhelyezett fekete táblára rótt fehér betűk tájékoztatnak. Ahogy belépünk, jobbra gyönyörű kovászos kenyereket látunk s a szakácsok profi mozdulatait figyelhetjük az üvegfalon át. A durvára gyalult gerendákból álló mennyezet s a nyerstéglás falak rusztikus hangulatot adnak. Az asztalon szép kicsi vázában szárított virág. 

A vacsora-étlap nemzetközi ételek mediterrán ihletésű szűk, de igényes választékát kínálja: tatárbifszteket, kovászos kenyeret vajjal, pirított mandulát, paradicsomlevest rikottával, burrata-t, rántott sajtot, smashed burgert, cukkinis, paradicsomos csirkés zöldfüves baby gem salátát, rib eye steaket, sertésoldalast és csokis karamelles sütit. Hétköznap délben kedvező árú menüt kínálnak, egy levest és háromféle főételt. Értékeltük, hogy a nyomtatott étlapnak angol változatát is elkészítették. 

Az italválaszték az étlaphoz hasonlóan nem széles, de igényes. Tizenegy, zömmel felvidéki bort kínálnak, köztük olyan jeles magyar pincészetek nedűit, mint a Kasnyik és a Sütő Zsolt vezette Strekov 1075 birtok, de találunk a választékban alkoholmentes Codorniu cava-t, venetoi prosecco-t, moseli Rajnai Rizlinget és pugliai Primitivo-t is. A G.H. Mumm Grand Cordon Brut champagne kivételével valamennyi bort kimérik decire is. A tömények nagy része prémium tétel, köztük gyümölcspárlatokat is kínálnak a csehországi Zufanek főzdétől. A nagyipari multi sörök mellett kraft tételeket is választékba vettek csehországi Kojetyn sörüzemtől. 

A kiszolgálás vegyes képet mutat, a pincérek egy része személytelen, de az egyik felszolgáló, aki az ebéd további részében velünk foglalkozott, kifejezetten szívélyesnek bizonyult, jól beszélt angolul, tájékoztatott a napi menü részleteiről, s mindenben segítségünkre volt.

Hárman érkeztünk délidőben, így kézenfekvőnek tűnt, hogy az ebédmenü mindhárom főételét megkóstoljuk. A selymes, remek ízharmóniájú karfiolkrémlevesben roppanós betétként pirított karfiol és földimogyoró került, némi snidling és fűszeres olaj ízben és esztétikában egyaránt hozzáadott az összélményhez.

Ez a leves egy felső szintű étterem á la carte kínálatában is elférne bármikor. Remek indítás. A főételek, a jó ízű krémes mártásban, helyben készült omlós-foszlós knédlivel felszolgált, tormás-turbolyás borjú, az ügyesen dresszingelt, újburgonyás, érlelt sertésszűz-sonkás, puha sárgájú főtt tojásos, cikóriás, zöldbabos, kapros saláta s a buggyantott tojással és pirított tofuval kiegészített, apróra vágott snidlinggel és turbolyával megszórt, pazar, helyben sült kovászos kenyérrel kísért üde lecsó is ütötte a mércét. 

Mindhárman jóllaktunk, de pincérünknek sikerült rábeszélnie minket arra, hogy kóstoljunk még meg egy desszertet, egy csokifagyival kombinált könnyed, francia krémes átiratot. Helyes döntés volt, hogy engedtünk a jó szónak. 

A Kojetyn főzde két csapon levő sörével kísértük ebédünket, megerősödve abban a Vásárhelyi István kollegánk által is hirdetett meggyőződésben, hogy a borgasztronómia mellett a sörgasztronómiának is helye van a nap alatt. Az Akadémia bisztrót pedig elraktároztuk az emlékezetünkben s jó szívvel ajánljuk mindenkinek, aki igényes éttermet keres e szép felvidéki városban.